hogy vagyok - kérdik
a napon - jól - mondom, végre a jólt, ha némi megszorítással is
(mert se hazudni se panaszkodni nem szeretek)
egyébként meg tényleg semmi bajom
azt hiszem keresek egy olyan helyet, ahol mindig süt a nap, - ha átvittértelemben is. Van?!
addig meg lopom a napsütést, kiülve a sütisarokra (miután leszedettem a székeket záró lakatot)
előttem gesztenyepürével édes vigaszul a tegnapi választási eredmények keserűségén - kell az egyensúly!
álmos vagyok
még vagy még mindig? majdnem mindig...
nem tudom, mikor aludtam el tegnap (vagy inkább ma?), de az biztos, hogy 6-kor felébredtem, s kialvatlanul...
épp tegnap olvastam, hogy a kevés és a sok alvás is káros, a keringésre, szívre...
hát a sok nem fenyeget éppen, mert mindig felébredek hajnalban s többnyire a szíyemtől)
úgyhogy mindenféleképp előbb kellene lefeküdni, hogy az optimálisnak tartott 6-8 óra biztos meglegyen...
az alvástól (legalább ennyitől) meg nem kell sajnálni az időt! mert megtérül... mit ér az a pár óra, amit elspórolunk belőle, ha másnap ettől vagyunk még kevésbé hatékonyak?!...
persze, az meg nem csoda, hogy felébredek, s nem csak belső okokból: nem tudom, a tavaszodással (tavaszi zsongás!?) jár-e, de egyre több zavaró zaj támad körülöttem , fentről, lentről, oldalról, áttör a vékony falakon, nem beszélve a napmintnap felcsöngető termékbemutatós invitálásokról...
nnna...
iszom egy kávét
pedig lehet, hogy inkább vissza kellene aludni
csak tudnám, mit huzigálnak már megint (ugyancsak napmintnap!) a plafonom fölött?!! mintha a menny dörögne..
most meg valamit hegesztenek, csiszolnak épp, lent... (mintha a fogam fúrnák... brrr)
azt hiszem elmegyek itthonról. de hova? ki tud egy csöndes helyet?...
aliz2. :: 2012. ápr. 4. 10:04 :: 16 komment :: Címkék: bosszuság, egészség
annak indult...
de még inkább annak zárult.
reggel esett a hó, többen irták, hogy még fél 10 kor is hóesésben mentek szavazni
én vártam vele
bár mikor elindultam végre, ebédelni valami csapadék esett...
meg hideg is volt (bár téilesen öltöztem) , útközben le is szálltam a bicikliről
ahogy beléptem az étterembe olyan zaj fogadott, hogy legszivesebben kiléptem volna (de éhes voltam) persze, minden asztal zsúfolásig megtelt.. hangoskodó emberekkel, fent is, lent is...leültem egy bárszékre, de szerencsére ürült hely
visszafelé meg bentem a Bartókba szavazni, gyanúsan sokan voltak körülöttem...
az asztalnál új szavazóbizottsági tagként volt tanitványom, mondta hogy majd beszélni akar velem, tudtam, miról, 50 éves találkozójukról (május 18-án) készülhetek osztályfőnöki órámra....
a szavazásról nem beszélek...elegem van a két rossz közüli választásokról, de most rajzolgathattam is egy lehetetlen kérdéseket feltevő népszavazási lapra , engedetlen polgárként...
a szavazati boriték alig fért be az urnába!
otthon megint elaludtam (alvásba menekültem?) délután
negyed 8kor lányom telefonja költött
kérdeztem mi az eredmény, még nem tudni, de a fidesz fog nyerni..
ő nyert, de hogy megint bő kétharmados többséggel - hihetetlen .- s az még inkább hogy 7 fővel bejutott a náci párt! (A mi hazánk - az ő hazájuk)
szomorú vasárnap...
most töltöttem le albumba a gmailon (picasaweb) a másfél éve készült fotósorozatom a Metanoia Szkénébeli próbájáról illetve a "Deszkák és pallók" cimű előadásról, amiről irtam is annak idején (és pár fotót már mellékeltem) - az albumban 28 van!
most viszont nem tudok ellenállni, hogy ne helyezzem el az egész sorozatot valahogy itt is, csak azt nem tudom, hogy
segitséget köszönettel fogadnék
addig is idelinkelem, a linkelni valót, és arra való kattintással megtekinthető a sorozat, akár diafilmes változatban is...
de valójában szerettem volna (szeretném) idehelyezni... (átranszportálni) az egészet - képileg is:
http://picasaweb.google.hu/gonda.juli/Metanoia#
http://picasaweb.google.hu/gonda.juli/Metanoia#5456039683414424210
http://picasaweb.google.hu/gonda.juli/Metanoia#slideshow/5456039682132334562
(van itt 3 link is, de egyik se az igazi(?)
