milyenek a zsidók

ez is a Hagymafesztiválon történt, kell is tán a megértéséhez, háttérnek... de úgy is nehéz

magam sem tudtam /tudom, mire vélni, csak elképedni rajta... azóta is

még az első napján volt, a kis színpadon a gimisták együttese fújta, én az utcai részen , a kirakatoknál tébláboltam
mikor elhaladt mellettem egy középkorúnál idősebb pár, illetve azt észleltem , hogy vissza és felém kanyarodnak

a férfi, - kibe a nő karolt,de ő végig háttérszereplő maradt - mosolyogva közeledett hozzám, elég közel is jött... én meg azt hiszem - szokásom szerint, mint ilyenkor mindig -, bizalmatlanul hátráltam is, de hát a kirakatba nem léphettem bele, úgyhogy szemben állva maradtunk

nagyon mosolygott az ember, jelentőségteljesen, szinte fontoskodva, s kicsit indiszkrét volt még mosolya is, és azt mondta igy vigyorogva: hogy

maga biztos nem tudja, hogy én ki vagyok - hát ezt tökéletesen eltalálta, fogalmam se volt, ki ő, csóváltam a fejem, de szóhoz se jutottam, már folytatta is ezzel a bizarr mondattal.

 a Szegedi utcán minden este megsétáltattam a maga anyukáját...

tessék? .- nem akartam hinni a fülemnek, de  elismételte

bizony ám, minden este megsétáltattam a maga anyukáját...

képtelenségnek tűnt, úgyhogy tiltakoztam, még ilyet, az nem lehet, kizárt, hogy ez az alak méghogy

 az én anyukámat sétáltatta ! - ahogy mondja s ahogy most itt ezt a nőt mellette?...

akit meg is kérdeztem, miután láttam, hogy a pasassal nem lehet normálisan beszélni , valószínű kapatos volt (különben meg se szólított volna, igy, medias res) hát megkérdeztem, a nőtől, hogy hogy hívják a partnerét...

megmondta...

még ez se jelentett semmit momentán

bővebb magyarázatot nem kaptam , de megfordulva eltávolodtak, s még hallottam, hogy elmenet mondja az alak felháborodva  hogy

ilyenek ezek a zsidók, nem lehet velük...

mi van a zsidókkal?!  milyenek ?-szóltam utánuk

dühös  és gyűlölködő arccal fordult vissza,  megint egész közel jött, s a mutatóujjával felém bökve csak annyit mondott .

- ön 

de ez olyan volt. mint egy durva ökölcsapás


....................................


s itt vége is lenne a furcsa történetnek, de bennem csak nem akart vége lenni, morfondíroztam tovább...

hát ha "ön" azaz én vagyok "ilyen", miért általánosít belőlem "a zsidók"ra

mikor anyám is az volt

akiről mosolygós emlékei vannak

aztán a vezetéknév alapján valami beugrott.... ilyen nevű embernek valamilyen műhelye és boltja volt, nem pont a mi főutcánkban - ahol a sétákat emlegette - hanem a sarkon túl pár házzal. és ő annak az embernek lehet a fia vagy unokája, akit sétáltathatott (na azért nem minden nap, de olykor meglehet) az anyukám... (és mégse ő az anyukámat) -aki imádta a gyerekeket és viszont imádták, volt jó pár kisbarátja, barátnője a környékről. vonzotta őket, a kedvességével, közvetlenségével, gyerekszeretetével. valószínű ez az azóta felnőtt ember is közéjük tartozhatott. csakhogy én állandó időzavarban vagyok, és elfelejtettem, hogy anyám - aki még mindig élőn él bennem -, azóta már 100valahány éves lenne, és én is mennyi! (bár belül mindig fiatalnak hiszem, érzem magam),és valószínű , hogy már kezdek anyámra hasonlítani, onnan ismerhetett fel ez a szintén megöregedett akkori kisfiú is most nagyhirtelen...

kicsit lelkiismeretfurdalásom is lett, hogy annyira elutasitó és negatívan tagadó voltam vele...

de hát nagyon faramuci volt a helyzet,

aztán meg a záró akkordjáról nem is beszélve...


elmeséltem lányomnak az esetet, minősítés nélkül s ő ezt a jelzőt mondta rá

szomorú

szomorú történet

az.

de a végkicsengése miatt főleg.

és ne engem bántson.

pedig később szerettem volna találkozni vele, hogy elmondja,..rákérdezzek... de lányom lebeszélt róla.
(nehogy már idegen embertől akarjak részleteket megtudni az anyámról)...de hát nem is azért, bár érdekelne, hogy mire és hogy emlékszik rá - biztos nem gyűlöletesen, ahogy az ilyenek a zsidók, kijelentéséből következne...

és másnap dél körül még láttam is...  egyedül ...egy szatyorral a kezében...nem vett észre most, elhaladt mellettem.. jobb is így

bizonyára józan volt ezúttal, és el is feletjthette a tegnapi intermezzot...

de anyámat mégse felejthette el évtizedek távolából...

és rá még mosolyogva emlékezett és nem a gyűlöletes arcával (még ha anyu is zsidó volt,ugyebár)
de csak akkor vagyunk "zsidók", ha nem tetszünk valamiért, s olyankor minden zsidó nemtetsző lesz... hirtelenjébe'