2018. január 8., hétfő

tavasz a télben

ajándék
ez a január hét
tavaszi levegő csap meg
s ez oly bíztató 
"lesznek még szép napjaink"
ha még télen is akad jó

s bár elszáradtak  a kinti  fák
s szürkék és merevek
mint a holtak

mi más lenne ez az előtavasz
mint előrehozott feltámadás





2018. január 7., vasárnap

DIEU


furcsa ill. azt hiszem fontos álmom volt, reggel még emlékeztem élesen rá, meg is jegyeztem, a végét, legalább is, de aztán nap közben elsikkadt, nem gondoltam rá, míg aztán valami ( valaki) eszembe juttatta

a fb kidobja a régi emlékeket is évfordulójukon, és volt egy ilyen amin Kálmán György Somlyó Zoltán verset mond:  A szűk Könyök utcán címmel youtubera felrakottat, elé is írtam a megosztásom elé...

hogy ezt időnkét muszáj újra meghallgatnom  - újragondolnom -

és közben meglepődve vettem észre egy új hozzászólást -az eltelt év alatt- mi szerint eredeti címe a versnek : Hajnali imádság a Megbeszélések Istennel c. ciklusból.

úgyhogy oda is írtam ...még a harmadik szót: hogy   imádkoznom.... (egyébként címtől függetlenül Kálmán mindig is kvázi imaként mondta ezt a verset. és a meghallgatása együttimádkozás is volt egyben...

na de most ez az Isten(i) szó - a címben is - hivószóként eszembe juttatta az álmom (végét): - lényegét...de már ebéd közben:

egy hosszú, több összetételből állott szó (intézmény neve esetleg?) volt előttem, azt silabizáltam, és -mint egy rejtvényt-, a kezdőbetűket...kiszedtem és osszeolvastam (mint egy mozaikszót) és ez jött ki így DIEU... És megörültem neki, hogy feltételeztem értelme is van (a dies latinból kiindulva).. valami "isten"i jelentést tulajdonítva neki ...

azon nyomban kettős örömömben ezt a versfélét pötyögtem  T jegyzetbe az okostelefonomba(nem volt nálam se toll se papír, de ) muszáj volt rögzíteni:

mikor már

úgy érzed
veszve minden

és nem hiszel

semmiben

s senkiben

mindig akkor
jön egy új jel


hogy van

van
mégis van
isten


valami módon

mindig
izen

aztán otthon utána néztem, biztos-ami biztos , az álombeli szó j: DIEU jelentésének _ a :dieu (francia) ., valóban istent (god) jelent (v.ö. Adieu)..


(az eredeti hosszú tübb szóból álló kifejezésre nem emlékszem:(, de azt hiszem legalább így el van rejtve a világban is az isteni... ki kell silabizálni(?)

és álomtól függetlenül ez a csodás Ady verskezdet is motoszkált bennem , lehet, hogy a versem mikor... indítását ez is adta?:vagy csak egybeesett...a két érzés:

Mikor elhagytak, 
Mikor a lelkem roskadozva vittem, 

Csöndesen és váratlanul 

Átölelt az Isten. 
 
sose fogok tudni ilyen gyönyörűket írni...jutott eszembe...de hogy olvasni tudom, és átérezni és valamikori tanárkoromban kicsit átadni is, azért is hálás vagyok és "köszönöm, köszönöm, köszönöm" (ezt is Adyval)

és ez az Edit Piaf szám  is megtalált  Mon Dieu (Istenem) cimmel - legyen már csak éber zenei ráadás:







lám-ám hányféleképp lehet "imádkozni"!

és még az is eszembe jutott, hogy milyen csodálatos és jól "működő"  ez is:

ha mi időről időre meg is feledkezhetünk istenről. , ő nem feledkezik meg sose végleg rólunk...