úgyhpgy nem birom ki, hogy ne rakjak fel ide néhány képet az albumból (külön):
s hogy miért pont most jutott eszembe? megigértem a rendezőnek, hogy végre elküldöm neki (eddig azt hittük, hogy lányom már megtette, de hát ő a szerepre koncentrálhatott ...)
másrészt a "metanoia" mindig aktuális (húsvétok táján talán még inkább is) - legyen akármi is a "történet"...
igen, a metanoia mindig aktuális!
-------------
nem sikerült html kóddal se a diavetités áthelyezése, pedig már nyomon voltam!
ezt a videot sikerült pedig, de hiába: ("Egyedül nem meGY
.........................................
no, a blogspoton - egyből sikerült a diavetités feltétele (is):)
http://akkorsmost2-aliz.blogspot.com/2010/04/metanoia.html
aliz2. ::
2010. ápr. 4. 19:07 :: 5
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: fotók, lanyom, színhaz
Lányom figyelmeztetett rá - elolvasva a tegnapi bejegyzésem kedvenc zeneszámokról, hogy kifelejtettem közös nagy kedvencünket. Cseh Tamást.
Ez csak úgy történhetett, hogy csak hevenyészve emeltem ki azt a bizonyos kért 5 számot. Persze sokkal több van.
Cseh Tamásnak meg kitüntetett helye.
Úgyhogy most ez a blog csak róla(neki?) szól - 2 írásunk kapcsán - bizonyságául annak , hogy generációkat átivelhet. Én Cseh Tamással egyidős vagyok , azért is nevezem a neki-róla szóló versben (anno '76) "ikertestvéremnek" - lyányom meg gimnazistaként írt róla, pár éve. 41 év van köztük-köztünk. Csetamás kortalan.
Azaz én a Levelek nővéremhez -t (Másik Jánossal) a 70-es évek elején láttam a 25. szinházban, a hosszú sötéthajú , félszeg-mosolygós fiúval, lyányom meg a Bárka színházközvetítéseiben a már ősz, rövidhajú, fanyar, visszatekintő csetamást - aki talán még jobban kifejezőbben adta elő a dalait - így visszatekintve... az ifjúságra is, némi nosztalgiával. Nekem még bakeliton van meg a Levél..., meg az Antoine és Desire - lyányomnak CD-n az összes, és Cseh Tamás személyes , neki szóló dedikációjával, amit a 21. születésnapjára (2006-ban) meglepetéses ajándékul kapott.
Ime az írások, a "levélféle" tőlem, 33 évesen, '76-ban;
majd lányom dalszövege, kisgimnazistaként - vagy negyedszázadra rá-, pár éve:
Levél fivéremnek
(Cseh Tamásnak ajánlva a „Levelek Irénnek" című műsora után)
Drága Tamás „ez egy levél ez egy levél csak”
Irén helyett írom neked írom magamnak
Drága Tamás itt válaszolni lehetetlen
kérdezni kell s kérdéseink majd megfelelnek
Drága Tamás nem válasz ez csak kérdéshalmaz
Drága Tamás írok neked vagy csak magamnak(?)
Drága Tamás tudod helyettünk énekelsz te
Drága Tamás énekelj csak s gitározz egyre
Ta tam tatam! Kiálts belé a némaságba
Nevessenek /nem értenek? de hát ki bánja?!/
Mi tudjuk azt mit temetünk hunyorgó szemmel
s miért kacag ha múlt hasad ki sírni nem mer –
Ezerkilenc' százhetvenhat sorsunk kivárta
Harminchárom esztendeink ugyan ki látja?!
