a szavak már rég kihullottak eredeti jelentésükből...
össze kéne már söpörni őket, s kidobni a szemétre...
újakat kitalálni vagy inkább
hallgatni
aranyat
2022. április 3., vasárnap
ZENE NÉLKÜL MIT ÉREK ÉN 2008 ÁPR 3
már pár napja kaptam egy (lánc)felkérést a szomszéd blogteren, "zenékről, amikről sose vallanád be, hogy rongyosra hallgattad őket"- ahogy most utána néztem felkérőm felkérője megfogalmazásának; aki viszont közvetlenül felkért, arra kiváncsi, hogy is volt "az én időmben", kommentben kicsit megsértődve azt válaszoltam neki, hogy "minden idő az én időm" , most ezt kiegészítem azzal, hogy minden zene is, amire rezonálok... az enyém... akármi is legyen, akármilyen műfaj... a zene az zene, és a zene az kell
akár ma is, vásárlás közben a kínai áruházban egyszer csak hallom a bekapcsolt rádióból, és le kell állnom a vásárlással, ami amúgy is eredménytelen volt - nem kapok jól álló pamut blúzt, s műszálast nem tudok elviselni magamon -... viszont a dal feledtette a vásárlás sikertelenséget, a hangulatom felcsavarta, még mindig fülemben a dallam, meg az angol szófoszlányok, azt se tudom, ki énekelte, ki szerezte, de valószínű az angol lista vezetője... remélem, még fogom hallani, s akkor próbálom rögzíteni - érdemes lenne magnóval járkálni, vagy valahogy felvenni , rögzíteni a váratlan hangélményeket, (mint ahogy fényképezőgéppel már, látványt rögzíteni, járok.)
egész kiskorom óta tanultam hegedülni (azért hegedülni, mert a Bösendorfer zongoránk a háborúban "eltűnt"), s hegedűt egyszerűbb (olcsóbb) volt csináltatni. (akkoriban 500 Ft-ért - s nem is akármilyent!) Nagyanyám zongoraművész volt, (Berlinben végzett zeneakadémiát), apám a jogi egyetem mellett az Operaház kórusában énekelt, de a Délibáb színházi újság tanúsága szerint egy slágerszerző versenyen 19 éves korában második díjas lett. Úgy látszik , ő se tett mindig különbséget a műfajok közt.
egy gimnáziumi kirándulásunk alkalmával, amikor a buszban énekléssel ütöttük agyon az időt és srófoltuk fel a hangulatot, sorra vettük az összes aktuális limonádé slágert, el is képedt osztályfőnököm, s egyben a gimnáziumi szimfonikus zenekarunk vezetője, ahol első hegedűs voltam, s közben hetente kétszer a szegedi konzervatórium tanulója is - hogy ő nem is gondolta volna rólam, hogy én ezeket a dalokat mind így, betéve tudom. Ő jobb szerette, ha népdalokat éneklünk. Azt is énekeltünk. Azokat is tudtam betéve, (csak persze azon nem csodálkozott) Kedvenc népdalom a Lovamat kötöttem volt (lett) , amit Bródy szövegével később Koncz Zsuzsa is énekelt (Ha én rózsa volnék...)
vannak dalok , amiket azért szeretünk, mert valami miatt megérintenek, akkor és most - többet jelentenek önmaguknál, néha még a lehetetlen, igazán nem költői szövegeiknél is - de amúgyis a kísérletek dalszövegek versként kiadására mindig kudarcba fulladnak, a "zene az kell" - a szöveghez is
bár régkedvenc Zorán számokra egyszer társaságban magam is azt a túlzó(?) kijelentést tettem, hogy súrolják a költemény határát... volt , aki lenézve ki is nevetett ezért.(de nem is értett az illető hozzá) Zorán számai (pl. az Apám hitte...) szőrőstül-bőröstül jók. (Adamis, Dusán szövegeivel - de többnyire Presser zenéje miatt! Aki egyre jobban megszólit - mint pl. a napokban is... a tévéből. A képzelt riport a popfesztiválról - még bakeliton volt meg, igaz , valaki elfelejtette visszaadni...) (A külföldről kapott Hair, meg a Jesus Christus superstar (I don't know how to love him- még mindig, pedig egy képzőművész ismerősöm , felajánlotta érte a grafikáit...
A Beatlest - az együttes születésétől kezdve szerettem..(Yesterday!) Nem is értem, miért tűntek annak idején túl merésznek. Emlékszem, nagybátyámmal is , volt elég vitám miattuk - Mostanában lányommal vannak vitáim, mert néha nem bírom hallani, amit ő hallgat - én még csak nem is érzem zenének- csak valami tantam-nak. De azért vannak közös kedvenceink is. Ez a saját dalaira nem vonatkozik, mert azok az én kedvenceim, ő nincs annyira oda értük, mint én.
