Kertész Imre feljegyzéseit olvasva többször is támadt olyan érzésem, hogy igen ezt én is pont így érzem, éreztem, gondoltam...mint ő (bár neki nyilván erről fogalma se lehet, sőt olyan érzéssel élt, irt itt, a magyar anyanyelvén, hogy azt hiszi , itt senki nem érti meg...(pedig rajtam kívül biztos jópáran igen)
nagyon élveztem az irását, de egy idő után szinte kezdtem várni hogy a végére érjek, fárasztó volt , néhol idegesítő (most nem részletezem miért...)
míg aztán egy érdekes helyhez (újabb egyezéshez, (aha élményhez értem, már a 287.oldalon:
"Soha még a rút kiskacsa története nem volt olyan jellemző (pregnáns), mint az én esetemben. Soká tartott míg hattyúként elszállok innen, 70 évig. Másnak születtem, s ezt soká nem tudtam, mert hosszú, hosszú éveken keresztül mindig csak bűntudatként, a gyakorlatban pedig ügyefogyottságként jelentkezett; nem ismertem ki magam Kacsaországban, a kacsatörvények közt."
hát persze - mint sok helyütt, csak a kiindulópont egyezik itt is, a rokonságban, a rút kiskacsaság...nálam a hattyúként elszállás viszont elmaradt ...Hiába múltam el már én is 70 jócskán...csakhogy az én 70em (remek)művek és elismerések híján...persze)
de mindig is kedvenc kivételesen közeli mesémként tartottam számon A rút kiskacsát, mint egy titkos metaforát,
és írtam is róla, még 1975-ben (tehát évtizedekkel korábban)...s még viszonylag fiatalon (majdnem 32évesen) :
most előszedtem a régi géppel irt verseim közt, nehezen találtam meg , mert nem is rút kis kacsa a címe... hanem jellemzően ez a bizonytalan helyzetben:
SE ITT _ SE OTT
(bonyolultabb hát az én képletem csak a kiindulópontban van közös .... - mint sok egyéb hasonló esetben - hát, se kacsa, se hattyú...de tetszik a végkifejlet vágy"megoldása":
....talán, remélem, ez utóbbi sikerül(t)...
most előszedtem a régi géppel irt verseim közt, nehezen találtam meg , mert nem is rút kis kacsa a címe... hanem jellemzően ez a bizonytalan helyzetben:
SE ITT _ SE OTT
(bonyolultabb hát az én képletem csak a kiindulópontban van közös .... - mint sok egyéb hasonló esetben - hát, se kacsa, se hattyú...de tetszik a végkifejlet vágy"megoldása":
Rút kiskacsa voltál
kitaszított idegen
hattyútársaidtól messze
Aztán közibük vetődtél
s ők se fogadtak be
megérezték a kacsaszagot
Most itt gubbasztasz egymagad
kacsának se hattyúnak se jó
Ember szeretnél lenni
Se szép se rút
Csak
Ember
....talán, remélem, ez utóbbi sikerül(t)...
itt is megemlitem:
VálaszTörlésnem mese...
nem is tudom
meséltek-e nekem
kisgyerekként
azt tudom
hogy én a lányomnak
minden áldott nap
nem múlt el este
nélküle
sokszor magam
előbb altattam el vele
de kiskoromban
nekem biztos nem
mesélhettek
mégsem
anyám éjjel
nem is aludt
gyárban dolgozott
hogy életünket mentse
a lágerben
a halál torkából
ez volt az én
élet/halálmesém
a javából
és ezután
boldogan
élhettem volna
míg meg nem
halok
ha…
mikor már
olvasni tudtam
meséltem
magamnak
egy kedvencem
Andersen
rút kiskacsája volt
kit csúfoltak a többiek
holott gyönyörű
hattyúnak született
bár erről ő maga
sem tudott
s a kacsák sem
és volt egy mese
ugyanabban a könyvben
egy anyáról is
ki feláldozta magát
vagy csak szemevilágát
a gyerekéért
az illusztrációja
külön oldalon
a halál angyalával
iszonytató volt
mindig átlapoztam
oda se nézve
félelmemben
de az életemben
nem sikerült
az átlapozás
apám hiánya mögött
mindig ott állt
a halál angyala
az ágyamnál
nem mese ez
valóság