nem kellett volna elmenni erre a
Trianon délutánra a könyvtárba?
úgy is éreztem olykor magamat mint egy kém vagy egy beépített tégla az új könyvtárban, az előttem levő széken a kölcsönzésre beszerzett két könnyvvel
(Philip Roth Apai örökség, Máthé Gábor : Színházi naplók) ha nem ott lett volna, el se megyek
de tényleg nagyon nehéz volt elviselni azt a szélsőséges gondolkodást, ami ott volt
pedig megvolt bennem a jószándék és jóindulat..... az elfogadásra
már a kései bejövetelük (berobogásuk) is felért egy harci ténykedéssel, (új honfoglalással...)
és el is hangzott később a határrevizió...kívánalma (így, majdnem 100 év után)
kiderült hogy amivel az "ellenoldalt" vádolják, az épp rájuk jellemző, mármint az, hogy izgalomba jönnek a Trianon szó puszta hallatán, "idegbajt kapnak"(?) hát mintha ők lettek volna túlságosan felajzottak és magukból kikeltek....(egyébként ezt... Archimedesz mondta, a lap, a Trianoni Szemle főszerkesztője, mint látható, görög- (4 évesen jött Magyarországra, 48-ban, ismertheti a kisebbségi létet(?). s a görögök után teljesen átnyergelt a trianoni témára)
régi ismerős Domonkos is itt volt (a Domi, hol van az már mikor egyszer -közös bartainknál -azt mondta hogy szerelmes tudna lenni a hangomba (de csak a hangomba) (és milyen rekedtes és fals volt az ővé, most, ahogy felolvasta Rókusról szóló könyvéből a Nana becenévre hallgató festőnő mondvacsinált "mártiromságáról" szóló részt , ami dehogy is volt az a "dicsőséges" Tanácsköztársaság idején...
Hogy szétmentek útjaink, mikor lehettek nekünk közös barátaink, B. J. vatikáni követ lett -nyelvész egyetemi pályafutását megszakítva -, s aztán ripsz-.ropsz meg is halt, F.D ? a hivatásossá lett POFOSZvezető? hagyjuk... érdekes hogy a u,n rendszerváltás után ennyire differenciálódtak s elágazódtak útjaink... már nemigen értenénk szót
..nahát
Csurka 85 lenne, köszöntik is a lapjukban, ő se ott kezdte, ahol folytatta.;Házmestersiratójának még együtt tapsoltunk a szegedi kisszinházban...
beszél egy másik szerkesztő Mécs Lászlóról
,tudom, anyukám mennyire szerette (A kirándulás elmaradt...).de itt ez a nagybajszú
, nagypocakos
magát irodalmárnak mondó ember arról beszél, hogy még a Hortyék
kormánya is cenzúrázta
, és egy közbeékelt mondatban igyekszik "megnyugtatni", jól hallom? , hogy akiket azért nagyin szeretünk s becsülünk amúgy (annak ellenére , h cenzurázták
Mécset!) és az irredenta szó is pozitív kicsengésben hangzik el...
a már ismert
Koltay filmrendező is megszólal (néha ismétli amit tavaly nyáron már elmondott a
Korona teraszán arról, hogy régen tabu volt ilyesmikről beszélni és anyja hogy tiltotta meg ezt...node most?
hát mindjárt 100 éves lesz Trianon, és elhangzik, kétszer is, és egész komolyan,a határrendezés kérdése
hát én nem tudom, érdemes- e bolygatni ezeket az dolgokat ennyi idö után (akár felelősen akr felelőtlenül) (de itt
állni látszék az idő)
,
ha a két térképet összehasonlítom, (ha nem is mondanám mint az olvasószerkesztőnő a nagyanyjának úttörőkorában, hogy neki a mostani Magyarország térképe jobban tetszik - tán ezért is vezekel most) .(én még emlékszem olyan füzetekre, unokatestvérem férjétől "örököltem", aminek a hátlapjára ezt írták: "
Csonkamagyarorszég nem ország. Nagy-Magyarország menyország"..elképesztően nagy darabokat vettek el, s az ott élő magyar lakossággal (nekünk is voltak rokonaink ...) hogy is hagyhatták?!
de nem késtünk egy kicsit történelmileg el ezzel a határrrevizióval?!
régi tanitványom elhozta apukája régi katonai fotójt, meg érmeit, amikor Rimaszombatra bevonultak....most került elő (nem dicsekedett vele), (de a lánya most igen...).
mutatja nekem nagynénje, apukája nővére esküvői képét is,,,, anyukám barátnője, osztálytársa volt, (az én gyerekem születésekor de finom képviselőfánkot hozott) állitólag vasárnap bevárták egymást a Szegedi u sarkán, templomba menet (anyu tényleg járt kereesztény barátnőivel a katolikus templomba, ezt eddig is tudtam, de azt hittem csak a karácsonyi éjféli misékre, hát nem...(de lehet, hogy csak azért hittem ezt, mert az én lányom zeneiskolásként az éjféli miséken orgonált)
jaj de érdekes az élet, szerteágazó....csak békesség lenne már!
de épp arra semmi remény....
