emlékeztünk

a Dohány utcai zsinagógában emlékeztünk

én is

a pesti gettó felszabadításának 73, évfordulóján

én is, bár pesti nagymamám, ha jól tudom, nem volt gettóban, "csak" álnéven bujkált, hasonlóképpen a nagybátyámhoz...mi meg deportálva voltunk még akkoriban anyuval, apámat meg már megölték  bori munkaszolgálatosként, viszont az egykori gettó helyén, a Dohány utcai zsinagóga melletti temetőben, ahol a gettóban elpusztult áldozatok nyugszanak, amerre véletlenül tévedtem be, miután nem engedtek be a főbejáraton, hanem oldalt, megmotozták a táskámat, van-e benne valami veszélyforrás hm... arra felé kanyarodtam, és a végében Varga Imre Erőltetett menete fogadott.., úgyhogy az emlékezésem megint - mint mindig - a megölt apámra emlékezéssel kezdődött, emlékezéssel arra, akire nem is emlékezhetek, akiről nem lehetnek személyes emlékeim...

sőt a haláláról, a végső sorsáról se biztos tudásom, csak ezek az általános szimbólumok:

a zsinagógában már vannak személyes emlékeim, 45-ből, nagymamámmal a jobboldali karzaton ültem,,, fent a magasban... az egy éves  deportálásból hazajőve, teljes két és fél évemmel...
sose mulasztom el , hogy fel ne nézzek oda... (lányommal jópár éve fel is mentünk.)

most csak a földszinten vagyunk..ahol minden hely előtt a padon táblák: emlékezzünk felirattal, angolul is, hogy miért van egybe írva a  weremember a mögöttem levő gimisták felvilágosítanak mert ez a fb-on igy szokott lenni: #weremember# #emlékezzünk # (hestage) (mint a metoo legutóbb, hát ez is egyfajta , másfajta! s több is mint zaklatás volt, ami valóban engem is (metoo) érintett, és ami ellen nem lehet nem tiltakozni, 73 év után se, mert múlhatatlanok a nyomai )

  a táblát fel is emeljük, én is jó magasra, meg csinálok egy selfit is 

hogy ne csak a tömegben egy hangya legyek, de a szép videós összefoglalón (amit végig a kántor csodálatos éneklése fest alá...tudom, hol vagyok, és látom is magam...jó érzés...)

az ünnepségen hivatalos beszédek hangzanak el (főpolgármester, hitközségi elnök, főrabbi,,,) figyelem szavaikat, de leginkább azt , ahogy a szines fények váltakoznak és megvilágitják  a tizparancsolat héber nyelvű két kőtábláját, szemben velem, fent, a magasban:

erre mindig mindenkinek emlékezni kellene, és betartani! de legalább ezt hogy NE ÖLJ!

akkor nem kellene hogy sor kerüljön ilyen emlékezésekre, mint ami a mostani volt... január 18-án








https://alizfotok.blogspot.hu/2018/01/emlekeztunk-januar-18-an.html?spref=fb