napjaim

úgy látszik mint a búvópatak öröklődik a rabbiság e családban (különösen eleinte)

(BAK Hirsch testvére:)
Phineas Bak fia
(felesége Hedel Bak)

lányuk: Telce Schiller (BAK) (meghalt 1859. augusztus 18) férje: Schiller Mayer (1780-1861)
s egyik fiuk a nevezetes rabbi:

SOLOMON MARCUS (néha Mayer) SCHILLER-SZINESSY

1820 DECEMBER 23-ÁN SZÜLETETT, Budapesten (Óbudán) régi rabbicsalád ivadéka, (apai ágon is!) dajjan és a rabbitanács tagja apja, ő már 10 éves korában kívülről tudta az Ótestamentumot, tanult Nyitrán, GolezTerikanban, és a pesti egyetemen (1840-44)

1890 március 11-én halt meg Cambridgeben

magyar rabbi és tudós

filozófia és matematika (bölcseleti) doktorként végzett a Jénai egyetemen, majd rabbinak nevezték ki, ezt követően kinevezték a magyarországi Eperies Lutheránus Kollegium adjunktusává (1945-48 hitszónok itt és a héber nyelv tanára)

A szabadságeszmék lelkes terjesztője, héber lapokban megjelent versei közt a Szózat héber forditását is közölte.

az 1848-as nagy forradalom alatt támogatta a forradalmárokat a magyarok és osztrákok közti háborúban, honvédeket toborzott, bejárván az országot , mindenütt szónoklatokat tartott, majd beállt maga is katonának, honvédszázados, utász, és ő hajtotta végre Török tábornok parancsát.. a szegedi hidat felszedette 1849-ben, hogy ezzel megállítsa az osztrákok előrehaladását. megsebesült, Haynau hadifogságába került, elítélték, erődbe zárták, honnan a tervezett kivégzése előtti éjszakán sikerült elmenekülnie Triszetbe, áthaladt Irországon, Corcba landolt, majd Dublinbe került, ahol gyülekezeti meghívásra prédikált, ezután Londonba ment, majd 1850.ben Manchesterbe, itt reformgyülekezetben is szónokolt (Régi Héber Gyülekezet) vezetője

Feleségül vette Georgiana Eleanor Herbert-t (1831-1901), aki "átalakult" a judaizmushoz (eredetileg nem volt zsidó?) és Sára nevet kapott. Elsőszülött gyermeke Alfred Solomon (1863-ban született), aki apjához hasonlóan egyetemi tanárként kezdte, de eltűnt, és valószínűleg az I. világháború alatt halt meg tudósítójaként, özvegy és lánya, Regina Ella (1893–1984) elhagyásával. , Hamburgban . Az utóbbi gyermekek között szerepelt Theresa Antonia (1864-1865), Eleanor Amalia (1867-1922), Henrietta Georgiana (1869-1939) és Sydney Herbert (1876-1964).(összesen 9 gyermekük volt)

Manchesteri poziciójáról 1863-ban lemondott , Cambridgbe ment, hivták, a héber kéziratok rendezésére, s vállalta, hogy megvizsgálja a héber kéziratokat az egyetemi könyvtárban, és katalógust csinált belőlük , a cambridgi egyetem könyvtárnoka lett, de 1866-ban kinevezték a talmud és rabbinikus irodalom első tanárának is, s ezt az állását haláláig megtartotta.

A könyvtárban végzett munkájának gyümölcse a Cambridge-i Egyetemi Könyvtárban megőrzött héber kéziratok katalógusa,. :

Catalogue of the Hebrew Manuscripst preserved in the University Library Cambridge (1876).

