most azt nem , de egy beszélgetést vele elmentem meghallgatni múlt vasárnap délután a Goldmark teremben...a Dohány Kulturális Páholy veendégeként
Szokratesz járt a fejemben persze...
és szerencsére ő is vele kezdte...
bár 162 szerepe volt (ezen maga is elcsodálkozott), de úgy látom Platon Szokratesze maradr....Az tán több is mint egy szerepe
bár Bessenyeit idézve mondta, hogy 5-6 jó szerep már szép --- ő 7-et számot össze
ebből megemlitette Büchner Woiczekjét, Brecht Aurturo Ui tündéklése és bukását, ezután jött a Szokratesz,,,ez adott annak idején (a 29 évesnek a 70 éves szerepében) neki is nevet,
aztán a Sok hűhó...
meg a Macskákból a kiöregedett szinházi macska
"hogy ez megy vagy az megy, sose kérdeztem meg... hiszen fejben volt nálam hetven szerep...
hogy félgőzzel játszottam, nem érhet vád, nálam nem vett a közönségs zsákbamacskát...
elvem az volt, ne csak ésszel de szivvel is játssz"
akár egy ars poetica.
aztán a Fösvény is... nagy kedvence, most két gyerekével jászva
az apja is szinész szeretett volna lenni...(fia, akár apja fiatal korában, s egy másik dimenzióban vele társalog, talán ismerjük - ezt szól ki...mikor valaki azzal beszél, aki már elment...)
időközben, s elég hamar az addig kérdezgető Galkó Balázsnak el kellett mennie egy Cseh Tamás emlékműsorra, és a fóranbbi váltotta, aki viszont itt egyből újrarajngó kisfiú lett... elmesélve egy régi történtet, amikor a Dob utcában forgatott a művész úr és ott volt egy cukrászda a 22es szám alatt, és benne a cukrásznő, aki egy autogrammot kért a Hókuszpókért rajongó fiának, és a "Hókuszpók" az autogramm adása közben megkérdezte hány éves a kicsike, mire az anyja válasza. 32...hár most már még több az azóta főrabbi úr, de itt egyből újra rajongó kisfiúvá vált bizony:
Haumann apró finomságokat, szinészi nüanszokat emlit, lelkesen, belefeledkezve, közben-közben többször is megkérdi tőlünk nem sok-e... jaj, dehogy is olyan érdekes minden megnyilatkozása....
aztán a vége felé közönségbeli kérés nyomán szó kerül a (részbeni) zsidóság(á)ról is, arról, hogy még mit sem tudva elment Auschwitz-ba , és befeküdt egy barakk közepén egy priccsre, és finom nőalakokat látott a feje fölött felrajzolva , és közben fújt a szél nyikorogva...ekkor még nem tudott semmi személyes érintettséget, csak jóvaé később, azt, hogy az édesapja anyja volt zsidó (tehát negyed..), annak idején Hitlernek ez is elég lett volna...) Lelke mélyén mindig érzett valami kimondhatatlan vonzódást...származása tudása nélkül is..."ne vegyék hizelgésnek"" tette hozzá mosolyogva
legvégül - mivel csak pozitivummal szabad befejezni bármit- elóadott két humoros számot
Karinthy Emberke tragéidáját, meg nem is tudom még mit...én a beszélgetést, a gondolatait a személyiségét jobban élveztem, mint a szereplést.
a Szokrateszt meg majd remélem még meg tudom egyszer nézni a Sufniban... épp ott voltam előző nap a Bádogdobon)...de sokat nem kell már várni vele, következő fél évszázadot biztos nem lehet... bár Platon gondolatai túlélők, meg a művészet is örök, (ars longa) de vita brevis... mindannyiunknak , sajnos...a végtelenségig nem lehet mindent halasztani...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése