a minap (azt hiszem szombaton) jobbra fordultam a kapuból a biciklimmel, végre gondoltam elmegyek a régi éttermembe, s mit látok a közeli garázs ajtó tövében
ilyet akkor szoktak csinálni, ha valaki meghal...
a bácsi aki a nyitott kapuban mindig szorgalmasan dogozott, kerékpárokat javított, beszélgetett közben, barátságosan, sokan voltak nála általában, ...én is egy-kétszer hozzáfordultam valami banális kérdéssel, kedvesen válaszolt...
többé nem fog biciklikkel sem ügyködni, az lehetett az élete, mindig csinálta, jó időben, rossz időben, hétköz- és ünnepnap, járvány előtt járványban....
a kapu belsején gyerekrajzot láttam krétával,,,, azt se látni már.. őt se....akinek készitette, tán az unokája?
csak úgy egyik napról a másikra tűnt el, s lett helyette ez.....
---
aztán vasárnap este belém sajdult egy hir, Bálit György
,Bálint gazda csendben elment....
az ország Bálint gazdája, akit mindenki - s joggal szeretett... mert ő is sugárzott a szeretettől: a föld iránt, a növények, fák, gyümölcsök s az emberek iránt (pedig ez utóbbiak nem is szolgáltak rá annyira az életében, egy időszakban egész biztosan nem!)
egyszer összeszaladtam vele a makói könyvtárban, a polcok mögül bukkant fel, s örömömben -zavaromban hirtelen üdvözöltem is, mint régi jó ismerőst, váltva pár barátságos, mosolygós szót vele---(pedig nem kenyerem a szakmája) de az embersége , a szeretete, ami belőle áradt, igen....)
nem tudtam,hogy zsidó, hát még hogy holokauszt túlélő de valami mély rokonságot éreztem iránta, lehet hogy ezt? nem beszélt róla évekig, évtizedekig, mint ahogy a kor is hallgatott..pedig
elvesztette szinte mindenkijét. aztán is érték megpróbáltatások, de új életet tudott kezdeni, mosolyogva, tevékenyen, gazdagon...
már nyugdijasknt lett igen népszerű a nevezetes tévémúsorban,az Ablak-ban....tátott szájjal hallgattam-néztem én is, pedig amiről beszélt ,olyan nagyon nem érdekelt, de ahogy mondta, az a szeretet,magávalragadó volt..
most egy ország gyászolja
--
azt a kerékpárjavitó öregembert csak a város, egy része, akik ismerték és szerették....
----
anyukám mondta egyszer, hogy a temetéseknél látszik a különbség ki milyen életet élhetett...
--
lányom ágáll amellett (mással kapcsolatban), hogy nem csak a hires emberek, érdemelnek odafigyelést, képeznek értéket
....
igaz is, minden ember értékes, ha teszi a dolgát
csak szivvel-lélekkel tegye
kinek mi a dolga
akár az oltás....
akár kerékpárjavitás is
---
nyugodjanak békében!
