szélsőségek

ha világosról jössz sötétbe
sötétebb a sötét
ha sötétből a fényre
fényesebb a fény

ha melegről hidegre
meg is fagyhatsz
ha hidegről melegbe
leizzadhatsz

mégse szeretjük a langyosat
se a homályost

csak a szélsőségeket
(vagy azokat se)

mikhez folyton
alkalmazkodni
kellene

ülsz egy hatalmas
libikóka végibe
le s föl s föl s le
hintázol egyre

amig van benned erő
ami mindig átlendit
minden nehézségen

a szélsőségeken

mig egyszer már nem

......

na de ki ül
a libikóka
másik végibe' ?

ül-e?

vagy kiszállt
menet közbe'?

vagy üres
a helye
eleve?

deres

nem szeretett engem
sose igazán
mért is szeretett volna

csak magát szerette
és szerettette volna

de rájött hogy én nem
tudhatnám annyira
mert nem csak őt kell
szeretnem

mondta is
egyszer
betegen
van neked
kit pátyolgass
az anyád

és különben is
kozmetikustól jöttem éppen
azon a kitűzött szeptember
délután
és amúgy hibátlan bőrömön
lett egy piros pattanás

ahogy most elnézek egy fotót
azokból a zaklatott napokból

én sem tetszhettem magamnak
akkor,

(pedig más szerint
lett arcomon egy
virgina woolfos vonás)

de ő csak magának akart
tetszelegni folyton

mégis kár hogy
mindennek vége szakadt
azon a délután

olyan hirtelen
amint a nyár az őszbe lépett

s hagytam végképp elorozni
előlem

pedig olyan jókat beszélgettünk
kettesben
s ettünk  órákon át

és olyan egyformán léptünk
négy lábunk van
mondta
mert amúgy össze voltunk forrva
sétáinkon
minden éjszakán

áh már oly mindegy

én most is jószívvel
gondolok rá

de hiába

vajon érez
érzi- e ezt
odaát

vajon felolvadt-e
szíve, a deres
az örökmostban
hol nincs már test
de lélek
hiszem és remélem
annál inkább!

s mondják
a sziv
túléli
a halált

mégis

Mindennek ez a vége
Pusztulàs enyészet

S mi mégis azt mondjuk
Hozsanna halleluja
Élet!

(éltem

megérte)

idei időskarácsony

lányom kérdi még tegnap reggel érdeklődve a telefonba: idén még nem voltál azon az idősek karácsonyán...?

de , voltam, tegnap (nem emlitettem?...lehet, hogy inkább felejteném?

 eleinte meghívtak rá nyugdíjas pedagógusként, szép hosszúkás borítékban , diszes meghívóban, mint a többi hasonkorú már nem aktiv dolgozó közalkalmazottat, és felköszöntött bennünket a polgármester, elhitetve, hogy milyen fontosak is vagyunk és milyen sokat köszönhet ő is fiatalabbként nekünk, kaptunk egy többnyire nívós műsort - mikor mennyire futhatta a kasszából, és a végén valami elegáns desszertfélét szép csomagolásban...a kezünkbe), 

a városvezetőségváltás óta önként , amennyiben an blokk idősnek tartjuk magunkat vehetünk egy jelképes összegű 200Ftos jótékonycélú blokkjegyet...és hallgathatjuk (tavaly pl Gergely Róbertet énekelni), 

idén a Korda-Balázs házaspárt többnyire plybackelni(?) (meg ízetlenül évődni stb) a színpadon, és óriási meglepetésként előtte még magát a polgármesterasszonyt  is zenélni!gitározni, énekelni... s sajnos hézagos szövegtudással,  de ami a legnagyobb baj, hogy HAMISAN! és vastapsot kap, és még a Korda is "megdicséri" a maga módján...

hát lehet hogy bennem a hiba (?) , hogy forraltbort se kérek pedig adagolják az aulában papírpoharakban...

viszont a hagymaház igazgatónője közli velem elmenőben, hogy sikerült megszerezni a jövő hónap végére a Hvorotovszjkij koncertfilmet  a Vörös térről- meg is ígérem, hogy "reklámozom"...

.nade kiknek is? !...

hidak

nov. 24.


elmennek a kortársak ,
jóbarátok ismerősök
vagy akár ismeretlenek

kik mégis
a környezetünkként
hozzánk tartoztak

nem idegenek
de a világ
elidegenül

körülöttünk csupa idegen
nem ismeretlenismerős
majd észre se veszik
mikor megyünk el mi is


nem hiszek
objektiv túlvilágban
de tudom
találkozom majd
azokkal kikkel
a szeretet
láthatatlan hidja
összeköt

a hid
ami elvezet odaátra....


de most még
ideát keresem
"a hidakat mi
összeköt"

az élőkkel

mint mindig is...
kerestem...

bár legtöbbször
hiába

.......................

spirituális vásár és ami nem árucikk de a legfontosabb

elmentem idén is (életemben másodszor )erre a karácsonyi fesztiválra vagy micsodára....a vásár rész hidegen hagy , de pár előadás-előadó még  vonzott és olyan rég voltam ilyen témában helyeken, bárhol

