2017. szeptember 11., hétfő

tragikus keringő

kóborló lelkek
fényt keresnek
szentjánosbogarakat
sötét éjben

sötétek vagyunk
nem világítunk

tékozló testek
botorkálnak
fényt keresnek
nem tudják hogy
bennük a kapcsoló

...

sötétben botorkálunk
egymást keresve
egymásban fényt
nem lelve
keringünk egyre





3 megjegyzés:

  1. "sötétben botorkálunk
    egymást keresve
    egymásban fényt
    nem lelve
    keringünk egyre"

    Én igenis még sok fényt látok az írásaidban.

    Szeretem is nagyon a sok mindenre rávilágító írásaidat.

    VálaszTörlés
  2. aranyos vagy, erről Babits jut viszont eszembe:

    "akinek szép a lelkében az ének
    az hallja a másik énekét is szépnek"

    egyébként meg, hol fénylünk, hol nem

    most mintha kicsit nagy lenne a sötétség (kali juga)

    de vissza az irásra, azt hiszem a fb-ra feltett töredékes változat "világosabb":
    abból kimaradt amit idéztél,
    meg ez a 2 sötét sor is:
    "sötétek vagyunk
    nem világitunk"

    konkrét friss élmények voltak a vers mögött)

    VálaszTörlés
  3. Szőke Mátyásné Ildikó
    Találó és kedves!
    Válasz5 é.
    Gonda Julia
    "kedves"? 🙂 ez csak egy töredék , a teljeset a blogomba beirtam a cime tragikus keringó 🙂
    Válasz5 é.
    Szőke Mátyásné Ildikó
    Gonda Julia Megtaláltam! Nekem ez adott valamiféle kedvességet: "nem tudván hogy
    bennük a kapcsoló". Ne kérdezd, miért, nem tudom a választ!😍
    Válasz5 é.
    Gonda Julia
    de az a remény tényleg! meg vicces is tulképpen... a "sötét" részek itt ugy látom ki is maradtak (jót tett nekik ezek szerint:)
    Válasz5 é.
    Szőke Mátyásné Ildikó
    Gonda Julia Igen, valami humort láttam abban a mondatban.
    Válasz5 é.
    Gonda Julia
    sokmindent (vagy mindent) csak úgy lehet kibirni (sajnos nekem nem sok van, örülök, ha előbukkan olykor , pláne ha más észreveszi:)
    Válasz5 é.

    VálaszTörlés