sebek

hány napon belül gyógyul
ez a testi sérülés
a nyolc mindjárt letelik
s még mindig kötözni kell
bár kicsit már összement
és a széle megszáradt
de  a közepe még nyers
és fájdogál  rendesen
mert húzódik az egész
jobb is ha bekötözöm
nehogy elfertőződjön-
bár úgy meg nincs szabadon
s levegő sem érheti

ahogy engem se
ha bezárkózom
négy fal közé
megsebzett
lelkemmel

de igy is úgy is
nehezen múlik
minden sérülés

esetleg soha...
mindig ott marad
valami nyoma

csupa közhely a múlásról

hát látom.
persze, hogy látom
hogy is ne látnám

múlik az idő
minden téren

csak ezt igy leirni
merő közhely

de látni
mindig

egyedi és  egyszeri
és különleges...
és rettenetes

hogy a születésben
máris ott a
halál lehetősége

hogy a ráncok
megjelennek a még
sima arcokon

hogy tegnap még
nyílni láttad a virágot
mára már elhervadott

s hogy nincs mit tenni
az élet az elmúlás
vállfaja csak

nem lehet visszatekerni
az óramutatót
csak előre halad az...

akkor is
ha már lenn vagy
a föld alatt

s ahogy elmosta az eső
lábod nyomát
befed a fű

ne lépjetek rá
bár egy temető is
köz(ös)hely

s az élet tovább múlik
csak számodra
már nem

mikor a túlhajszolt
aritmiás szived
végül leáll

akkor nincs tovább
de ez is csak
egy múló pillanat

s a még maradók is
követnek
majd
egyszer


mint te azokat
kik előtted
mentek
el

az irás tekintete

ezt még aug. 29-én írtam, az aktuális egyik noteszembe, ceruzával, most találtam rá, (miközben mást kerestem persze) ide beírom, ide ,mert kicsit össze is függ az itt előző bejegyzésemmel, a vége fele különösen... meg hát mindegy is a sorrend, össze-vissza a rendszer, azaz nincs neki - legfeljebb asszociációja, az meg úgyse kronológikus

szóval:

"Azt mondja a fb-on U. A. Sz - P. verseire, hogy olyanok , mint a tekintete...

Én azt hiszem, (az idők folyamán) elvesztettem a tekintetem 

De tán épp azóta írok verseket

kompenzálásból?

mert a verseimnek - remélem - van tekintete

remélem

de ha csak önmagára "tekint",  az nem jó

a tekintetnélküliségben a selfik vezetnek

én a legjobb képeimen mindig másra nézek

és legjobb fotóim mögött  is másra

és persze, másokat fotózok jól, sose magamat

tán magamról is úgy kéne írni is, mint valaki másról

az én u.i. mindig  VALAKI MÁS

(l, Rimbaud, Kertész)

aliz én vagyok

szegedi ismerősöm, akivel olykor jókat beszélgetünk a fb csettjén, fel is írta oda a kérdését a napokban, a zsinagóga átadása előtti este, hogy "baleset ért?" én meg elég kekken azt válaszoltam rá, később, mikor megtaláltam a kérdést, pihentetve a baleseti megpróbáltatásaimat-, hogy "leírtam, elég részletesen" (tényleg ) "S a fikció nem az én terepem" - és feltételeztem, hogy olvasta a blogomban, hiszen akkor eleve honnan merülhetett volna fel benne egyáltalán a kérdés, a biztonság kedvéért írtam oda, hogy nem tudok fikciót írni azaz amit írok a z mindig tény szerű...

csakhogy egy valamire nem számítottam.... hogy maga a szerző a "fikció" :), azaz a neve

u.i. a koncert előtt odajött kedves ismerősöm, és megkérdezte, hogy de ki az az aliz...

hát  igen: aliz én vagyok - vallottam be, töredelmesen

nadehát az az aliz verseket is ír (igen, azokat is én, pironkodtam)

de miért is lenne ez nyilvánvaló, különösen az újabb ismerősöknek az én alizságom

ez az álnevesdi (nick:) még abból az időből ered, amikor kötelezőnek véltük. és nem is az elrejtőzés miatt. csak úgy szokásból.

s hogy miért pont aliz lettem?

ez a név ugrott be

talán a csodaországa miatt

vagy mert így hívtuk az első babámat, amit még Theresin ből az deportálásból hoztunk haza... repedt kaucsuk fejjel, megrongálódott . sérült törzzsel, Itthon aztán anyu javította ki, varrt neki szép horgolt türkiz ruhát, betört fejére fityulát.....)

de ez csak találgatás, tudatalatti volt a választás , s rámragadt

aztán az idők folyamán azonosultam is alizságommal...