most is rossz villamosra szálltam ugyan, ami nem vitt a megadott Móricz Zsigmond körtérig, de egy fiatal pár nagyon kedvesen és szinte önként eligazított, közben leesett az első hó, az is megkönnyebbülés volt, aztán elő is bukkant a pótló villamosról leszállva a Villányi út...pár lépés s már az ismerős konferenciaépület, ott két éve sorba álltak a kinti teraszon jegyért, most csak két nőt láttam, az egyik jeggyel a kezében közeledett hozzám, hogy van-e jegyem, mert ha nincs,adna egy tiszteletjegyet, "persze"  ingyen, mert kimaradt... megköszönve visszautasítottam, de aztán mikor láttam bent mennyien állnak a pénztárnál sorba és már idő volt, elkéstem volna a nyitásról, visszafordultam .és megköszönve "nagykegyesen"elfogadtam (érdekes módon , azzal sértettem (volna meg, ha nem fogadom el). Köszönöm , így a virtuális térbe is, később nem láttam,,,, rohantam a 600as teremhez, a főelaőadóterembe, ahol Paulinyi nyitó előadása várható, és pár lépéssel az ajtó előtt, széles mosollyal egy magas kedves  szőke(!) nő kedvesen rámköszönt, hogy szia Juli, így a nevemen , én hirtelen nem ismertem meg , mondtam is ismerős vagy, jaj, de honna is,, hát a Szintézisről persze (ők a tulképpeni szervezők és jópárszpr találkoztunk ott...de nem szőke hajjal... mondtam... ő rögtön megismert pedig hát azért én is változhattam épp eleget pár év óta....) szóval kedves otthonos volt a környezet ez csak fokozódott, az előadások is hellyel-közzel tetszettek, de ezek a személyes kedves felelevenedő emberi kapcsolatok, ember-baráti üdvözlések nagyon jólestek---(később Paulinyival is, a Sz intézis vezetőjével,akinek nagyon tudtam helyeselni azt az állitását hogy ez a spiritualizmus a kételkedő tudományosság és az ezoterikus túlzások  közt vergődik mostanság....(egyáltalán, micsoda oximoron ez is, hogy spirituális vásár!meg a bulvárbóvli)

én felüdültem, lelkileg ,-  fizikailag azért kissé elfáradtam , (illetve fáradt maradtam, ez nálam hovatovább állandósult állapot) , nem is igen császkáltam, maradtam a 600-asban , ez az ezoterikusnak mondott előadások szinhelye, a legkényelmesebb székekkel...igy ragadtam ott Pataki Attilánál is, kicsit bele is szunyokáltam a monológjába, de azt se bántam meg...hiszen olyan szépen énekel most is, még mindig, és olyan emberi és szeretetteli, barátságos is volt... ott ragadtam egy meditáción is, de az nem volt túl sikeres (közben lányom épp hivott a mobilon, hát az olt a legegyszerűbb, h belesuttogjam, hogy "meditálok"...aztán órák múlva jött tőle egy ővatos sms, hogy meditálok e még mindig vajon :) 

a kisebb 200asban Szepes Máriára emlékeztek, köztük Igo Éva is akinek végre ( egy véletlen egymás mellékerülés folytán) meg is tudtam köszönni, hogy annak idején a Centrál színházban olyan szépen olvasta fel a deportálási történetem, hogy számomra is tudott vele újat mondani. (most a Spirit szinházban karácsonyra Szepes Máriát játssza az önéletrajzából készített színdarabban)...aztán egy svájci egykori tanitvány tartott előadást , kicsit misztikusat, bár nagyon gyakorlatias feldolgozásban...de a legfőbb mondandója neki is a szeretet volt, mint (ön)gyógyitő erő... is 8meg mellesleg az Universum fenntartója)

ott volt a mindenkori kedvenc Müller Péter is, (családtagok is nézőtéren, gyerekei unokája)... és ő meg is pendítette, hogy talán elég is lenne, hogy ő csak itt ül, mint egy nagypapa, mi meg körülötte, valóban a jelenléte most is sugárzó, de azért mondott is érdekeseket Dávid királyról.... és a szeretet fontosságáról.. 

ez volt a főtémája a maga polgárpukkasztó módján A. J. Christiannak is... a feltételnélküli szeretet..ami eleve bennünk lakozik, csak adni kell... nem elzárni

s persze nem csak karácsonykor, karácsonyi fesztiválon

voltak szünetben zenék, táncok is, én most Somi Pannáékat láthattam közelről különös indiai táncukkal

meg volt egy igazi indiai jógi is, húzattak is tőle egy mondást .valami olyan volt a lényege, hogy ha problémád van, ne problémázz, oldd meg, tedd meg... (hát ez telibetalált, csak elvesztettem a képeslapot amire írva volt) be már nem lehetett férni az előadására illetve nirvanameditációjára (tán nem is baj - engem még(?) nem vonz a nirvana

hát igen, pofonegyszerű minden , ha nem bonyolitjuk túl

"szeretni kell, ennyi az egész" :)

...........

Dzsuang Dszi tovább álmodik?

...csak az álom végére emlékszem, tudom, sok és sokszereplős előzménye volt, a szituáció, hogy én külsö megfigyelő vagyok, mintha egy filmet néznék, nem veszek részt benne, csak látom kivülről és messziről (a fekhelyemről nyilván), egy szürke , elég homályos bérházlépcsőházat, egy kislány jön le rajta, masni a rövid hajában, fogja anyja kezét , olyan 50-esévekbelui a hangulat és a kép, a kislány megüthette a lábát (bokáját)a kopott lépcsőben, mintha bele is rúgna feljajdulva , és azt mondja határozottan és erőteljesen az anyjának: sose jöjjünk ide többet!. Az anya döbbent válasza:De hát itt lakunk!

......................................................


soha többet ne jöjjünk ide! -
mondta a masnis kislány
a lépcsőbe belerúgva
anyjának ki kezét fogta
s csak annyit mondott 
neki válaszul:
de hát itt lakunk!

én álmomban figyeltem őket
de mire többet is megtudtam
volna róluk
felébredtem

s most Dzsuang Dsziként töprengek
ki volt az a kislány s az anyja
s az a régi kopott szürke lépcsőház
és én mit kerestem ott - ma- álmomban

kiket miket álmodok én

s ki álmodhat valamennyiünket

s vajon miért....