2018. január 6., szombat

ó, azok az oszlopok

                                                                          Tóth tanár úr 90. születésnapjára

Ó azok az oszlopok
dor ion korinthoszi
őt idézik ahogy ő idézte
a gimi hatos termében

s mi csak hallgattuk
a szűk padokban s néztük
a vetitett kultúrkincseket
idő-térre táguló világunk
tátott szájjal
tégranyilt szemekkel
s elmerengve

van már vagy
hatvan éve....

és most
őrá gondol az orvos
budapesten
egy képtárban
s a tájkertész
valahol egy
park ódon
oszlopai alatt

és egész makó
feribácsijára
a legmakaibb makaira
mert mindent tud róla
mondják amit nem
azt nem is érdemes
vagy nincs is

de mit tudunk róla mi
ki magáról sose beszél

mert immár egy város
kulturtörténetében
oldódik fel

s ez örömmel töltheti el
hiszen mndig mosolyog
mindenkire

90 évesen is
mint mikor
még fiatalon
a gimi hatos terme
első padja
alól kinyújtott lábamban
megbotlott

észre se
vételezve

de azért most mégis
bocsánatot kérek tőle

és köszönöm
az ókori  dor ion
korinthoszi oszlopokat

ma is megtartanak

engem is



                                                                             




2018. január 5., péntek

fáj...

Fáj a szivem
a hazámért

Mit tesznek vele

Az már nem is
hogy kiszorítnának
belőle megint

Akkor is enyim

És fáj a szivem érte

S az új kitántorgókért
S az ittmaradókért

Fáj a szivem
A hazánkért

És nem tudom
mit tegyek érte...

De már látni se birom
mi folyik itt s a nevébe'

Ellenünk s ellene

Valamit tennünk
kellene

Mi lesz igy velünk
és vele...

Fáj a szivem

De még jobban fájna
nélküle







2018. január 4., csütörtök

jaj, reggelek

jaj ezek a reggelek
mikor még nem
vagy magad teljesen
nem is tudod  ki és hol
egy kuszán mély álomból
mire már nem emlékszel
sőt az életedre sem
csak a levegőt szeded
a lábadba görcs ragadt
s jaj de fáj a derekad
kóvályogsz a konyhába
vérnyomásod százhatvan
a gyógyszerét elejted
s fekszel vissza
hanyatt-homlok
azon nyomba
mert húz az ágy
s mikor újra felkelsz
már  a fejed is fáj
van még egy saridon talán
s az életed is megy tovább
bár nehézkesen döcögve
de este mindig könnyebben
csak jaj azok a reggelek

de mindegy is
hogy milyenek
csak legyenek

úgyhogy stop
állj

nem is jajgatok
már




2018. január 3., szerda

.újévi koncertek

újévi koncert nélkül nem lehet elkezdeni az új évet

az a szükséges nyitány!

a zene... beszélni meg nem is kéne (!) , nekem a zenénél több nem kell.
minden szó hamis mellette...(hát még ami tényleg az)

délelőtt a szokásos bécsi koncert...



már akkor is hallgattuk, anyukámmal, amikor még csak rádió volt, most hogy rossz a tévé , megint csak maradt a rádió bár a Bartók, de időnként, látványelemek, meg a szünetbeli kis művészi film megtekintésére a számítógéphez ülök ill. a médiaklikkre a Duna tévén



az az elegancia, könnyedség és báj... ami ezeknek a koncerteknek sajátja , utólérhetetlen, akárki a karmester (bár a mindenkori kedvencem a straussi megidézéssel hegedűvel vezénylő Willi Boskovsky volt)...



most Riccardo Mutti (olasz karmester,



) kedves, mosolyos, kicsit lustán vezényel, de a zenekar tagjai tudják a dolgukat, kedvvel, szintén mosolyogva játszanak. és volt egy intermezzo, egy citerajáték... ahogy az liraian finoman megszólalt a keringő közben-közben a maga halkságával szerénységével... az igen...!