(saját példánya)

Már 1866 óta kinevezett tudora (magántanára) volt a talmudnak és a rabbinikus irodalomnak, amelynek előadójává is kinevezték, 1878. az egyetem a Master of Arts (MA)címmel tüntette ki

Ő volt az első zsidó Oxfordban vagy Cambridge-ben, akit felvettek a választói jegyzékbe

Solomon Marcus SCHILLER-SZINESSY
Solomon Mayer SCHILLER-SZINESSY
kb. élettartama: 1820–1890
Hon. MA 1877
filozófiai doktor a Schénben: Jena University, Jena, [Németország] ,
a Christ's College kollégiumának igazgatója 1877: 10: 18 Solomon Mayerként.
b. Old Buda, Magyarország, 1820
Talmudic és Rabbinic tanár 1866-79
Olvasó: 1879-90 Rabiként szentelték fel
.
Professzor: Sch: Lutheránus Főiskola, Eperges,
1848-ban
támogatta a Magyarország és Ausztria [-cu] közötti háború megoldási oldalát és a kivégzés elkerülése érdekében Triesztbe (Olaszország) , majd onnan Írországba menekült .
Miniszter: a Manchester United Egyesült Királyság, [Lancashire] ,
lemondott: 1866 - ban,
és eljutott a [Cambridgeshire] CB - be , ahol héber oktatását és a héber MSS vizsgálatát folytatta. az egyetemi könyvtárban
Az egyik zsidó mindkét egyetemen a választói névjegyzékbe kerül.
Szerzője cikkek a Encyclopaedia Britannica és Smith szótár a Biblia
d., Hirtelen CB, [Cambridgeshire] 1890.: 03: 11
apja Alfred Salamon SCHILLER-SZINESSY

— Cikkei az Encyclopaedia Britannicaban, az Academyben, Expositorban és a Journal of Philologieban jelentek meg.

Munkatársa volt az Encyclopedia Brittannicának, melybe megírta a rabbinikus irodalomra vonatkozó tanulmányokat. Tanulmányai jelentek meg továbbá a Journal of Philologyban, az Academy és Expositur c. folyóiratokban. Még Magyarországon megjelent művei: Tendenz u. Geist der zweiten Rabbinerversammlung zu Frankfurt a. M. (1845); Die Befreiung durch unseren Glauben (1845); Kanzelreden (1845)."

a régi zsidó temetőbe temették (Ipswich)

**********************************************************

IGNOTUS SALAMON LEGENDÁJÁRÓL

"Mikor Ignotus Eperjesen diákoskodik, még ismeri Holländer Leó rabbit, aki 48-ban a komáromi vár lőintendánsa volt honvéd-őrnagyi rangban és hallja a suttogó legendát Schiller-Szinessy Salamonról, Holländer elődjéről, aki 48-ban utásznak állt, aki a szegedi hídnál megakadályozta az osztrák sereg átkelését s aki legendás körülmények közt, sebesülten szökött meg az osztrák börtönből s mint a cambridge-i egyetemnek magántanára akkortájt dolgozott a világhírű cambridge-i héber kézirat-katalóguson. "

.(Bóka László)

*******

Reményi Gyenes István Érdekességek zsidó származású nevezetes magyarokról Kapu, 1991. nov:

-" Schiller Szinessy Salamon rabbi országszerte zsidó honvédeket toborzott. Maga is beállt utász közkatonának. Hőstettei után sebesülten fogságba került, kivégzése elől megszökött. Angliában Cambridge-ben professzor; az Encyclopedia Britannica munkatársa. - "

.***

1856-ban.־ a .“Szózat״ megjelenik a !לעולמים היה הוננאויא ארץ בן | אבותיך אדן ברית בבריתך, נאמן הימים. קיו לעת ותכסך חיתך | חובקתיך היא קברך, תהיה היא Fordítója Schiller-Szinessy S., az óbudai dajan fia, eperjesi rabbi és theologiai tanár, kit a szabadságharc után halálra kerestek, de ö megmenekül és mint a cambridgei egyetem tanára szerez dicsőséget és segítséget a magyar nemzetnek.

(Dr Fürst Aladár) (Magyar irók a bécsi sajtóban 1930 )

***

a DUT 50 éves törtéete MZSSZ 1909

"..most már az orgonától kísért templomi énekkar énekelte a »Szózatot« a gyászünnepély befejezése gyanánt. A Szózat קול קרא czímű fordítását a legsötétebb Bach-korszakban közölte 1856-ban Stern M. E. Wienben a »Kochbe Jiczchak« XXI. füzetének 64—66. oldalain; fordította Schiller-Szinessy S. M. volt eperjesi rabbi, aki 1849-ben emigrálni kénytelenülvén, Cambridgeban halt meg, mint ottani egyetemi tanár, 1890 március 11-én. A közönség — keresztyének és zsidók — a templomból távoztukkor benn és az utcán nemcsak a hazát éljenezték, hanem ismételten és legtöbbször azt kiabálták, hogy »Éljen az egyesülés!"

