2017. december 15., péntek

hidak

nov. 24.


elmennek a kortársak ,
jóbarátok ismerősök
vagy akár ismeretlenek

kik mégis
a környezetünkként
hozzánk tartoztak

nem idegenek
de a világ
elidegenül

körülöttünk csupa idegen
nem ismeretlenismerős
majd észre se veszik
mikor megyünk el mi is


nem hiszek
objektiv túlvilágban
de tudom
találkozom majd
azokkal kikkel
a szeretet
láthatatlan hidja
összeköt

a hid
ami elvezet odaátra....


de most még
ideát keresem
"a hidakat mi
összeköt"

az élőkkel

mint mindig is...
kerestem...

bár legtöbbször
hiába

.......................








4 megjegyzés:

  1. Egyik legkedvesebb szimbólumom nekem is a "híd"!

    VálaszTörlés
  2. nem találtam meg hirtelen az 1964ben irt versem! (már akkor...), de abból idéztem:) ha meglesz, felrakom (mellesleg a cime, brr: A kétségbeesés küszöbén- és a hidak keresése múlt időben..."kerestem a hidat,mi összeköt"...(De csak vizeket találtam, /s néha egy-egy szigetet/s a Tengert - ezt a közös, végtelen Magányt - /de ő is kivetett"...a vége meg (épp a mostani helyzet forditottjaként:"Most itt állok fölkdi fürdésts vágyva tisztára mosva piszkosan, és nem tudom, hol kezdjem, mit tegyek, hogy kezdjem el az Életet" ...na igy nincs sok értelme, hiányzik a közepe, a lényeg:bár ott kimondódik,hogy már a hidat se keresem, tudom, hasztalan... hát igy áll(t) unk :) (sose voltam egyszerű eset)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "sose voltam egyszerű eset" : hozzátenném: szerencsére, mert akkor nem írnál!...

      Törlés
  3. hát netán "csak" éltem volna... s jobban, okosabban, intenzivebben... (?)

    VálaszTörlés