és mondhatom én vagyok aliz

azaz aliz én vagyok, az ismert formulával (de azért nem úgy, mint ahogy Flaubert mondhatta, hogy Bováryné.én vagyok,..mert ő kitalálta s remekül Emmáját), és így azonosult  vele

én meg , aki épp már csak azért se lehetek igazi író, mert nem tudok kitalálni (alias hazudni) eseményeket, személyeket,...semmit...  a "kitalált" nevemen alizként mesélem el igaz történeteimet saját magamról, illetve ami körülöttem van, és aliz mindent elmond rólam, najó majdnem mindent, de biztos nemegyszer azt is, amit nem kéne... (mint pl most is)

hát így állunk

aliz és én

kétszer nem léphetsz ugyanabba a templomba

most azaz tegnap 5 óra után pár perccel, a szegedi zsinagógába, különösképp nem...

sőt, alig tudtál belépni az embertömegtől , mert pár perce már el is kezdődött a  zsinagóga újjáavatásának előzményeként  Sonkodi Rita festő kiállításának a megnyitója... ott is a festményeken "kupolák"...

a zsinagóga - legalább is kívülről- újjászépült...persze nem tudom milyen is lehetett eredetileg, azaz 114 éve...

az őseim már nem tudom megkérdezni erről se... pedig ők tudnák , mert az alapítók közt vannak, sőt akkor volt itt a dédszüleim (Lőwinger Salamon és Rosenfeld Josefa )aranylakodalma, és egyúttal a nagyszüleim (Lőwinger Miksa és Bárány Mária) esküvője... Mindig rájuk is gondolok, ha belépek ebbe a szentélybe, hozom őket is mindig magammal, bennem...(vagy ők várnak itt? ki tudja...) de a kapuban összefutottam unokám apai rokonával, (a zsinagóga újjávarázslásához tervezőirodájuknak egyébként építészi köze van).természetesen unokámról beszélgettünk, úgy hogy közvetve  ő is jelen volt...alapító Lőwingerek kései utódja

rengeteg az ismerős Makóról, Szegedről, Pestről is... nem csak zsidók, régi tanítvány egyetemi év folyamtárs, lányom évfolyamtársa (igaz, ő hivatalból, országgyűlési képviselőként, mint kiderül később)

mindenki zsong, zsibong, azt hiszem örül, esemény részeseként...kár lett volna kihagyni nekem is, hiszen én annyira magaménak is érzem ezt a szent helyet még ha el is hanyagoltam -om olykor, de hát bennünket is lehet restaurálni, rekonstruálni (mi más pl a tesuva) -és még csak nem is vagyunk 114 évesek...

bár a balesetemtől még érzékeny a fejem (cserélgettem is az ülést a rázós buszon) , meg a csuklómon a kötés folyton lecsúszott és irritálta a fölötte levő ruházat), meg még eső is lett ... de úgy jöttem, mint akinek kötelessége, szívbeli kötelessége...

a képek  fele megtekintése után zsúfolódva vártam, hogy a jegyem megkaphassam a megnyitóra illetve a koncertre, aztán kiderült, hogy a postán elsőbbségivel már hét elején megkapott boritékban lapult , a színes kis plakátok alján  két tiszteletjegy is...

megnéztem hát a kiállítás másik felét is... a képeken tükröződtek a valóságos zsinagógarészletek, ablakok... keveredve a festettekkel...

aztán ki, körbecsodálni az újjáépített épületet, fotózni a két rossz gépemet cserélgetve, mert szerencsére az eső is elállt...

