PIHENNI 2019 aug 24

 Pihenni akar a testem

Lelkem mért nem latja be

Mért hajszol egyre

Még-még csúcsokat bejàrni

Mikor màr lejtöm is meredek

MÉG VALAMI 67BŐL 2000 aug 24

 még valami, fontos, 1967-ből:

nyáron Portorozsban (az Adrai tenger parján) együtt nyaraltam -Bécsben élő -táncos nagybátyámékkal, akik ott léptek föl, és karácsonykor "melengetőnek" -épp mikor Budapesten újra találkoztunk- a Tükörben megjelent egy hosszú, szép, emlékező írás Rónai Mihály András tollából, Gondáról, a táncosról, (és kis részben rólam, az unokahugról, ( mint a "kis tanárnőről"),de főleg a Japán kávéházról, ahonnan ismerték egymást -megirta Nyári emlékként, melegedni, azt a portorozi, tengerparti különös találkozásukat, amikor megszólította nagybátyámat: "Gonda művészúr?" és amikor ő bemutatkozott, nagybátyám úgy válaszolt vissza neki, az arcát jobban ismeri, mint a nevét a "szerkesztő úr"-nak: "A Japánból ismerem" - s ezt úgy mondta (...), mint római augur, aki mindenféle laikus népség, profán világiak közt váratlanul másik augurral találkozott, az augurok titkos, láthatatlan jelét ismerte rajta fel." ..."A bal kettesben ott ült a költő, József Attila -szólal meg Gonda ünnepélyesen - Emlékszik, mindjárt a bejáratnál. Ahogy beléptem, már mondta is: "Itt jön a táncos." És megidézték, benépesítették ott az Adriai tenger partján a régi Japán Kávéházat..., máris ott ül, József Attila, tényleg a bal kettesben sakkozik, Hunyadi Sándor beljebb, a Liszt Ferenc téri rész egyik pamlagán kártyázik, Maklári szinész billiárdozik. Ott ültek már ők is.- És ettől kezdve a nagybátyám a barátja lett, tiszta szivből. Csak mert a Japánból -talán csak látásból - ismerte. "...Igy találtunk meg mi (...) Gondával ott nyáron egy külön meghitt kis hazát. Közös idő-hazát és tér-hazát..." És viszonzásul lerajzolta - ott van a folyóiratban nagybátyám fényképe mellett- "közös hazájuk", a Japán kávéház rajza, a törzsvendégek neveivel... Csak találomra kibetűzök pár ismert nevet: Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán, Csók Istán, Fényes Adolf, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Rejtő Jenő, Nagy Lajos; Kellér Dezső, Keleti László, Ráday Imre, Somló István... (aki apám barátja volt, egy házban laktak)és bár a nagybátyám fix helyét nem tudta bejelölni, mert mint írta, ő többfelé ült, nyugtalan volt, ficánkolt- de valószinűsítem, hogy a színészek közt volt leginkább (maga is szinházi ember) -hiszen ők jóismerősei, barátai voltak, tudom..., emlékszem, most hirtelen sokmindenre... (emlékiratot kéne írnom már, nem blogbejegyzéseket!..) - hiszen '67 után már még több idő telt el, mint a cikkben emlegetett japánkávéházi régi találkozástól számítva '67-ig... és már minden csak emlék... De már a '67-es portorozi nyár is az, ott voltam a hátterében én is, (nem csak a tenger), meg is vagyok emlitve mellesleg a cikkben is, mint "Gonda bátyjának árvája, a kedves kis tanárnő, akit Makóról hivtak ide -a Bécsben élő hires táncospár-, hogy megnyaraltassák kicsit."... "Emlék. Nyári emlék. Krónikások, emlékek tudós ápolói valamikor még hasznát is vehetik. Nekem csak: az ifjúság a fényes levegőben, amint fölöttem elhúzott..." Emlék. Nyári emlék. Nekem is! Már több is annál..., de nekem is az elmúlt ifjúságom, mint nekik az a régi japánkávéházi... és az ő ifjúságukra meg már most, itt az én ifjúkori emlékem emlékezik... Meg az a sárguló folyóiratlap , amiből most kimásolgattam részleteket, a 27.oldalról....

r

MAI FÉLREOLVASÁSOM aug 23

 mai félreolvasásom :

Menyország (Magyarország helyett)

hm... most már tényleg el kéne menni a szemorvoshoz (vagy egy hályogkovácshoz)

tótok, zsidó, cigány

 tegnap szinházban voltam

Szent Péter esernyője

komolyan mondom, el fogom olvasni Mikszárh művét, lehet, hogy annak idején csak filmen láttam(?) már nem, tudom, de itt