Épp most hívott itt, msn-en -miután elkészült a lapzártás cikkeivel-, és eldúdoltam neki a pár megőrzött hangot, közben rémlett, hogy talán James Blunt lehetett az énekes, legalábbis olyasmi (magas regiszterbe is felcsúszó) hangja volt ... mire lányom egyből mondta a címet: Same mistake, s már küldte is át a szám linkjét
(Már volt egy korábbi kedvenc szám tőle: You are beautiful- még mobilcsengőhang is lett belőle, pedig... igazán nem vagyok "beautiful"...de e zene hatására picit, talán, mégis...?)
aliz2. :: 2008. ápr. 3. 21:12 :: 2 komment :: Címkék: elmeny, emlekezes, kapcsolatok, lanyom, mult, zene
beosztás
nem tudom beosztani az időmet
mindig kicsúszik, hibádzik
de mi lesz ha elfogy...
egyszer...
nem tudom beosztani
az életem!
és amit nem csinálok meg most
azt már nem csinálhatom meg soha!
ÚTI KÉPEK 2011 ÁPR 2
általában magammal viszek fényképezőgépet a táskámban, kisebb-nagyobb útjaimra, úgy hogy ha megállit valami, úton-útfélen, fotózom - ahol épp vagyok,- (amig le nem merül az akku)
a buszhoz rohanva vettem észre, valami furcsát-szokatlant a Bartók szobor körül; nem csak a fák virágoznak, hanem a még a papírvirágok is, valószínű az iskolások művei, és milyen jól fest ez a szobrot körülölelő virágkoszorú a szigorú Bartók Béla lábainál... (de jut eszembe irt ő "Gyermekeknek" remek zongoradarabokat, most ő is kapott tőlük kicsit valamit:
a 6.emeleti szállodai ablakból, egy kis (vagy nagy?) zoomm-mal közelre hozható még a Gellért hegyi Szabadság szobor is! kell is a szabadság... érzete... mindig...
és szédítő mélység, egy árúházközpont felső szintjéről, üvegtükrözésekkel súlyosbitva
"ott, túl a rácson" , a galéria festményei - zárás után csak igy tekinthető meg persze (vagy netán igy se?):
tavaszi napsütéses séta közben, az Amfitetátrumban lányommal:
aliz2. :: 2011. ápr. 2. 9:43 :: 5 komment :: Címkék: Budapest, fotok, szobor, utazas
KÉSEI KORATAVASZ 2013
mindig kisüt a Nap
mindig melegít
bízhatsz benne
nem hiába várod
a pad is megvár
mégha korhad is
a diófa pedig már sehol
ahova döntötted még
fiatal s támaszra
nem szoruló hátad
A madarak is csivitelnek
ha nem is ugyanazok
de úgyis láthatatlanok
s hangjuk ugyanolyan
mint tavaly
Egy nő rügyező ágakat
visz a kezében
tavalyi ág - idei rügyek
Egy kisfiú neked integet
és rád mosolyog
az előbb nézted őt
s unokád járt eszedbe
kései koratavaszom
első tavasza
aliz2. :: 2013. márc. 30. 9:18 :: még nincsenek kommentek
2022. április 2., szombat
AZ ÚJ TAVASZ ILLATOS DZSUNGELÉBEN 2011 ÁPR 3
nem tudok más hirt mondani , kiáltani, mint amit mindenki tud - de ellentétben Babits Különös hirmondójával, aki hire, hogy "ősz van"...,most
az én nagy hirem, (amit ugyancsak mindenki tud), hogy tavasz van...
látom, hallom, szagolom, belélegzem, megtelek vele
és hálás vagyok , hogy láthatom stb...
mindenhol virágzanak a fák, egyre zöldebb a lombozat, pattannak a rügyek
minden halad, fejlődik a maga útján, ahogy kell... megállíthatatlanul, folyton-folyvást
az égi karmester láthatatlan intésére egyszerre kipattant ez a nagy tavasz szimfónia... a természet óriászenekarában... s sehol egy hamis hang..., egy oda nem illő szín - micsoda ízlés, minden harmónikusan összetartozik, és tökéletes... sehol semmi hiba, tévedés... (azt az emberek csinálják: "balga az emberi faj, elrontja a jót is"- "míly kicsi minden emberi történés"...)
mindehhez képest:
"Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!/Mit beszélsz? korai? nem volt itt sose tél! Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel,-/A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!" (József Attila)
aliz2. ::
2011. ápr. 3. 19:38 :: 9
komment
Kategóriák: fotó ::
Címkék: BABITS, tavasz, termeszet, vers
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)