jól emlékszem még topológiailag is arra a helyre ahol - a régi sztk rendelőintézetben - Tóth Aladár doktorbácsi egy fényes szerszámmal az orromat feszegette-vizsgálgatta, homlokán mindig ott levő nagyitót a szemére húzva... kellemetlen volt a feszülő érzés, de anyukámnak még kellemetlenebbek lehettek a vizsgálat utáni szavak, hogy bizony ki kellene venni azt a nagy orrmandulát, ami akadályoz az orrlégzésben... (folyton nyitott szájjal, aludtam, és gyakran fájt a torkom is, szinte minden reggel erre ébredtem)... hosszas alkudozások kezdődhettek és tanakodás, de végül is anyu nem járult hozzá semmi műtéthez....
aztán eltelt jópár évtized és az én lányom 4 éves lett, és a kiváló fül-orr-gégész és allergológus Stepper drnő ugyanezzel a javaslattal állt elő, ki kéne venni az orrmandulát...akkoriban anyu ugyanabban a kórházban feküdt, ahol rendelt a drnő, és itt volt a fülorrgégészeti osztály is (akkor még volt), sőt anyu itt töltőtt egy pár napot unokája születésével egy időben, mert berohanván biciklimen unokája születésének örömhírére, leesett, eltörte az orrát, ömlött belőle a vér...a drnő bent tartotta pont a szülészet fölötti kórteremben.... gyakran le is jött megnézni imádott újszülött unokáját - a bekötött orrával...Most 4 év múlva ... már ki is lett jelölve a orrmandulaműtét időpontja, amit lányom sietett is közölni kórházban fekvő nagyanyjával mikor meglátogattuk ,örömmel konstatálva, ő is itt lesz...nagyanyja nagyon beteg volt, de amikor meglátta unokáját, mint mindig . most is elmosolyodott, de .el is komorodott ...a hír hallatán... ha tudott volna még beszélni, biztos mondta volna, hogy ne...az a megváltozó arckifejezése ezt mondta... két nap múlva már nem tudtuk meglátogatni...nem tudta megvárni unokája mandulaműtéte idejét...
megint eltelt kb három évtized, és egyszer csak kiderült hogy ki kell venni az unoka fiának, az én unokámnak (is) az orrmanduláját...
ugye nincs semmi meglepő abban, hogy felutaztam, a műtét után pár nappal...nem tudtam nyugton itthonmaradni - hogy közelebb legyek hozzájuk... bár (anyja szerint) nem kellett volna .. és H I minden rendben ! ... velük :)
lehet hogy örököljük a megnagyobbodott orrmanduláinkat, és olykor az aggódásainkat is.... különösen mire nagymamák leszünk.
lehet hogy örököljük a megnagyobbodott orrmanduláinkat, és olykor az aggódásainkat is.... különösen mire nagymamák leszünk.
Nem tudom, ki hogy van vele, néha
VálaszTörlésmegmagyarázhatatlanul is aggódik az ember. Nekem se gyerekem, se unokám, de sajátomként imádott két unokaöcsém van - és sokszor azt gondolom, jobban aggódom értük, mint az édesanyjuk, vagy mint sokan a saját gyerekükért.
Vagy nem jól látom ?
nem tudhatom, hogy te hogy vagy ezzel...
Törlésde aggódni csak úgy szabad, hogy ne látsszon
mert az nem kellemes és nem használ senkinek!
különben is ha az ember teszi a dolgát, akkor azzal van elfoglalva, az aggódásnak semmi értelme és ráadásul az aggódóról szól...a távolság növelheti és irrealizálja.aki ott van és teszi a dolgát , az nem ad úgy helyet pláne a fölösleges aggodalomnak !