mint ahogy a makói koncert csúcsdarabja egy népdal volt...Akkor szép az erdő mikor zöld....







sőt a koncert utáni fényfestés zenéje is... tavaszi szél-... és milyen sokatmondón...



mikor vége lett, és elfelé jöttem, hallom a hátam mögött, most nem volt katarzis..

nem-e? nekem volt,,,, úgy látszik , rajtunk is múlik....mikor van, s mitől... a gimit festették, néha ránk fényszóróztak, igy minket is átfestettek...én átéltem egy elég nagy érzést....

de nem kell itt beszéd, a katarzist nem átélők szerint is , A ZENE JÓ VOLT

a zene mindig jó... (majdnem)
a beszédek meg  majdnem mindig hamisak

hát én s e beszélek. tovább...

és újévi szónoklatokról is egy szó se essék!


jut eszembe a nálam is öregebb bécsi újévi koncertek egyikén, se , soha nem hangzik el szónoklat, mint afféle árukapcsolás, csupán a kertészek elhozzák legszebb pompázatos virágaikat, nézni is gyönyörűség, de képzelem milyen illat lengheti ben a koncerttermet...
a Musicvereint Aranytermét,,, s az illatélmény maradandó....



a mi újévi koncertünk végén a sportcsarnokban szines s fénylő konfettiket szórtak ránk is... nyújtottam a kezem a színes, aranyló darabkák után,






de elkerültek, aztán legvégén a ruhámon látom, csillog egy kis ezüstös csík... hazahoztam a táskámban... nekem való...

lányom is meg unokám is újévi koncertről jönnek...a kongresszusi központból,  hallom a telefonba...hááát nem lehet elég korán kezdeni, új évet csakis újévi koncerttel

nagybátyám mesélte, hogy bátyjával  (későbbi apámmal) minden újévet A z Operában a Denevérrel kezdtek:






BOLDOG ÚJ ÉVET MINDNYÁJUNKNAK!

Legyen (majdnem) olyan harmonikus az év, mint ezek a nyitányok....



2018. január 2., kedd

valahogy igy 2017-ben (összegzésféle)

no akkor mielőtt elkezdenénk az újat , zárjuk le a régit kis összegzéssel...

az év utolsó délutánján csehtamásokat hallgattam, meg átfutottam a blogomon, ha már napi rendszerességgel írtam, csak összegez valamit az elmúlt évből....

nem is volt annyira sivár, de talán kevesebb izgalommal, viszontagsággal is beértem volna...

túl sok benne az egészségi probléma, rosszullétek, még mentőkkel, sürgősségikkel, kórházi élménnyel is tarkítva, év első részéből, meg a végén egy lassan múló kellemetlen és részemről vétlen biciklibaleset szenvedelmei (akkor már óvakodtam az eü. intéményeitől)

még jobban kell vigyázni magamra! és védekezni...amennyire csak lehet

fogynak a kortársak... Hadár Mariról, Rigó Béláról irtam nekrológverseket (a generációmbeliek eltűnése evilágból érthetően mindig még jobban megvisel, és rengeteg közös  (egyetemi)emléket felidézve, felkavarva azokat is eltemeti kicsit)...

a makói eredetű Bárdos Pál is elment...(akivel közös volt két strasshoffi "kirándulásunk" is, meg a bölcsészkarunk), Makk Károly egyik kedvenc filmrendezőm se néz már vissza többé  a Vörösmarty téri ünnepi könyvhét sátrai közt (hogy lophassak egy mobilfotót róla)

Viszont egy csodálatos énekest épp tragikusan korai elvesztése ismertetett meg: Hvorotovszkij  felvételeit végnélkül hallgatom, (ha életében nem...)és az orosz nyelvűek külön örömöt jelentenek... emlékek feltámasztását is...és micsoda Rigolettót!