***

Magyar Zsidó Szemle

"Vadász Ede kitűnő munkatársunktól vesszük a következő nyilatkozatot: Szinnyei József ,,Magyar irók élete és munkái“ XIV. kötete 5./123. füzetének 722 lapján a rólam közölt egyéb téves adatok közt az is állittatik, hogy Vörösmarty Mihály Szózatát Kól-Kóré czimmel én fordítottam volna héberre. Elég legyen ennek czáfolatául hivatkoznom ezen M. Zs. Szemle XXVI. évfolyamának 212. és ״A pesti zsidó templom első ötven éve“ cimű közleményem 20. lapjaira és az ezeket 12 évvel megelőzte ,,Jövő“ 1897 szeptember 17-én kelt 36-ik számára, ahol épen én mindannyiszor rámutattan az 1890 márczius 11-kén Cambridgeben mint egyetemi tanár elhunyt Schiller-Szinessy volt eperjesi rabbíra mint azon magyar emigránsra, akitől a Szózat KólKóré czimű héber fordítása megjelent Wienben 1856-ban Stern M. E. Kochbé-Jiczchakjának XXI. 64-66 lapjain."

***

A Magyar Tudományos Akadémia Értesitóje 1871

269. A főtitkár jelenti ínég, hogy szünidő alatt Schiller-Szinessy úr, Cambridgeben lakó hazánkfia, Pesten járván, a cambridgei egyetem részéről azon óhajtást fejezte ki, vajha Akadémiánk a tudós egyetemmel könyvcsere viszonyba lépne.

***

A tiszaeszlári vérvád idején (1883) erős mozgalmat indított a babona ellen

és amikor 1887. Eperjes leégett, nagy gyűjtést indított Angliában az eperjesi kollégium és a hitközség felsegélyezésére.

***

Magyar Zsidó Szemle 1884:

Schiller-Szinessy hazánkfia, a cambridgei egyetemen, melynek tanára, a téli félévben a következő előadásokat tartja: 1. Zóhár. 2. Szakaszok a talmudból. 3. A Pirke Ávóth. 4. Midrás Rabbá és Tanchumá. 5. Kimchi zsoltárkommentárja. (Magyar Zsidó Szemle 1884)

***

Magyar Zsidó Szemle 1885

:Dr. Schiller-Szinessy hazánkfia, a cambridgei egyetem tanára, 1885 .6-ban otthelyt a következő előadásokat tartja: Zóhar ; Maimonides, Jad Hachazáká, I k. ; Pirké Ávóth ; talmud : az Ujtestamentom megviágitva a talmud és midrás által ; Targum a Birák és Kóhdletli könyveihez.

Az egyetemi év utolsó harmadában ezeken kivül még: A zsidó irodalom története

***

Magyar Zsidó Szemle 1886

Dr Schiller -Szinessy hazánkfia az 1886/T. tanévben a Cambridge! egyetemen a következő előadásokat tartja. Az elsö harmadban (Micliaelmas term.) 1. Én Jákob. Sabbath. 2. Maimonides. Misné tóra I. k. 3. Pirké Ábóth (Taylor kiadása). 4. Bevezetés a talmudba és az újszövetség megvilágítva a talmiul és midrás által. 5. Targum a birákhoz és Kóhélethhez. A második harmadban : (Lent term.) 1. Zohar. 2. Targum folyt. 3. Tauchuma (Buber kiad.) 4. Talmud folyt. 5. Kimchi a zsoltárokhoz. A harmadik harmadban (Easter term.) 1. Én Jákob. Sabbath. 2. Maimonides, Misné tóra. I. k. 3. A zsidó irodalom története. 4. Talmud folyt.

