soha
micsoda mélysége
van e szónak -
élet-
halál
szakadéka
azt mondja az unokatestvérem, rosszallóan, a skypon, most hogy újra olvassa a blogomat, hogy mindig a halálról irok (pedig nem is igaz), de kiírom, mondom, de másnap újra kezdem, mondja, akkor is kiirom igy én. De őt zavarja, (tudom mást is) és rossz ha ráfokuszolok, belém rögződik,,, tán igaza van, abba hagyom(?) ..bár komoly témámtól esek le:( méghozzá ami másoknál főleg tabu (kivéve mondjuk Adyt, ki a halál rokona, vagy Kosztolányit aki halált játszik...-hirtelen ők jutnak eszembe, de az a gyanúm, hogy ők (is) nagyon is szerettek élni... azért irtak a halálról annyit!)
végre elmúltak az ünnepnapok, és jönnek a hétköznapok
tudom, nem népszerű ez a látásmód, de számomra igaz, sose szerettem az ünnepeket, tán csak gyerekkoromban, igen, akkor még igen, de túl sok kellemetlenség jött később az ünnepeimhez, ahhoz hogy ne szeressem
van még pár nap múlva egy szülinap(om) az is csak gyerekkoromban volt az igazi, amikor minden percét ki akartam élvezni különlegesként, most leginkább elfelejteném
pláne, hogy ennyi lett, bár inkább hálásnak kell lennem érte... hogy megértem (de ennek egy előnye van, hogy egyéni , s igy inkognitó is maradhat és nem általános)
mikor először láttam 90 évet köszöntő fényképét, nem ismertem fel--
de mikor kiderült, hogy ő az, Dégi Imre, egykori, régi kollegám, nagyon megörültem neki, hogy "meglett" a már elveszettnek hitt
mert évek óta nem láttam-hallottam - eltűnt szemem elől
a szavaiból pedig kiderült, hogy ugyanaz az érdeklődő, lelkes, jószándékú , szeretteli ember -- aki volt!
Isten éltesse!
Eszembe jutott valami
egyszer már becsöngetés után egy beszélgetésünknek nem értünk a végére, igy égy kicsit kéve indultam az asztala mellől órámra
később az ighelyettesem jegyzeteiben, miközben a titkárnővel mást kerestünk (mikor s hol kell helyettesitenem)
megtaláltam a párbeszédünk utolsó mondatatait
elgondolkotatott
de mikor kikértem nem létező "megfigyelési" irataimat a Hivatalból..s-megkönnyebbúlésemre -emmi nem volt ott. (nemrég jutott eszembe, hátha nem is engem , hanem őt figyelték meg?!
Új év Istene, tarts meg