.újévi koncertek

újévi koncert nélkül nem lehet elkezdeni az új évet

az a szükséges nyitány!

a zene... beszélni meg nem is kéne (!) , nekem a zenénél több nem kell.
minden szó hamis mellette...(hát még ami tényleg az)

délelőtt a szokásos bécsi koncert...

már akkor is hallgattuk, anyukámmal, amikor még csak rádió volt, most hogy rossz a tévé , megint csak maradt a rádió bár a Bartók, de időnként, látványelemek, meg a szünetbeli kis művészi film megtekintésére a számítógéphez ülök ill. a médiaklikkre a Duna tévén

az az elegancia, könnyedség és báj... ami ezeknek a koncerteknek sajátja , utólérhetetlen, akárki a karmester (bár a mindenkori kedvencem a straussi megidézéssel hegedűvel vezénylő Willi Boskovsky volt)...

most Riccardo Mutti (olasz karmester,

) kedves, mosolyos, kicsit lustán vezényel, de a zenekar tagjai tudják a dolgukat, kedvvel, szintén mosolyogva játszanak. és volt egy intermezzo, egy citerajáték... ahogy az liraian finoman megszólalt a keringő közben-közben a maga halkságával szerénységével... az igen...!

mint ahogy a makói koncert csúcsdarabja egy népdal volt...Akkor szép az erdő mikor zöld....

sőt a koncert utáni fényfestés zenéje is... tavaszi szél-... és milyen sokatmondón...

mikor vége lett, és elfelé jöttem, hallom a hátam mögött, most nem volt katarzis..

nem-e? nekem volt,,,, úgy látszik , rajtunk is múlik....mikor van, s mitől... a gimit festették, néha ránk fényszóróztak, igy minket is átfestettek...én átéltem egy elég nagy érzést....

de nem kell itt beszéd, a katarzist nem átélők szerint is , A ZENE JÓ VOLT

a zene mindig jó... (majdnem)
a beszédek meg  majdnem mindig hamisak

hát én s e beszélek. tovább...

és újévi szónoklatokról is egy szó se essék!

jut eszembe a nálam is öregebb bécsi újévi koncertek egyikén, se , soha nem hangzik el szónoklat, mint afféle árukapcsolás, csupán a kertészek elhozzák legszebb pompázatos virágaikat, nézni is gyönyörűség, de képzelem milyen illat lengheti ben a koncerttermet...

a Musicvereint Aranytermét,,, s az illatélmény maradandó....

a mi újévi koncertünk végén a sportcsarnokban szines s fénylő konfettiket szórtak ránk is... nyújtottam a kezem a színes, aranyló darabkák után,

de elkerültek, aztán legvégén a ruhámon látom, csillog egy kis ezüstös csík... hazahoztam a táskámban... nekem való...

lányom is meg unokám is újévi koncertről jönnek...a kongresszusi központból,  hallom a telefonba...hááát nem lehet elég korán kezdeni, új évet csakis újévi koncerttel

nagybátyám mesélte, hogy bátyjával  (későbbi apámmal) minden újévet A z Operában a Denevérrel kezdtek:

BOLDOG ÚJ ÉVET MINDNYÁJUNKNAK!

Legyen (majdnem) olyan harmonikus az év, mint ezek a nyitányok....