viszont volt három elég jól sikerült találkozóm "régi"ekkel osztálytársakkal és fejemrenőtt diákjaimmal... 56. gimisünk, s  60. az általános iskolából, tanítványoknak 45...gimis.... össze is csúszott....és örültem egy régi gimis iskolatárs könyvbemutatójának  is (Farkas Gabi...Ha elfelejtenélek, Jeruzsálem...), régi ismerősökkel együtt (pl Bencze Ildi)

az emlékjelünk megreparálása  (a zsinagógánk végre jól látható sziluettjével) sikeresen megtörtént, és a szegedi zsinagóga külső megújítása is, amit én is megünnepelhettem... az Illényi koncerttel, illetve az előcsarnokban kedvenc festőm Sonkodi Rita Kupolák c.kiállítása megtekintésével. Az 5778. új évünket is a megújult zsinagógánkban köszönthettem(, sőt utána diszteremben ünnepi vacsorával...

nehezebben és ritkán mozgok sajnos,  már Szegedre is... de Budapestre még inkább, pedig oda nyilván húz a szívem lányom s unokám miatt is. De ezen radikálisan változtatni akarok , (év végére sikerült is kicsitjavitani az utazási "statisztikán":)... s az unokám így még jobban hiányzik! már jókat lehet vele beszélgetni, azt lehetne telefonon is, de különleges ölelésfajtáit nem...(mert olyanja is van neki!)

lányom munkálkodását az irodalomban figyelmemmel tudom kísérni személyes jelenlétek nélkül is...némileg. de örültem nagyon, hogy az Irók boltjában ott lehettem 3. felnőtt verskötete az Anna visszafordul bemutatóján pl, sőt később a szegedin is a Várkertben,  de nagyon sokon nem...
szerencsére némelyik esemény az interneten pótolható volt pl, a Móricz Zsigmond ösztöndijasoké a PIMből élő közvetítésben...rádióinterjúk (Klubrádió, Lánchid-), és egy eleve tévéelőadás (M5, bár én ezt is számitógépen nézhettem)a Mindenki Akadémiáján adott elő az irodalom szabadságáról (illetve a könyvkiadás csinjáról-binjáról- mint szerkesztő...egyébként épp mire adásba került a műsor, ő már fő szerkesztő is lett:)....egy csomó remek könyv szerkesztője.de a saját Annáján kiviül a Szivlapát c. antológiában, meg a Szép versekben is szerepel.. különböző folyóiratokban olvashatjuk..(már nem is tudom számon tartani hány helyen mikkel),,de most év végén többen az olvasmányaik évi összegzésénél az ő új verskötetét emlitették, ajánlottak , sőt a Kertészről szóló miniesszéjét is kiemelték, ami nekem különösen azért kedves, mert a nagyanyjáról is ír benne... mintegy keretül.. Utólag azért sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a kötete első bemutatójára ami egybeesett a Magvető Cafe megnyitásával , meg volt egy Jazzköltészet estje is pl.de azt is nagyon sajnálom, hogy ő se tudott eljönni a makói zsidó kulturális fesztiválra, pedig szerepelt eredetileg a műsorkiíárásban, és nagyon sokan várták/vártuk...

Makón amúgy eléggé megcsappantak a vonzóbb kultúrprogramok, bár ami van azt igyekeztem még mindig látogatni:

szokásos évi Páger-dij átadás (se a régi, jól bevált, hangulatos, de) Eszenyi Enikő, az idei díjazott, egy káprázatos külön előadói esttel megvendégelt bennünket...előtte való este.

másik makói díj, a Medália (minek a kuratóriumi tagja lányom is--- mintegy "helyette" mindig el szoktam jönni arra az eseményre is (költészet napja körül) . a mostani elsőkötetes költő dijazottat magam is külön felfedeztem magamnak korábban: Nagy Hajnal Csilla

