igazán később értem volna be (a szó mindkét értelmében - bár egy külső beér(kez)és mindig mások függvénye is), de ha a színészet etimológiailag is a sokszínűséget jelentheti, akkor biztos. Mert érzem magamon pontosabban magamban (bár ezzel feltehetőleg mindenki igy lehet), hogy mennyivel sokszínűbb, gazdagabb a (nem használt) eszköztáram , kifejezésvilágom... Most ez nagyon nagyképűen hangzik így, de nem voltam rossz versmondó, sőt jó, ha nem is a legjobb, de mostanában, ahogy közelebbi is lett a viszonyom a versekhez, s néha önkéntelenül is hangosan mondom el ezeket, (mert igy még közelebb lehet kerülni hozzájuk), magam is meglepődöm, hogy mennyivel szélesebb skálán, több oktávban, "merem", mert igen, azt hiszem bátorság kérdése is az újabb regiszterek megélése, kifejezése..és fiatalon még több a gátlásunk, korlátunk....de ez minden téren igy lehet...
tudom jól, és fájdalmas visszaidézni, hogy amikor nyugdíjba mentem ("vonultam" haha) 30 év tanítás után, rejtve az volt a legfájdalmasabb számomra, hogy épp most, mikor annyi tudás felhalmozódott és beért bennem? és mi lesz avval, kinek tudom hasznosítani, átadni...ezután..
(hát ezért is jött jól, pótcselekvésként, a volt tanívány-főszerkesztőmtől kapott IRODA-LOM rovatom (sic), és estek jól a visszajelzések, hogy mennyit tanulnak belőle, és elteszik a gyereküknek, unokájuknak érettségi tételehez, kisegitésre... (de aztán ennek is vége szakadt...)
szomorú. hogy az öregedést a társadalom sem gazdagodásnak látja
és saját magát is szegényíti azzal, hogy ha az öregedőkről idő előtt lemond
szerencsére sok színész idősen is alkothat
de előbb-utóbb a külső bajok mégis csak megálljt mondanak nekik is... sajnos
kincsesbányák tűnnek el
minden halállal meg végleg
ahogy Kosztolányi írta a Halotti beszédében
Jaj, összedőlt a kincstár...
de legalább addig használni kéne... kincseinket
Mariann Simenszky
VálaszTörlésTényleg szépen szavaltál,és úgy tudom Dusi néni is.