****

rabbi samuel bak és néhány (képes) utóda

Magyar Zsidó Szemle 1905 (Dr Richtmann Mózes: Landau Ezekiel prágai rabbi (1713-1793 és a magyar zsidók c. irásában:)

Bak Samuel

"Nagysurányon 1831-ben meghalt Bak Sámuel több mint félszázados működés után"

Nagysurány szlovákiai város, Nyitrai kerület

1779-től földesúri engedéllyel megalakult a helyi zsidó hitközség, melynek volt saját zsinagógája és rabbija.

A zsidók száma ekkor 220 lehetett. Közülük négy tért át a katolikus hitre, melyek egyike lett a molnár. A zsidók hatására Surányban beindult a kereskedelem, vásárokat tartottak.

(1909. október 25-én a képviselő testület 1000 korona támogatást szavazott meg a katolikus iskolának és 4000-et a zsidó iskolának, annak ellenére, hogy a zsidó iskolát csak tizedannyi gyerek látogatta, mint a katolikust)

testvérbátyja rabbi Zwi Bak Hirsch , érdekes, hogy ő is több mint 50 évig, 53-ig szolgálta hitközségét Szegeden, hűségesen

Bak Sámuel felesége Fradel Bak:

egyik fiuk :Gershon Bak , Pozsonyban született

lányuk:Sarah-Perel Josefa Litch --Rosenbaum

ő is Pozsonyban született mintegy 1800-ban
meghalt 1872 december 26-án

sirköve: :

Pressburger Dajan Moshe Leib Leopold Rosenbaum, Litsch

férje:

Pressburger Dajan Moshe Leib Leopold Rosenbaum, Litsch

meghalt 1877. március 27

sirköve:

fiuk közül: rabbi Móritz Mózes Litzh--Rosenbaum:

végre egy fotó!!!! (az első "Bak" képét látom, tetszik:)

(mellesleg jegyzem meg, s jólesően, tele vagyunk rabbikkal:)

született:1842. augusztus 21én, Pozsonyban

meghalt 1894-ben április 27én Budapesten

felesége Rebetzin Johanna Rosenbaum Trebitsch

egyik lányuk Esther Schlesinger (Rosenbaum)

született 1889 körül

Mordechai Schlezinger felesége :

és Móritz rabbinak is egyik fia (a sok közül) rabbi lett:

Rabbi Julius Rosenbaum

született Pesten 1875. január 7én

egyik fiuk meg , akiről találtam képet, további leszármazottal (jaj de cukik) : Leopold "Lebi" Yehuda Rosenbaum:

1890 körül született Magyarországon, meghalt 1957 körül(?) Bécsben!!

felesége Melanie Matl Rosenbaum

született 1883-ban, január 17én (Namestovo, Szlovákia) meghalt 1943-ban, Budapesten

egyik fiuk (a kép miatt:) részesitem előnyben:

Emil Moshe Rosenbaum Rosen

született 1912 , meghalt 1972 julius,

felesége Oma Rosenbaum Rosen (Hubsch):

testvére: Károly Karczi Haim Rosenbaum Ben-Ari

született 1919 június 100

meghalt 1995 szeptember 15

feleség Éva Rosenbaum (Somló)

született 1922. február 18.

meghalt 1988 junius 19 Izrael

s végre az első szines fotók:

MAZEL TOV!!

metamorfózisok

hányszor alakultunk át
mióta megszülettünk
(most a prenatális időszakról
ne is beszéljünk
pedig abban az egész
törzsfejlődés benne van)

szóval

miért félünk ettől az utolsótól mikor
örökké változunk s átfordulunk
egyik formánkból a másikba
nincs miért félni
azt hiszem
mondjuk majd

rajta

2020. április 1., szerda

korlátlan vészhelyzet - eszkaláció 28

most már ott tartok, hogy el se tudom képzelni, ha egyszer vége lesz ennek...

ehhez most hozzásegitett, hogy meghosszabbitották a vészhelyzetet, "meghatározhatatlan időre"....a rendkivüli rendelkezések hatályát, és a végső határidőt ki se irták..

lehet hogy örökké tart... (pl az én számomra, aki ugyebár nem él örökké:)

lehet, hogy én már csak mindig járványban élek, és főleg vészhelyzetben

csak majd át kéne keresztelni a virus nevét legfeljebb

(remélem nem ütközök valamiféle újkeletű cenzurába...mert már 5 évig terjedő börtönbe is kerülhetnék, azt meg nem biztos, hogy túl tudnám éllni.. még ezt az itthoni karantént csak-csak :(