érdekes jelenségekre lettem figyelmes, ami kicsit eltolta a mondanivalót (-LEHET H Deres Péter műve:)

tudjuk, hogy Miszáth a Jó palócokról irt s itt el is hangzott poénként, hogy mindenütt a földön vannak magyarok, "csakhogy mi nem magyarok, hanem tótok"

de engem különösképp Münczné érdekelt!

aki 17 éve elvesztette a férjét Müncz Jónást... s azóta is keresi (nevezetesen most azon az ügyvéden, akinek apjáé volt a nevezetes ernyő, mi a zsidó Münczhöz került később, s mit a pap huga, Veronka mózeskosara fölé helyezett az esőben s később a legenda összetévesztette Szent Péterrel)

hogyhogy nem kitalálják hogy elküldik Müncznét G-be, ahol az eset törtnt az ernyővel...

mert onnan küldöttség jött az ügyvédhez, kértek egy zsidót, mert kell nekik . minden faluban van, csak nekik hiányzott)

igy adódik, hogy egyszer csak Münzné már Glogová-ben kipenderül a szinpad elejére és igy mutatkozik be:

"Én vagyok Glogova, izraelita hitközsége"

ámbár a pap szerint közéjük tartozik, miközben kóserságra tanitja a pap szakácsnőjét... (meg az a mondat is elhangzik "Jó egy Münczné a háznál")

azért ezt a mondatot se tudom hova tenni:

"Azér egy cigány még kéne"...

... Én valahogy nem tudtam harssányan kacagni egyik kiszóláson sem...

pedig hát jól megvoltak... a szinpadon...

s ami igaz, igaz:

https://mazsihisz.hu/hirek-a-zsido-vilagbol/mazsihisz-hirek/mai-szuletesnapos-mikszath-kalman-aki-megmondta-mi-az-antiszemitizmus

Emlékeznek Müncz Jónásra, az öreg zsidó ócskásra, aki utolsó kincsét, egy kopott esernyőt, az ifjú plébános úr Veronka kishúgának kosárkájára terítette: a kislány nem ázott meg és elterjedt a híre Glogován, hogy Szent Péter óvta meg. Egy jótét öreg zsidó...

 A glogovai pletyka úgy tartja, hogy alighanem Szent Péter járhatott arra azon a szomorú, esős napon, de egészen az sem kizárható, hogy egy másik öreg zsidó, a Müncz Jónás volt. Ki tudhatja....

Végső soron talán mégis zsidóbarátnak kell tartanunk a nagy magyar írót, aki megalkotta az antiszemitizmus igazságtalan, de szellemes definícióját és megteremtette Müncz Jónást, a bolygó zsidót, akit a jótét lelkek Glogován – nem véletlenül – Szent Péternek hittek.

változások

 megváltozott az éghajlatunk, nem?

akkor miért nem változtatunk szokásainkon is?

pl a déli órákban van a legnagyobb hőség, sehol egy árnyék, delelőn a nap is

közel 40 fokban megyünk ebédelni! De miért?

mért nem lehetne kásőbbre átrakni az ecédidőt?

meg miért zár be minden 5, 6 óra körül, mikor kezdene enyhülni a meleg...

nem szeretjók a változásokat?

de ha egyszer a változűsok szeretnek bennünket?! 

egy gondolat a könyvtárban

 a nagy melegtől inkább csak szabadulni akarván szédültem be a könyvtárba kicsit hűsölni a klimájukban

láttam a pulton egy bögrén egy felszőlitást, hogy vegyünk ki egy cetli- gondolatot, ha akarjuk - kapásból

kiváncsi voltam (azért nem babonás) és ez jütt ki, egy beatlesstől méghozzá:

azaz:

A LÉNYEG AZ, HOGY NE FOGLALKOZZ A JÖVŐVEL ÉS A MÚLTTAL, A LÉNYEG AZ, HOGY BÉKÜLJ MEG A JELENNEL (john LENNON)

hát jó...

de no komment...

Bárány Salamon (dédapám?)

 dédapám Bárány SALAMON szül Bonyhád 

1846 körül

meghalt 1923 május után

apja Bárány Mózes

anyja Guttmann Leonóra

egyébként minden csupa bizonytalanság...a Szeged előtti korai évekból

találtam egy fotót a Zsidó Múzeum tárában Bárány Salamon névvel, de nem hiszem, hogy ő a dédapám (közekenbbit nem sikerült kicsikarni poedig a Zs M ban dolgozó vőmtől se

azért iderakom:

/ha csak névrokon is, az idő stimmel)

(Mayer György fotója)

majd irok még Bonyhádról az ott erősen feltételezett rokonokról is