hát látom.
persze, hogy látom
hogy is ne látnám
múlik az idő
minden téren
csak ezt igy leirni
merő közhely
de látni
mindig
egyedi és egyszeri
és különleges...
és rettenetes
hogy a születésben
máris ott a
halál lehetősége
hogy a ráncok
megjelennek a még
sima arcokon
hogy tegnap még
nyílni láttad a virágot
mára már elhervadott
s hogy nincs mit tenni
az élet az elmúlás
vállfaja csak
nem lehet visszatekerni
az óramutatót
csak előre halad az...
akkor is
ha már lenn vagy
a föld alatt
s ahogy elmosta az eső
lábod nyomát
befed a fű
ne lépjetek rá
bár egy temető is
köz(ös)hely
s az élet tovább múlik
csak számodra
már nem
mikor a túlhajszolt
aritmiás szived
végül leáll
akkor nincs tovább
de ez is csak
egy múló pillanat
s a még maradók is
követnek
majd
egyszer
mint te azokat
kik előtted
mentek
el
de az élet
VálaszTörlésnem múlás csak
ha közben teszel
"s a még maradók is
VálaszTörléskövetnek majd"
...csak erről még mi sem szeretnénk elgondolkodni, tudni főleg nem, a maradókban meg még fel sem merül. (Én a gyermekeimre asszociáltam, és nekik még olyan hosszú szép életet szeretnék remélni, amit már magamnak nem feltétlenül.
Szép, szívbemarkoló verset írtál.
sajnos ha hosszú is az élet, múlik és véges :(
VálaszTörléspersze, hogy nem szeretünk erről beszélni, gondolni se...
nem is kellett volna ideirni (van, amit én ki is hagytam, ami személyesebb - épp ezért is, gondolni se akarok rá..)
de ez a közös sors, igy vagyunk kitalálva, igy van kitalálva az élet...de ha továbbadjuk, láncolatosan, és tartalommal töltjük ki, akkor minden oké...
kicsit próbáltam enyhiteni (lassitani, időt kitolni, a sortördeléssel, meg egy (mesebeli) "egyszer"-rel legmegrázóbbon,) - amit idéztél_ igy:
VálaszTörléss a még maradók is
követnek
egyszer
majd
sőt még egy szórendcsere:
Törlésmajd
egyszer
(igy a legmegnyugtatóbb, viszonyélag
nade minden gyerekmese (is) igy kezdődi: egyszer volt (hol nem volt)
a végéről nem is beszélve...!
"boldogan éltek, mig... "
A rövid sorok ritmusa bennem egy kifulladó lélegzetvétel (mint az enyém néha) és egy fáradt szív ritmusát idézte fel...
VálaszTörlésigen ez magától (magamtól:)?) jön...mint az egész vers (az eleje biztos.(bickliről leszállva, kicsit ki is fulladva talán:) ?)
VálaszTörléstest és lélek összefügg... most épp a testi és lelki sebek (nem)gyógyulásának analógiáját bogozgatom...kötözgetések közben
Szomorú sorok ezek, ha lassan gyógyulsz a sérülés után, hát annál inkább jogos. Mivel lehetne mégis megvigasztalni?
VálaszTörléshát Klári tuudom, hogy maxinmálisan a jószándék és együttérzés sőt segiteni akarás vezet, de valahogy jobban el szoktál szomoritani, mint amennyira szomorú vagyok, ha egyáltalán:) u.i. a mostani rás és a balesetem között ezt a rejtett összefüggést én nem is gondoltam volna. Úgyhogy most, ezek után talán ezzel lehetne "megvigasztalni": , hogy nem halok bele a sérüléseimbe... illetve nem ebbe... (hanem abba amibe más is, azaz az életbe... J.A. szerint..."éltem, és ebbe más is belehalt már") én is inkább erről próbáltam írni, általában...és nem konkrétan magamról nyavalyogva
TörlésAkkor bocsánatot kérek, csakhogy mindenki másképpen viszonyul az elmúláshoz. El se múlunk voltaképpen, én leszek a japán lonc a kerítésen ezt biztosan tudom!
TörlésSzia.
én most univerzálisan, de röghöz kötötten, csak innen ről szemlélve ...
Törlésgondoltam én már sokmindent erről, meg viszonyultam igy és úgy
de ide kanyarodok mindig vissza, úgy látszik
semmit se tudhatunk biztosan
de innen mégis csak eltűnünk egyszer, testi ivoltunkban legalább is
legjobb nem gondolva rá jól ÉLNI, amig...
(ill igen, ahogy a mese mondja a végén: "boldogan éltek, mig meg nem haltak, és az éltek" - en a hangsúly, ahogy ezt egyszer a Szinetár osolyogva kifejtette:)
Gondoltam én is sok mindent, aztán erre jutottam. Mit gondoljak hetvennyolcadik évesen? Kinyílt a lonc, olyan az illata, mint a 7virág szappannak nagymamám mosdóján.
VálaszTörléshát azt hittem viccelsz:) azt se tudtam mi az a lonc. ennél azért gondolhatsz még többre is!!!:)
VálaszTörlésde én is ma még-nyiló virágokat fotóztam , az étteremből kilépve a túloldalon megleptek: http://alizfotok.blogspot.hu/2017/09/meg-nyilnak.html?spref=fb