ősök, életek

hány szorgalmas, tevékeny, hasznos munkát végző ősöm!...

s mind élete két évszám közé zárva, többnek csak a halála dátumát látom, de azt egész pontosan a napra is megjelölve, talán mert nálunk az igazán fontos, a jáhrzeit miatt..(évi gyászistentisztelet),,, meg se tudnám tartani, minden napra esne egy szinte...

a legmagasabb életszám azt hiszem rabbi Zwi Bak Hirsché, az első szegedi rabbié, a maga 95 évével (53 évnyi hűséges rabbiskodással) (de most látom, hogy testvére Samuel rabbi is Nagyharsányon egész 1831es haláláig több mint ötven évig tevékenykedett. rabbiként.. nagy pionirok ők, a vallás első hirdetői, közösségteremtők, legyen áldott emlékük - ahogy mondani szoktuk...)......de a legtöbben 7o körül meghaltak, vagy még kevesebbet éltek, látok sajnos gyerekhalálokat is, bár sokan voltak szinte mindenhol testvérek, mintha a nők, csak a gyerekszüléssel , neveléssel lettek volna elfoglalva , (kivéve eddig egy gimnáziumi tanárnő őst:) a férjek meg tették világi és/vagy vallási dolgaikat legjobb tudomásuk szerint, nagy szorgalommal és hozzáértéssel...tehetséggel is...

mennyi élet és mind porba hullt?

örülök, hogy némileg most feltámaszthatom őket, legalább az élő emlékezetnek (ha ideiglenesen is?)

sajnos nem teljes a fa, az eleje is feledésbe hullt (11. nagyapámnál, Mózesnél, kinek apját se tudjuk csak hogy Germániában született, 1470 körül aztán leszármazottak Olaszországba, Veronába Velencébe, majd Prágába mentek...) s vége felé is elzárkóznak a nyilvánosságtól, magánemberként, de örülök annak mindig, ha élők nyomaira bukkanok!!!!! éljünk is (ameddig..)addig meg tegyük a dolgunkat, akár csak az ősök

de jó lenne hinni az örökkévalóság valamilyen formájában ahogy egyszer már volt)... megpróbálom újra, mert nélküle szinte semmi értelme az egésznek.....vagy csak nagyon múló és átmeneti - ámbár mégse, hiszen vannak itt maradandó alkotások is: templomok, könyvek, (hittan és ima- is) újságok, hirlapok, tárcanovellák, publicisztikák, riportok, filmek, versek, dalok, komolyzenék vezénylésük alatt, szindarabok , tudományos munkák, katalógusok, dijak, társaságok (mik ma is léteznek) tanitványok emlékezete, meggyógyitott betegek hálája (kik sajnos már ők se élnek) mártiromságok, ... stb....

úgy tűnik, nem éltek mégse hiába...

az én egyenes ági családfám (jelenleg) (anyai nagyamámé persze)

:

Vári Vince

my grandson

Turi Timea

my daugter

July Gonda
You

→

Ida Ladányi
your mother

→

Mária Löwinger (Bárány)
her mother

→

Irén Bárány (Ungár)
her mother

→

Maria Ungár (Bak)
her mother

→

Rabbi József Eliézer Bak (Bach)
her father

→

Rabbi Zvi Hirsch Bak
his father

→

Jakob ben Moses Bak
his father

→

Moses ben Jacob Back
his father

→

Jacob ben Judah Back
his father

→

Judah ben Jacob Back
his father

→

Jacob ben Gerson Back "Wahl"
his father

→

Gerson ben Moses Back
his father

→

Moses Back
his father

Bak family

http://hebrewprinting.com/?page_id=208

The beginnings of the Bak family as printers of Hebrew books in Prague is rife with real disagreements and bibliographic muddle. The first documented edition that lists the founder of the enterprise, Jacob ben Gershon, as the printer was the first and second volumes (1605 and 1606) of the Yiddish translation of the Yotzerot hymns. Nevertheless, the sources – some of which are still unpublished – indicate that the Italian Bak family already had a connection to Prague by the time Leopold Zunz erroneously located them here. The family used two surnames, sometimes independently of one another, sometimes together, and in the colophons we can read: “through Jacob ben Gershon z”l Wahl man [from] B”K and in his house.” “Bak” is mostly found written with an abbreviated mark (Bet”Kuf), supposedly meaning bene kedoshim (lit. “children of martyrs”). But this is inconsistent with the form ish B”K that Jacob at times used and should mean – analogous to other usage – “man from [place] B”K.” The name “Wahl” (i.e., Vlach, “Italian”) points to the family’s Italian origins, and Jacob would have begun using it only when the family relocated to Bohemia.

Mahzor. Helek Sheni. Prague: Judah ben Jacob Bak, 1661. JMP, sg. 5.872, title page.

Jacob ben Gershon was born around 1573 apparently in Venice. In Italy we find documentation of his namesake Jacob ben Gershon Bak, about two generations older, who with his brother Samuel figured in an inheritance dispute litigated some time before 1553. Like his father, Gershon ben Moses, Jacob was to apprentice as a printer in Venice, though the origin of this information is unclear. What is certain is that he participated in the publication of several Hebrew books in Italy. His career began in Verona as a publisher of a Yiddish romance in verse, Paris un Viene (Verona, Francesco dalle Donne 1594). He later republished it in Prague (c.1605–1615), as he did the midrashic work Tanhuma, which he first published in Verona in 1595 and for a second time in Prague in 1613. Jacob moved from Verona to Venice, and in 1597 he published another Yiddish romance, Mayse Briyo ve-Zimro, at the printing house of Giovanni de Gara. The publisher is literally listed in the book as Jacob bar Gershon B”K Wahl residing in Prague. His last two editions published in Italy were printed at Daniel Zanetti’s: Midrash Tana Devei Eliyahu in 1598 (first edition from an “old manuscript”), and the Maharal’s theological text Tif’eret Yisrael a year later, which, according to Friedberg, brought Jacob to Prague.

Shem Tov ben Joseph ibn Falaquera: Tzori ha-Yagon. Prague: Jacob ben Gershon Bak, 1612. JMP, sg. 13.214, title page.

So Jacob lived in Prague in 1597 at the latest, returning to Italy only on business. The first book he printed in Prague was the aforementioned Yotzerot, published (first and second volumes) in 1605 and 1506, and their appearance was rather low-grade compared to what was being produced in Italy and even books printed locally. The third volume (1606) looks much different, and it might be a stretch to consider this a single edition as Jacob is not listed here and the bellicose tone of the title-page text claims both author and publisher rights, even retrospectively on the first two volumes, for the Schedel brothers and their father Moses, the translator of the text. Jacob’s name reappears only in the imprint of the last, fourth volume (1606/07). The emphatic formulation of the imprint indicates a dispute that had plagued the enterprise from the outset: a disagreement arose between the partners – Jacob on one side and the Schedel brothers and father on the other – during the publication process. The last two volumes are set in a different Yiddish typeface, and their title pages are furnished with column borders that the Schedels had already used in their first edition from 1602. It seems the disagreement was settled as the title page lists both the Schedel brothers (as publishers) and Jacob Bak (as printer), and the design employed typographical elements from both.

Jacob no longer collaborated with the Schedel brothers on other books, even though he clearly needed capital. He partnered with Jacob Stabnitz to publish Pa’aneah Raza, a commentary to the Torah, in 1607. Stabnitz was someone who was active in the business of book printing for a long time but his ambitions remained unfulfilled. For the publication of Selihot le-Yom Sheni be-Adar, Midrash Shokher Tov, and maybe even Tanhuma (all in 1613) he collaborated with the compositor Judah ben Alexander Kohen, known as Loeb Setzer. The woodblock with the Czech heraldic lion and the inscription gur aryeh yehuda (Gen. 49:9, “Judah is a lion’s whelp”) was even impressed in the edition Hckhmat Manoah by the compositor as his printer’s device, though this was not the usual practice. In autumn 1611, Jacob received a commission from the Jewish community to publish its new regulations (Takkanot) adopted in the month of Tishri 372.

