már tudom milyenek a férfiak
és milyenek a nők
meg az öregek
és az ifjak
no és persze
a gyerekek
mind
és milyenek a nők
meg az öregek
és az ifjak
no és persze
a gyerekek
mind
már tudom
kivel hogy
kell
szót érteni
kivel hogy
kell
szót érteni
gyerekekkel mindig is
tudtam...
tán csak akkor nem
mikor magam is
még gyerek voltam
tudtam...
tán csak akkor nem
mikor magam is
még gyerek voltam
de most már tudok
öreg kortársakkal is
öreg kortársakkal is
régebben
még ifjabban
az öregebbek
nem értették
esetlen
közeledésem
olykor
sopánkodó sajnálkozásom
suta segíteni akarásom
hárítva rossz néven vették
ki is nevették
még ifjabban
az öregebbek
nem értették
esetlen
közeledésem
olykor
sopánkodó sajnálkozásom
suta segíteni akarásom
hárítva rossz néven vették
ki is nevették
már értem ezt is
nem kell sajnálni
senkit
nem kell sajnálni
senkit
amíg él
legfeljebb
ha kéne
szó nélkül
tenni érte
nem várni
hogy kérje
mert úgyse...
ha kéne
szó nélkül
tenni érte
nem várni
hogy kérje
mert úgyse...
persze sokszor
egy beszélgetés
is segít...
egy igazi...
a nők
folyton szerelmesek
megférjesednek
gyereket nevelnek
dolgoznak hajszoltak
nincs rád idejük
meglehet
végighallgatni sem,
esetleg majd holnap
mert mai életük
annyi mindennel tele
tudod, te is átmentél
ezen
egy beszélgetés
is segít...
egy igazi...
a nők
folyton szerelmesek
megférjesednek
gyereket nevelnek
dolgoznak hajszoltak
nincs rád idejük
meglehet
végighallgatni sem,
esetleg majd holnap
mert mai életük
annyi mindennel tele
tudod, te is átmentél
ezen
megértesz már
mindenkit és mindent
mindenkit és mindent
perszepersze
leginkább
a gyerekeket
leginkább
a gyerekeket
hogy lassan
azzá válsz
magad is
azzá válsz
magad is
de már
mindenen átmenő
s minden kort ismerő
második...
mindenen átmenő
s minden kort ismerő
második...
s mekkora kegyként
tudsz kommunikálni
egy kicsit
azzal is
ahonnan jöttél
s ahova mész el
azzal is
ahonnan jöttél
s ahova mész el
a kortalan
s végtelen
mindenséggel
s végtelen
mindenséggel
Szokratesz szerint persze semmit...
VálaszTörlésEgyszerre könnyed és mély gondolatokon szánt végig... Az életen...
VálaszTörlésUgy érzékelem magam is mintha minel sulyosabbak a témaim annal könnyedebb formaban iródnak.kicsit. zavar is utólag...de hàt mily sekély a mélység és mìly mély a sekélység ...ahogy Kosztolanyi alteregoja mondja....
TörlésESTI KORNÉL ÉNEKE
TörlésIndulj dalom,
bátor dalom,
sápadva nézze röptöd,
aki nyomodba köpköd:
a fájdalom.
Az életen, a szinten,
a fénybe kell kerengni,
légy mint a minden,
te semmi.
Ne mondd te ezt se, azt se,
hamist se és igazt se,
ne mondd, mi fáj tenéked,
ne kérj vigaszt se.
Légy mint a fű-fa, élő,
csoda és megcsodáló,
titkát ki-nem-beszélő,
röpülő, meg-nem-álló.
Légy az, ami a bölcs kéj
fölhámja, a gyümölcshéj
remek ruhája, zöld szín
fán, tengeren a fölszín:
mélységek látszata.
No fuss a kerge széllel,
cikázva, szerteszéjjel,
ki és be, nappal-éjjel
s mindent, mi villan és van,
érj el.
Tárgyalj bolond szeszéllyel,
komázz halál-veszéllyel
s kacagd ki azt a buzgót,
kinek a mély kell.
Mit hoz neked a búvár,
ha fölbukik a habból?
Kezébe szomorú sár,
ezt hozza néked abból.
Semmit se lát, ha táncol
fényes vizek varázsa,
lenn nyög, botol a lánctól,
kesztyűje, mint a mázsa,
fontoskodó-komoly fagy
dagadt üvegszemébe.
Minden búvárnak oly nagy
a képe.
Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek.
Ó, szent bohóc-üresség,
sziven a hetyke festék,
hogy a sebet nevessék,
mikor vérző-heges még,
ó, hős, kit a halál-arc
rémétől elföd egy víg
álarc,
ó, jó zene a hörgő
kínokra egy kalandor
csörgő,
mely zsongít, úgy csitít el,
tréfázva mímel
s a jajra csap a legszebb
rímmel.
A céda életet fesd,
azt, ami vagy te, tettesd,
királyi ösztönöddel
ismersz-e még felettest?
Az únt anyag meredt-rest
súlyát nevetve lökd el
s a béna, megvetett test
bukásait a szellem
tornáival feledtesd.
Hát légy üres te s könnyű,
könnyű, örökre-játszó,
látó, de messze-látszó,
tarkán lobogva száz szó
selymével, mint a zászló,
vagy szappanbuborék fenn,
szelek között, az égben
s élj addig, míg a lélek,
szépség, vagy a szeszélyek,
mert – isten engem – én is,
én is csak addig élek.
Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi szinben,
légy mint a semmi,
te minden.
1933