2017. szeptember 12., kedd

hagymafesztivál sok mindennel s kevés hagymával

idén a hagymafesztivál 3 napot tartott, lefoglalta a 43-as országút jó részét is,


a szökőkút környékét sétányostul,



és több helyszínen, két színpadon is zajlottak a különböző programok, főleg zenések, minden este nagykoncert (Tóth Gabi, Edda, Ocho Macho),




első nap délután a makói gimistákból alakult rockzenekarba hallgattam bele, nem eredeti, de jól zenélnek,,,



második napon d.u. esőben is elvarázsolt Farkasházi Réka  a tintanyulával , meg a bájával, közvetlenségével, nem is annyira a hangjával, de azért megvettem a   Bumm Bumm CDjét unokámnak.....


utolsó nap d. u Oszvald Marika varázsolgatta a nagyobbakat, főleg a férfinépséget megcélozva, de mintha fiatalabbat akarva játszani mint amennyi,(ráragadt szubrettsors?) bár most csak egy cigánykereket adott...de kedvességet azért ő is, ha szigorúan meg is tiltotta a kamerák használatát a fellépése legelején, én épp közben, s addigra már exponáltam (leloptam, bocs)



külön zöld térség volt  remek népi és eredeti játékokkal a gyerekeknek,


 

egy volt tanítványom csinált külön mesekertet a gyerekeknek, csodásat..


.volt egy csomó színes lufi a fák közt,



állatsimogatás, pónilovaglás,



eszemiszom , kézműves vásár különféle termékekkel,



na és végre az utolsó nap alkonyóráján, megláttam egy  kosár makói hagymát is!



de , igaza van lányomnak, -elküldtem nekik, főleg unokámnak címezve, a gyerekjétékok fotóit, mondta is, hogy oda akar jönni, ahol ilyen gyerekdolgok vannak-, szóval a hagymafesztivál nemhagymaságáról mondja lányom okosan, hogy ennek a hagymafesztiválnak úgy lehet nevében hagyma a jelző, mit ahogy a hagymaház is (kultúrház meg mozi és jórég semmi köze a hagymához, sőt ugye legújabb időkben a fürdőt is a hagymáról nevezték el hagymatikumnak

és akkor én miért is sértődtem meg mindig, amikor nem Makón jártamban, ha megtudták, hogy onnan jöttem, rögtön a hagymáról kezdtek érdeklődni - mutatván húdejónak hitt értesülésüket, mármint hogy Makó - Hagyma

valójában alig van Makón hagyma, nem csak a fesztiválon hiánycikk

nade kit érdekel---  igaz első nap délelőtt a szakembereket talán , nekik volt u.n. gazdaköri találkozójuk

de embertömeg vigadott, hagyma nélkül is...

ital több fogyott, mint máskor (egyébként az utóbbi időben ez fel is tűnt, hétköznapokon is)

a koncerteken őrjöngött a nép, gondolok fóleg az Eddára, amin annyian voltak,hogy csak a tömeget láttam a színpadot nem is, és nem tudtam kiszabadulni , mikor pedig szólt a telefonom...)persze nem hallottam, csak láttam a hivást és visszasmseztem, hogy újabb esetén kimegyek, de nem tudtam)



de még a gyerekek is élvezték , nem csak a játékokat, az atmoszférát(késő estéken... de én ezt nem is értem,: kisgyerekek az éjszakában...fülsiketitő zajban, emberforgatagban, de mint nagyon sok mindent nem, amit most nem fogok ünneprontásként felsorolni,....kikopok a világból, ebből a megváltozottból, kifordultból, de nem vagyok biztos benne hogy neki van mindig igaza, de hogy ő győz, az szinte biztos...

ez az esztelen "igy mulatunk, úgy mulatunk".... nekem nem megy (sose is ment)

(jaj, de ezt nehogy megtudják a makaiak, mert akkor aztán tényleg lesz nekem nemulass!) - mindenki odavolt a fesztiválért, hogy ilyen évtizedek óta nem volt! - és van benne valami. ilyen nem...


"jó, jó, jó, jó de jóó nekem " - ahogy Ocho Macho is megmondta és el is énekeltette.velünk.....

na jó - maradjunk ennyiben... én is dúdolom:


s ez tényleg jó!

miért és mikor rossz egyedül élni

most pl

mert egyedül kutyanehéz a sérült jobb csuklódra a bal kezeddel rátekerni sőt megkötözni a kötszert...

különösen úgy, hogy fent is maradjon (legalább egy darabig - így is fellendítem a patikák köteszereladási bevételét már jópár napja.)

szóval könnyű kötelék nélkül élni általában, de sebkötözéshez jól jönne egy kis kötöttség...

mindenféle értelemben (persze kivéve, amikor épp a "kötöttséged" okozza a sérülést - mert bizony, éppenséggel  olyan is előfordulhat)

2017. szeptember 11., hétfő

tragikus keringő

kóborló lelkek
fényt keresnek
szentjánosbogarakat
sötét éjben

sötétek vagyunk
nem világítunk

tékozló testek
botorkálnak
fényt keresnek
nem tudják hogy
bennük a kapcsoló

...

sötétben botorkálunk
egymást keresve
egymásban fényt
nem lelve
keringünk egyre





2017. szeptember 9., szombat

hát akkor szervusz Sziv

a Hagymaház Kávéházában, meg a Szent Gellért Borházában, mindig az első volt, hogy a szombati Délmagyart megkerestem...mert abban volt minden szombaton Sziv Ernő tárcája, az utolsó oldalon...

a napokban is ez volt az első, előbb az újság, aztán az étlap...de hiába, nem találtam az utolsó oldalon a tárcát...

nem értem, nincs, más van ott... hol van Szív? kapok a szívemhez

aztán a 12. oldalon meglátom...a fotóját (Darvasinak persze(más nincs neki) a Szieszta oldalon


elköszön, 28 év után

tőlünk olvasóktól is

azt mondja: Szervusztok olvasók.