Israel ben Jacob of Belzec: Yalkut Hadash. Prague: Sons of Judah Bak, 1657.
JMP, sg. 27.949, title page.

In 1612, Jacob augmented his materials by acquiring what was discarded from Christian workshops, immediately putting it to use in Hokhmat Manoah: the title page has a fragment of a border with Old Testament prophets indicated by their Latin names (also used in Tzori ha-Yagon 1612), strips with flower vases, the aforementioned woodblock with lion, and finally a full-page illustration of King David playing his psalms on a harp in a temple interior under the benevolent gaze of the Lord on a little cloud. This last block was first used by Jan Kantor Had in his Latin-Czech-German Dictionary in 1550. We may also add to these elements a mascaron (used for Yotzerot 1605–06/07), a frieze with storks (herons?), and a putto (Yefe Nof c.1612).

Jacob’s career in Prague could not be called successful. Next to Abraham Heida’s work, his editions lacked a pronounced focus, except for a certain orientation on Yiddish books comprising liturgical texts: Yotzerot, 1605–06/07; Ma’amadot, 1610; and Kerovetz, 1615–1618, religious poetry, Gor ayn Sheyn Noyn Toyre Lid, the novel Pariz un-Viene, and a translation, or paraphrase, of the Book of Samuel, Shmuelbuch1609.

The design of Jacob’s books did not achieve the high level of the Schedel brothers, or, naturally, of the Gersonites. His purchase of used materials is evidence that he was not doing as well as he surely would have liked: during the whole of his career he did not procure a single original decorative element, and not even his types were original. His emphasised square type was just an inferior variant of the Ashkenazic nine millimeter Prague Gersonite type. The majority of the editions he printed in Prague – with the exception of re-editions of midrashim – are slim, and when he eventually did take on a more significant project, it took three years to complete (Kerovetz 1615–1618), and was published not long before his death. It is quite possible that he came to Prague after having reached an agreement with the Schedel brothers on a future business partnership, which in the end never came to fruition. As long as he operated in Italy, he had access to sufficient capital, either his own or from others, even for the more costly projects, while in Bohemia this was something he obviously lacked.

Reuben ben Hoshke Katz: Yalkut Re’uveni, 1660.
JMP, sg. 28.554, fol. 158b–159a.

Still, Jacob was nothing if not resourceful, and he seized on the occasional commission to print texts echoing current events, as was the case with the aforementioned Takkanot, 1611, or the publication of Selihot le-Yom Sheni be-Adar by Solomon Ephraim Luntschitz. These penitential prayers were compiled by the famed Prague rabbi and darshan around the year 1613, and that very same year were assigned as the community’s liturgy by consensus of the ghetto’s secular and rabbinical authorities in remembrance of the invasion of Passau troops in 1611. Jacob Bak and Loeb Setzer promptly typeset and published them over two days right before the first commemorative divine service was to be held.

Reuben ben Hoshke Katz: Yalkut Re’uveni, 1660. JMP, sg. 28.554, title page.

Berechiah ben Natronai ha-Nakdan: Mishle Shu’alim. Parabolae Vulpium. Prague: Jesuit printing office, 1661. JMP,sg. 1.399, fol. A1b-A2a.

In autumn 1618, Jacob Bak died at the young age of forty-five. His wife, Esther bat Daniel, survived him by over twenty-seven years (d. 1646). After a short interval of inactivity, the business was taken over by Jacob’s sons Joseph and Judah Bak, who during the 1620s managed to publish smaller as well as several larger works. Among the latter, the most popular were the ethical “manual” in Yiddish, Lev Tov, by Isaac ben Elyakum of Poznań (1622), and a reprint of the Yiddish translation of the Mahzor (Kerovetz 1622, 1629, and 1657). A practical handbook to calculating the calendar, Moladot Yitzhak, by Isaac Katzenellenbogen (1623) also contains guidance on the Christian calendar, including the differences between the papisten and luterin calendars (fol. 6b-7b). In 1625, they published a re-edition of Sefer Rabbot, a midrash to the Humash and the Five Scrolls with the commentary Matnot Kehunah, prepared by Joseph Bak based on the Krakow (1608–1609) and Venice editions. The prohibition on Hebrew book printing issued in 1629 impacted the Bak printing house as well, and the next edition with complete imprint does not come until 1652 – a kabbalistic work, Shikhehat Leket, containing supplemental texts to Yalkut Hadash.

