szegedi ismerősöm, akivel olykor jókat beszélgetünk a fb csettjén, fel is írta oda a kérdését a napokban, a zsinagóga átadása előtti este, hogy "baleset ért?" én meg elég kekken azt válaszoltam rá, később, mikor megtaláltam a kérdést, pihentetve a baleseti megpróbáltatásaimat-, hogy "leírtam, elég részletesen" (tényleg ) "S a fikció nem az én terepem" - és feltételeztem, hogy olvasta a blogomban, hiszen akkor eleve honnan merülhetett volna fel benne egyáltalán a kérdés, a biztonság kedvéért írtam oda, hogy nem tudok fikciót írni azaz amit írok a z mindig tény szerű...
csakhogy egy valamire nem számítottam.... hogy maga a szerző a "fikció" :), azaz a neve
u.i. a koncert előtt odajött kedves ismerősöm, és megkérdezte, hogy de ki az az aliz...
hát igen: aliz én vagyok - vallottam be, töredelmesen
nadehát az az aliz verseket is ír (igen, azokat is én, pironkodtam)
de miért is lenne ez nyilvánvaló, különösen az újabb ismerősöknek az én alizságom
ez az álnevesdi (nick:) még abból az időből ered, amikor kötelezőnek véltük. és nem is az elrejtőzés miatt. csak úgy szokásból.
s hogy miért pont aliz lettem?
ez a név ugrott be
talán a csodaországa miatt
vagy mert így hívtuk az első babámat, amit még Theresin ből az deportálásból hoztunk haza... repedt kaucsuk fejjel, megrongálódott . sérült törzzsel, Itthon aztán anyu javította ki, varrt neki szép horgolt türkiz ruhát, betört fejére fityulát.....)
de ez csak találgatás, tudatalatti volt a választás , s rámragadt
aztán az idők folyamán azonosultam is alizságommal...
és mondhatom én vagyok aliz
azaz aliz én vagyok, az ismert formulával (de azért nem úgy, mint ahogy Flaubert mondhatta, hogy Bováryné.én vagyok,..mert ő kitalálta s remekül Emmáját), és így azonosult vele
én meg , aki épp már csak azért se lehetek igazi író, mert nem tudok kitalálni (alias hazudni) eseményeket, személyeket,...semmit... a "kitalált" nevemen alizként mesélem el igaz történeteimet saját magamról, illetve ami körülöttem van, és aliz mindent elmond rólam, najó majdnem mindent, de biztos nemegyszer azt is, amit nem kéne... (mint pl most is)
hát így állunk
aliz és én
hát így állunk
aliz és én
Valaki azt mondta egyszer nekem: az író - stílus. Nem az a lényeg, hogy fikciót ír-e vagy sem.
VálaszTörlésjó mondás - valójában érvényt is veszti a többi (hogy tény vagy fikció) , meg elegyedhet is....egy más francia valaki (Buffon?) viszont azt mondta, hogy Le style c'est l'homme ... tehát ez a lényeg, hogy milyen ember, aki ir, (mindegy hogy aliz vagy juli a neve, flora vagy rózsa:)
VálaszTörlésFikcióval vagy anélkül?...A lényeg mindig az ember, aki ír, mert késztetést érez erre, meg persze az a másik, aki olvas. :) Ha élvezettel, figyelemmel, ha megragadja a tartalom, a forma, kötődik az íróhoz, ahhoz, amiről mesél, mindegy, magáról-e, vagy valamiről, amit kitalált!
Törlés/Van nekem egy kedves barátom, egy író (sajnos már "odaát" ír), aki a családját, a barátait írta sorra szépen. Számomra (és sok-sok olvasója számára) jobb ez minden kitalált regénynél, a valóság. (Volt az írásaiban itt-ott persze egy kis fikció is tán, hogy szebb legyen, kicsit csalafintább legyen.)
Szóval Alíz/Juli, írj csak, bármily néven is, mi mindig jövünk és olvassuk itt a "fikciótlant":)))
köszönöm, rhumel/ és nem is tudom a "másik" neved :)
Törlés