és kárpótlásul azért még ir pár utolsó képeslapot...tárcairói emléket...

a végén felelvenít egy újságírói focizó emléket, a Radnóti gimi betonján...


hát szervusz Szív...

de nehogy megszakadjon a szíved,  a Radnóti focibetonja, se a Délmagyar  (vagy különösen a régi Stefánia-i Sajtóház) után... mert akkor mi lesz a mi szívünkkel?!

2017. szeptember 8., péntek

egy angyal , tükröződésekkel


Sonkodi Rita kiállításán, a szegedi zsinagóga külső rekonstrukciója átadási ünnepsége prológusaként, a Mártírok előcsarnokában...

kezemben a fényképezőgép, csuklómon a fehér gézkötés... hátam mögött s a képen, az angyalén a Mártirok névsora... egy töredékrésze

már a számítógépre feltételkor illetve a nagyítással (Antonioni!) vettem észre a rejtett jelentéseket...
ahogy egy kompozícióba került az eredetileg csak angyalt ábrázoló képen, a mártírok névsora, és egy túlélő (én), a rögzítő fényképezőgéppel, 73 évvel azután, hogy itt a templomban gyűjtöttek össze bennünket, több ezer szegedit és környékit, és vittek...a deportálásba...

lehetett egy angyal akkor is a közelemben?, mert jó vagonba szálltunk, ami nem Auschwitzba, a biztos halálba, csak Strasshofba vitt...

egy angyal... ki megvéd ha kell a bajban 

de pl Radnótira se vigyázhatott

apámra se..

ebbe a képbe lehet kapaszkodni? nagyon halvány,alig kivehető...

mondhatni rá is majdnem:

hol azelőtt egy angyal állt

talán már semmi sincs

(a kiállításon még látható pár napig, igen, természetesen nélkülem).

de ezen a fotón most már együtt maradunk...
ő kissé lehajol, óvón,
én meg fölnézek rá csodálva, s mintha oltalmat is kérve...

egy angyal egy képen...

a tükröződésekkel, velem is

olyan mint  egy védangyal... vagy őrangyal
aki vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban

de nem tudta megvédeni azokat se, akik neve felsorolva a márványtáblákon, egy angyal se....semmiféle angyal

nem véd meg engem 
sem emlék, sem varázslat, – 

.....
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, – 
talán most senki sincs.


emberekhez kéne szólni

mert emberek csinálták Auschwitzot is, emberségükből kiburkolózott  nememberek

és emberek tudnak nemet mondani az embertelenségre

és ez  is Radnóti:

„Ember vigyázz, figyeld meg jól világod: /
 ez volt a mult, emez a vad jelen, – /
 hordozd szívedben. Éld e rossz világot /
 és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, /
 hogy más legyen.”  


2017. szeptember 7., csütörtök

sebek

hány napon belül gyógyul
ez a testi sérülés
a nyolc mindjárt letelik
s még mindig kötözni kell
bár kicsit már összement
és a széle megszáradt
de  a közepe még nyers
és fájdogál  rendesen
mert húzódik az egész
jobb is ha bekötözöm
nehogy elfertőződjön-
bár úgy meg nincs szabadon
s levegő sem érheti

ahogy engem se
ha bezárkózom
négy fal közé
megsebzett
lelkemmel

de igy is úgy is
nehezen múlik
minden sérülés

esetleg soha...
mindig ott marad
valami nyoma

csupa közhely a múlásról

hát látom.
persze, hogy látom
hogy is ne látnám

múlik az idő
minden téren

csak ezt igy leirni
merő közhely

de látni
mindig

egyedi és  egyszeri
és különleges...
és rettenetes

hogy a születésben
máris ott a
halál lehetősége

hogy a ráncok
megjelennek a még
sima arcokon

hogy tegnap még
nyílni láttad a virágot
mára már elhervadott

s hogy nincs mit tenni
az élet az elmúlás
vállfaja csak

nem lehet visszatekerni
az óramutatót
csak előre halad az...

akkor is
ha már lenn vagy
a föld alatt

s ahogy elmosta az eső
lábod nyomát
befed a fű

ne lépjetek rá
bár egy temető is
köz(ös)hely

s az élet tovább múlik
csak számodra
már nem

mikor a túlhajszolt
aritmiás szived
végül leáll

akkor nincs tovább
de ez is csak
egy múló pillanat

s a még maradók is
követnek
majd
egyszer


mint te azokat
kik előtted
mentek
el