még reggel félébren... férjemen gondolkodtam, azaz a konkluzióm ez a mondat volt/lett tömören:
Szegény Sanyi!
(egyszer azt mondta valaki kicsit beszámithatatlan vagy csak gátlástalan periódusában, és bántón vádlón, hogy ha nem váltam volna el tőle, élne... lehet, csak én nem élnék.. ez volt a válaszom)
és rögtön utána ez a tömör, általánosítható, axiómaszerűség, amit le is jegyeztem a noteszembe, most, késő este megnéztem, ott van a reggeli beírás:
"egymás gyilkosai vagyunk"
nem szó szerint gondolandón irtam persze és ill. teljesen általánositható értelemben gondoltam, de olyan durvának és magyarázatra szorulónak éreztem, hogy nem is írtam volna le blogba
de az előbb(!) ezt olvastam épp a fb-on (4 órája került fel):
" sorsszerű és végzetes volt a találkozásuk. Egymásra voltak utalva. Akadályozták is egymást. Ebben is egymást segítették. Egymásból éltek, egymást ölték és tönkretették. Egymást ették. A másik nélkül nem voltak el."
kiemelés tőlem, merthogy szinte szinonimája az én reggeli kósza gondolatomnak, bár én általánosítottam, itt viszont konkrétan egy legendás párról (Mészöly Miklósról és Polcz Alainról) irta Nádas...(most megjelent levelezési könyvük ("A bilincs a szabadság legyen" kapcsán...
http://konyves.blog.hu/2017/12/09/nadas_peter_608?
utm_source=bloghu_megosztas&utm_medium=facebook_share&utm_campaign=blhshare
nade mégis... érdekes egybeesés. nem?
.....
jut eszembe (ha nem is irtam le külön, de most eszembe jutott, hogy az egymás gyilkosai vagyunk mellé ezt is odagondoltam :
és egymás éltetői...
azt hiszem igy teljes a kép(let)
(de Nádas is ezt is irta... csak még az ominozus mondat előtt...."egymásból éltek")
2017. december 9. 23 óra
Nagyon örülök ennek a bejegyzésednek. Titkon régóta vártam, hogy látok majd egy képet valamikor a volt férjedről. Rá nem mint férjre, hanem mint a lányod apukájára voltam kíváncsi. A párhuzam pedig a Polcz Alaine - Mészöly Miklós házaspárral, külön érdekessé teszi a visszaemlékezésedet.
VálaszTörlésPolcz Alaine első - általam olvasott - könyve a 90-es évek közepén talált meg, már akkor nagy érdeklődéssel figyeltem kettejük kapcsolatát Miklóssal. Sok apró cikket olvastam róluk - többek között épp egyet - Nádas Péter tollából, már ott az volt az érzésem, hogy én sokkal inkább Alaine-t kedveltem, Nádas Péter meg inkább Mészöly Miklóst. A mostani könyvét nem láttam még, de feltétlenül el fogom olvasni. Kíváncsi vagyok a mostani visszaemlékezésére irányukban.
A férfi-nő kapcsolat (házaspári kapcsolat) tekintetében pedig kívülállóként nyilatkozni valakikről mindig merész vállalkozás - szerintem.
Már csak ezért is nagy kíváncsisággal tekintek a Nádas Péter könyvével való találkozásomra.
A mai bejegyzésedet pedig szívesen olvastam volna bővebb terjedelemben is, de ennyinek is nagyon örültem:)))
a helyzet az, hogy véletlen csusszan közlésre a bejegyzésem, nem is akartam nyilvánosságra hozni, csak le kellett mégis irni, mert annyira erős volt a reggeli (mindig fontos) mondat, még félébren, és aztán ez az egybeesés... nem akarok személyes lenni, de olykor megkerülhetetlen (versben könnyebb, mert az eleve egy burokban van)...engem zavarnak ezek a levél nyilvánosságrahozások is...(Szabó Lőrinc levelei olvasása közben meg is fogadtam, hogy több ilyen konyvet nem veszek a kezembe, mert nem rám tartozik. De motpl Radnóti levelei (is) izgatnak...
Törlésvan egy közös fotóm Polcz Alainról és Timiről egyébként (dedikálás közben), de nem teszem fel:)
eszembe djutott még,hogy még ltalánosabb lehessek: Örkény (Pisti a vérzivatarban)...mert ez is a háttérben... (hátterünkben) ott van:
VálaszTörlésE kor nekünk szülőnk és megölőnk.
Tőle kaptuk, mint útravalót,
hogy lehessünk hősök és gyilkosok,
megbélyegzők és megbélyegzettek,
keveset tevők, nagyokat álmodók,
másokat mentők, magunkat pusztítók,
egy időben, egy helyütt és egy személyben:
ki merre fordul, aszerint.
na és persze és megint József Attila: ("ölnek ha nem ölelnek")
VálaszTörlésAMIT SZIVEDBE REJTESZ
Freud nyolcvanadik születésnapjára
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
1936. május
volt egy összeállitásom a diákszinpadomnak Attiláról ("Jaj, szeressetek szilajon..." Szerették
Törlésez a szakasz benne volt:
A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.