A gyerekek néznek csak rád csodáló szemmel
szívják zenéd nyúlnak feléd de fel nem fednek
Az öregek sem érthetik miután vágyódsz
mért siratod fiatalon az ifjúságod
Drága Tamás mi tudjuk csak /egyszerre-lettek/
az ami volt s mi nem is volt már sose lesz meg
Drága Tamás ki felelne kérdéseinkre
csak mi magunk versünk-dalunk Kik ránk figyelnek
mást hallanak nem az övék a te világod
Nővéred nincs! És bátyád sincs! S húgod, se lányod!
Drága Tamás Ne haragudj De csak az érthet
ki egy napon egyszerre szü' letett tevéled
Ezerkilenc száznegyvenhá’ még idelátszik
Az látja csak kivel a perc éveket játszik
Drága Tamás Ez egy levél ez egy levél csak
Irén helyett írom neked írom magamnak
Drága Tamás Írj máskor is Dalold a múltunk
Azt ami volt s azt ami van hagyd kikacagnunk
Hogy élni tudjunk nyolcvanban is s nyolcvankilencben
Drága Tamás drága Tamás ezt ne feledd el!
Kilencszázhet' venhat is lesz még fájó emlék
Fájdalmaink aggályaink dallal tereld szét!
Ifjak vagyunk Bár voltunk már sokkal ifjabbak
s mi elmaradt mi nem is volt rég vége annak!
Kár szépítni azt ami már csak foszló emlék
Nosztalgiánk vélt örömünk lehetetlenség
Drága Tamás! Ifjak vagyunk! Tőled tanultam!
S írom neked felejtsük el azt a sok múltat!
Ami nem volt ami nincs is az is lehet még!
Drága Tamás! Nem lehet már minden csak emlék!
Drága Tamás! Ragyognak ránk a jövő évek
sapkátlanul csapdátlanul szemünkbe néznek
Drága Tamás! Nem félhetünk Hangod erős lett
félhangon is dúdolva is zúzza a csöndet
Ne legyints hát Nem voltak tán de még lehetnek
minden lehet emlékeink majd megteremnek!
Emlékezz hát legközelebb az eljövőkre
Drága Tamás! Énekelj csak s juss kikötőbe
Drága Tamás! Leveleid ne küldd Irénnek!
Ne haragudj! Tudod te is ő nem felelhet
Ő mos és főz gyerekre vár Rólam csak ennyit:
nem vagyok az ami vagyok s ami lehetnék
Olyan nehéz választ adó felnőttek lenni
De te segítsz ha énekelsz együtt-felelni
Drága Tamás Leveled szép Köszönet érte
Drága Tamás neked írom de ne érts félre
ez egy levél ez egy levél vagy olyasféle
ez egy levél az is már volt csak
Befejezem /rám szól Irén/
Folytasd te holnap
Tamás! Folytasd!
Talán megértlek
ikertestvéred
*****
Én a széllel járok
Nélküle el is esnék
Üres az utca, mindenki látszik
De hova lett a Cseh Tamás meg a Másik
Nincs a történetnek vége
El se kezdődött talán
Én a szél nélkül elesnék
Úgy eltűnt a csehtamás meg a másik
Valaki azt mondta, hogy látta
Amint villamosra szálltak
Én kisvárosban, ám sivatagban élek
Nincs tömegközlekedés
Velük volt valami Géza
Ismeretlen, fanyar öregúr
Üres az utca, úgy látszik
Elment a csetamás meg a másik
Sírok – mondtam Anyámnak
Ez csak méz, nem könny – kacagott
Milyen jó nekünk, milyen jó
Minden édes, nincs, ami fájjon
Nincs a falaknak határa
Fel se épültek talán
ÜRes az utca, minden kilátszik
Látom, hogy eltűnt csetamás
És látom, hogy eltűnt a másik
http://www.youtube.com/watch?v=3gBmet1gubE&feature=related
aliz2. :: 2008. ápr. 4. 21:49 :: 9 komment :: Címkék: emlekek, kapcsolatok, lanyom, mult, zene
ha a Fidesz nyer akkor is élünk tovább
ha nem a Fidesz nyer, akkor is élünk tovább
---
unokám, bölcs alternativája a szavazásról - eredmény előtt
***
dejavue
mintha egy régi (s azóta többször idézett) filmben mondtak volna hasonlót...
Megáll(t) az idő....