170 éve született Pulitzer"ünk" et illusztris vendégekkel (izraeli nagykövet, amerikai követség képviselője) ünnepelve nemzetközivé tettük - egybe lett kötve egy fantasztikus Munkácsy kiállítással (Pulitzer feleségéről készitett csodás festményével) , no meg egy Pulitzer makói vonatkozásait feltáró könyvbemutatóval.és volt a Múzeumban Sissi kamarakiállitás(restaurált festménybemutatóval) Habsburg (György) -i jelenléttel.Sőt a Múzeumok éjszakáján Sissi ruhamemutató, meg tánc-, sőt korabeli művekből zongorahangverseny... nomeg a szokásos tűzugrás és éjszakai tárlatvezetés a skanzenben is--- aminek (eddig számomra ismeretlen - pedig makai) - világa elvarázsolt...

Ápr. 16-án "kis életmenet"... ként emlékeztünk és koszorúztunk emléktáblát, újjáalakított emlékjelet...
A már emlitett zsidó kult napon - ahol lányom sajna nem tudott részt venni - volt kiállitás, (keleturópai zsinagógákról), játszóház, ételbemutató,  bábszínház,Gerendás koncert, hora tánctanitás, és este a Budapest klezmer... (s csak aztán tört ki a vihar)

kiállítások... a szokásos aug 20-i is a Natura X idén, (voltam egy érdekes , "kisképző"fotóelőadásukon is) de volt emlékezetes Szilvásy életműkiállitás is.

no és persze a háromnapos hagymafesztivál (fellépői Tóth Gabi, Farkasházi Réka, Edda, Ocho Macho, Oszvald Marika) (s kevés hagyma)

zenepavillon koncertek , (a hegedűművész Viszmeg Katalin megint a számomra csúcs...), operett (Egy régi nyár...)...

retro kiállitás ... (felejthető).. Korona teraszon beszélgetések: Báthori Éva..operaénekes Gulyás Dénessel, mesemondo  bölcs és izes   Berecz Andrással

moziban ritkán vetitenek nekem való filmet, de néha ki tudom könyörögni, vagy Pesten pótolom, úgyhogy láttam pár jobb filmet idén is:
Holdfény, Testsről és lélekről, Kincsem, Amerikai pastorale, Julietta, 1945, Aurora Borealis, Orient express, és egy muzeális Antonioni film (a Nyitott műhelyben)

a Hagymaház egyéb színházi programjaiból: Párterápia, egy Neil Simon darab (Ölelj át), no és Piros Ildikó emlékműsora a 100 éves Szabó Magdáról

Zeneakadémián láttam- hallottam Kobajasit vezényelni! és voltunk Eszterlánc gyerekkoncerten is unokámmal...

Meglátogattam(tuk) pesti elődeink régi helyeit: Kertész u 46, Andrássy 55, Wesseléyni 55, Dohány u 7...a Dohány utcai zsinagógában is voltam, meg a zsidó múzeumban is ...

a Kieselbach galériába mindig betérek, most volt egy emlékezetes kiállitás: az Elveszett örökség..

Karácsonyyi fesztiválon voltam, előadásokat hallgatni (Müller Péter, Paulinyi...)

volt egy pár remek könyvélményem

Márai naplók, E.P: Az évek iszkolása, Egyszerű történet Márk változat, Nádas Péter:   Az élet sója, Kertész  Imre: A Néző

Élveztem a természetet, minden évszakában, a Marost koratavasztól késő őszig...

no és a Zenét (főleg a Bartók rádióból, de youtuberól is) (a tévém rossz!)

két - téma miatt fontos - dokufilmben is szerepeltem...

ir(ogat)tam (Ja, A Lányok, anyák antológia . amiben nekem is vannak irásaim, anyámról,  meg a cimlapfotó...megjelent németül is)


szóval éltem
vagy inkább éldegéltem
2017-ben is
igy, ennyire, valamennyire

(...blogtükörben, - pesze azért ennél több az élet, még 74 évesen is. Csak legyen. Majd igyekszem... hasznosabban meghálálni, ha és amennyi marad.....