a tiszteletjegyem a jobb oldalsó hajó 6. sorába szólt, pont az oldalajtónál, már előbb megtekintettem, s gondoltam (a fájós , szintén megsérült lábaimmal) bemegyek a templomba, vissza,  oldalt, de egy piros blézeres  nő ebben megakadályozott

mert hogy ott a nagykövet fog bemenni - mondotta szigorúan... (egyszerű földi halandónak nem szabad)

(emlékszem, milyen barátságos jelenség volt Makón, a Pulitzer napon, a nagykövet, és milyen természetesen közlekedett a koronától a múzeumig pl...  de hát  nem rajta múlnak az ilyen -protokolláris  ill. biztonsági - dolgok...vagy mik, bár az érdekében, jaj, csak mért pont ellenem?)

úgyhogy - okos enged -  fájós lábaimmal visszamentem a főbejárathoz és ott léptem be, újra, most már nem volt olyan nagy össze-vissza zsúfoltság, többnyire mindenki elfoglalta helyét... telt ház volt...a protokolláris vendégek később érkeztek... valóban oldalt, a piros blézeres (feleslegesnek tűnő)futkározása közepette

többen voltak, középen az első sorokban, a hitközségi elnök név szerint felsorolta , köszöntette őket, (a mi polgármesterünk nevét is hallottam, bár nem láttam... meg a végén díjakat adtak át a rabbival, s többen - korlátozott időtartamban , de megszólaltak

a nagykövet gyönyörűen  ...megint gyönyörűen, arra utalt, hogy lelke van a templomnak... s felmutatott a fölötte levő jelmondatra is (szeresd felebarátodat, mint tenmagadat) -a szegedi polgármester szép és tartalmas szavakban méltatta a szegedi zsidóság érdemeit visszatekintve a múltra (Szeged árvíz utáni újjáépítésében végbevett szerepükről is (őseim helyett , nevében ki is húztam magam...)

az Illényi  koncert vegyes volt, de a (múltkoriban felfedezett Chaplin féle Smile elhangzott itt is, különleges feldolgozásban, mosolyra késztetőn valóban, meg a barátság fontossága is egy közösen elénekelt Máré Péter dallal felidézve a "régi boldogságot is"

jó hangulatban siettem a fél 9es buszhoz, ), a dédapám építtette ház előtt elhaladva, még közben írtam egy sms-t a lányomnak is, épp altatta az unokámat)....

egy kicsit én is felavattam a zsinagógát.. a zsinagógánkat

tán helyettük is

poszt trauma...

most már a balesetek ideje jön
az ellökések, fellökések ideje
mert útban vagy
s nem tudsz kitérni időre
mert átgázolnak rajtad
s csak te lehetsz hibás
miért is hagytad
idáig a dolgokat
s te senkit se bántsz

és húz le a gravitáció
és vonz magához a föld

mi más...

ki más

.....

elrobog
fölötted
a világ

a védelem módozatai

(a felejtéstől is) avagy az emlékezet buktatói és bujócskái- és 40 év)

a bicklis karambolom (amit nevezhetnék brutális támadásnak is)... utáni reggel erős fejfájásra s mögötte erre a mondatra ébredtem:

VÉDD MAGAD!

persze, hozzá vagyok szokva  a reggeli, ébredési hirtelengondolatokhoz, nem lepődtem meg ezen a mostanin se, mindig fontosak, frissek és jó tanácsot közvetítenek,,,

nem is töröm a fejem honnan jönnek, hiszen valójában mégis csak belőlem...

s ahogy József Attila írta, magáról, én is:

minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek 

csakhogy napközben eszembe jutott, hogy ez a VÉDD MAGAD! egy Kartal Zsuzsa vers utolsó sora, amit egy lapban találtam, vagy 40 éve, és kivágtam és betettem az akkori tárcámba, mert nagyon aktuálisnak éreztem, akkori élethelyzetemben... aztán arra is emlékeztem, hogy a vers címe (milyen találó!) Szelíd tanács szelídeknek... aztán előjött a kezdő sora is: Ezek a sebek nem hegednek...