Jákob Bak (és fiai..)

mielőtt rátérnék Jellinekékre (nagy fa) maradok a Bakoknál , találtam még a kezdetekről is egy írást (ami némileg magyarázza a Bak név ill. B "K korai magyarázatát is, kettősen,,,,

meg amúgy is van írnivaló a mi rabbi Zwi Bak Hirsch környékén is

ráérnek Jellinekék, ugye? (ha eddig vártak.....::)

*****

jegyzet Jákob Bak s fiairól

http://hebrewprinting.com/?page_id=208

Bak család : héber könyvek nyomtatása Prágában

1605,6 Yitzerot himnuszok jiddis fordításának első, második kötete

a család két vezetéknevet használt, néha egymástól függetlenül, néha együtt

"Jakob ben Gershon z utján Wahl ember B"K ból és a házában"

A "Bak" leggyakrabban rövidített jelzéssel van írva (Bet Kuf),jelentése "bene kedoshim", (mártirok gyermekei)

de ez nem egyezik meg a B "K formulával, amit Jakob időnként használt,, és azt jelenti hogy egy ember Bből Kba jutott...

a Wahl név Vahl olasz, a család olasz eredetére utal, Jakob csak akkor kezdte használni, mikor a család Bohémiába(?) költözött

Jakob ben Gershon 1573 körül született , ő a vállalkozás alapitója
apja Gerson ben Mozes 1515
számos héber könyv kiadásában vettek részt Velencében
(Verona: bécsi,párizsi, jiddis , romantikus vers kiadása)Később újra kiadta 1605-15 PRÁGÁBAN
Tanhuma" 1613 (először ezt is Veronában, 1595ben
Jakob Veronából költözött Velencébe
1597-ben jiddis romantikus regény Mayse Briyo ve-Zimro, Giovann de Gara nyomdában

a könyvben ez áll Jakob bar Gershon B"K Wahl lakik Prágában

Midras Tana Devei Elijahu 1598 (első kiadás egy régi kéziratból)
és a Maharat teolgógiai szövege Tiferet Yisrael, egy évvel később, amelyet Jakob Pragaba hozott

Igy legkésőbb 1597-ben Jakob már Prágában élt, csak üzleti úton tért vissza Olaszországba

Az első Prágában nyomtatott könyv volt a Yotzerot, 1605-ben és 1606.ban (?) tették közzé, megjelenésük alacsony szintű...az olaszokhoz képest. a harmadik kötet 1606 már különlegesebb (Schedel testvérekkel)...

Később Jakob inkább Stabnizszel társult: 1607 Tóra kommentár

Prágában nem volt olyan sikeres, hiányzott a tőke...

de 1613 ban a bűnbánó imákat kiadta (ez is a hires prágai rabbi műve)...

**
bocs a darabos fordításért, itt az eredeti szöveg angolul (ez egy prágai állandó kiállitásból való)

itt megtekinthetők a könyvek cimlapjai is:

http://hebrewprinting.com/?page_id=208

***

"1629ben a világi hatóságok a felmondás eredményeként közel 30 évre bezárták a zsidó prágai nyomdákat - a Katz és a Bak nyomdákat.A kabalista irodalom volt az egyetlen új műfaj, ami megmaradt újbóli megnyitásukig, az esetek többségében csak a liturgikus szövegek és a rituális kézikönyvek legalapvetőbb nyomtatását engedték meg.Az 1669-es újabb felmondás egy új

cenzura-rendszer bevezetéséhez vezetett (1672), amely a zsidó kiadókat a 18. század második felére korlátozta. Ennek a sötét fejleménynek ellenére a héber nyomtatás Prágában fontos kulturális jelenség volt, amely része a cseh területek zsidó és általános történetének. A prágai zsidó nyomdák elsőként nyitottak Közép--Európában és a héber tipográfia remekműveit készitették"