estébe forduló napszállta

hát az eleje nagyon tetszett, nagyon lekötött, minden mozzanata

a közepén kifejezetten rosszul voltam, fizikailag (majdnem ki is mentem, mint a Táncos a sötétben -ről)

de aztán bent tartott a tehetetlenség, és a végére már jobban,sót  jól lettem, de ez nem sokat segített a filmen

még a stáblistát is végignéztem (mennyi résztvevő , mennyi név... őrület)

---


azt hiszem nem bírja a különböző kameraállásokat a szervezetem, meg a hanghatásokat, meg az elveszettségérzést, hogy fogalmam sincs mitől, kiről van szó, csak úgy nagyjából, hangulatilag...

igen, én szeretnék kicsit többet tudni mint a szereplő!

s a végén a valószerűtlenül döbbent tekintete, Irisnek, a lövészárokban, annyira "megcsináltnak" tűnt, )mint ahogy az egész film is tulajdonképpen... talán jobb lett volna nem ennyire aprólékosan kidolgozni a filmes eszközöket, és jobban tekintetbe venni a befogadói igényeket - szó szerint a tisztánlátásra

szün

az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne csak egy kicsit szüneteltetni az életünket, ha már elfáradtunk beenne, és aztán kipihenése után folytatni.... de hát ezt nem lehet. A "szünet"... végleges. (Vagy nem? ):)

(Ezért "találjuk ki "a különböző újjászületési (reinkarnációs) elméleteket? :) :)

hátrahagyott... modellek

érdekes kiállításra voltam hivatalos:

Hátrahagyottak emlékezete a címe és az aradi vértanúk hátrahagyottjairól, özvegyeiről, gyermekeiről szól(t) (volna)

az furcsa volt, hogy a molinókról mai arcok (modellek) tekintettek ránk részben korabeli(?) ruhákba öltözve,,, ordított róluk hogy nem hitelesek,,,nem ilyenek lehettek az özvegyek,

de a sorsuk, hiteles szövegekből)(férjeik jegyzeteiből ) valamennyire kirajzolódott

szabadtéri a kiállítás,,,

fent az emeleten azért volt még kis néznivaló,
a valóban korabeli (bár férfi ) ruhák,  és pár fotó


amit azért még megnéztem

---nagyon elgondolkodtatott a nők tragikus sorsa, általában jóval túlélték áldozatul esett férjeiket (kivéve azt,akit valószínű utána halt)...kiszolgáltatottan

az egyik özvegy az olasz származású Makón is élt egy ideig (Návayéknál)

és  Damjanich özvegye hasonlóképp....

sajnálom őket

(őket, és nem a helyettük felöltöztetett modelleket))

****

https://www.nlcafe.hu/magyarorszagkul/20181006/arad-vertanuk-szerelmek-schweidel-damjanich-knezic-dessewffy/

a kedvenc pincérem

na pl. ezért kedvelem

elém rakja a két (ajándék)palacsintát

és megfordítja a tényért hirtelen, inkább így legyen

merthogy a palacsinták görbülete így felfelé néz, mosolyog

amúgy meg lefelé szomorkodott

                                                                                ***

a leves tanyasi bableves volt, kérdem mitől tanyasi? zsíros? hát van szalonna benne, de nem tudja,,, majd tétovázás után a szemben ülő vendéghez lép, s megkérdi, mit eszik, bablevest? milyen? jó, neki ízlik..közvetít visszalépve hozzám,  akkor nekem is jó lesz:)

***

(amúgy ismerem már az élettörténetét is, el-elmesélte, menet (munka) közben (de nem adom tovább...)

az idő(k)

tulajdonképpen, ha jól belegondolok,vissza az időben, az egész gyerekkorom egy nagy várakozás (vágyakozás) volt, abban telt el...hogy majd a jövő...

és észre se vettem, mikor lett jelen abból az elképzelt jövőből

s mára már rég múlt (régmúlt) az is

képzőművészeti kör

egy képzőművészeti szakkör alakul(újjá) Munkácsyról elnevezett,,,

mivel a korhatárt (a felsőt) 99 évben határozták meg,úgy gondoltam ott a helyem...abba még én is s bőven beleférek

egy csomó technikát fogunk megtanulni

egyelőre csak rajztáblát és mappát kell vinni...

szerda délutánonként

igyekszem ezeken ott lenni amikor csak tudok!

remélem, a kezem is engedelmeskedik....

https://makohirado.hu/2018/10/03/ujra-megnyitotta-kapuit-a-munkacsy-mihaly-kepzomuvesz-kor/

http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/ujjaalakult_a_munkacsy-kor/2575304/?mredirect=1mako_hirek%2Fujjaalakult_a_munkacsy-kor%2F2575304%2F

lányom születésnapjára

Születésnapra

harmincnégy éve

mikor először megmutattak

fájtam még s kába voltam

megmondhatják neki hogy lány

zengett még a fülemben

már 34 éve vagy az én kisbabám

de csitt ne tudja senki sem

fejemre nőttél

valójában nem is voltál kicsi

mindig is nagy voltál

kiemeltek elémhoztak

jaj tiszta apja

ez volt az első benyomás

örülni se tudtam igazán

még fájtam s kába voltam

de aztán mindig

csak a kicsi

csak a timi

lett mindenkinél

fontosabb

hamar megnőttél

szabad lettél

nyűg volt az

anyai gondoskodás

(ma is az)

de énnekem mindig

a kis timi maradsz

hiába van már

neked is egy fiad

kötelességből hívsz

ritkulón röviden

ne tedd, hagyd

nem felejteni el

hogy ha a szív üzen

az időtlen-kortalan

isten éltessen

és a kisfiad