(közben az én baleseti csuklósérülésem sebe elkezdett hegedni illetve levedzeni - dehát nyilván itt lelki sebekről, lelki sérülésektől volt szó (na nem mintha nem függenének össze testi és lelki sebeink)...nem hagyott nyugodni az emlékszilánk, kerestem a googleon a megtalált verset, sorokat, de nem találtam.. Kartal Zsuzsáról se túl sokat, de azt igen , hogy 1976 -ban jelent meg első kötete az Igy döntöttem... tehát abban kellett megjelennie, mert ezt a verset  75-ben találhattam! egy napilapban...(akkoriban voltam ilyen lelkisebzett helyzetben)

bementem a könyvtárba , de ott csak az utolsó kötete volt meg a Körözés- abban nyilván nem volt ez a vers... de végiglapoztam...stimmelt minden, még a (szintén) szelíd(nek nevezett) Kosztolányit is említette

nem tudták a könyvtárban ki a költő, persze, hiszen el is feledtük, meg nem is volt annyira benne a köztudatban (a kánonban pláne nem), sose

nem jelent semmit mondta  aki a raktárból kihozta ezt az egyetlen  náluk rostokoló kötetet, a szellemisége megmaradhat - akárhogy vélekedtek róla életében, és akármennyire nem ismerik most se

kicsit meredeknek találtam ezt a megközelítést, (most, régebben talán nem is annyira), de igaz ami igaz:

hiszen az a mondat,VÉDD MAGAD  honnan jött... hozzám, ilyen találóan reggel?...

aztán délután még jöttek elő újabb régi sorok a fejemből:

a szelid állat  barlangot keres magának

ha megsebeztek, ne segits a gyilkosodnak

aztán eszembe jutott, hogy van egy csomó kis verskötetem az ágyam fölötti polcon, hetvenes évekbeli is, akkor aktuális költőktől...

végig néztem:a stószba rakott köteteket - már letettem róla, hogy ott lesz köztük a keresett
s aztán majdnem legfölül, letakarva, -elbújva, feketeségében,   ott volt :

 

és  a keresett vers a  89. 90.oldalon 

ideirom, legyen meg  a neten is...

Ezek a sebek nem hegednek,
Ezek a sebek mérgesednek
A sebzett vad nekitámad
foggal-körömmel a vadásznak,
de elbúvik a szelíd állat,
barlangot keres magának,
elfeledett patakágyat,
nagy fa alatt óvó árnyat.
Zavaros ár bepiszkítja,
s szégyenkezik ő, a tiszta,
hová bújjék lőtt sebével?
Hát a mocsár lesz a sírja?
Áradó víz lesz a sírja?
Ne bújj el, ha megsebeztek,
ne segíts a gyilkosodnak,
védd magad!


(aláhúztam, ami megmaradt a fejemben , és elő is jött... szerencsére a többbire nem kellett igy várni... hátha azok is, de a lényeg ez

........


u. i. Flora védangyalokról beszélt nekem, az előző bejegyzésem kommentjében (is), akik védenek ilyen balesetekkor , legalább is őt, ő  úgy érzi- (korábban racionálisabbnak tűnt)
én megint csak J A-val válaszoltam : angyalaink mi vagyunk

de hát ki az a mi?! kik vagyunk



mindenesetre köszönöm a tegnap reggel fejemben felbukkanó jó tanácsot:
védem magam! ezentúl jobban

sőt, ahogy meg lányom tanácsolta, gyakorlatiasan : még egy bukósisakkal is:)


hát ez a mondat, vers is valami ilyesmi lehet..... védelem

jó tanács, a jövőre is

és a lelki sebzésekre is..

mert mennyire igaz, azóta is, hogy ha megbántanak, én szégyenkezem , és én húzódok a barlangomba....mint "szelid állat" - helytelen, ezentúl nem teszem

és védem magam.

........

...
és még valami fontos tanulságféle: annyian fejezték ki sajnálkozásukat, aggódásukat, féltésüket,  , együttérzésüket, felháborodásukat és főleg segítőkészségüket, (nem csak itt főleg, hanem a fb-on), hogy szeritem már ettől is gyorsabban gyógyulok --- ahogy kivánták is.

szóval, úgy tűnik, a bajban, többszörös védelembe kerültem...

köszönöm