útjaink végül összeérnek

Reggel félpár papucsban

csoszogok botladozva

minden kiesik a kezemből

néha magamban is motyogok

minden kisgyerekre rámosolygok

az ebéd egy vontatott ceremónia

utána kell az a kávé továbblépni

csigalassú tempóban

délután lefeküdni

Elfáradtam

S fülemben még anyám hangja:

-Ne menj olyan gyorsan, várj!

Pedig hát,,, ezúttal:
-Én értelek utól, anyám!

dédapám archiv lapokon

Digitalizálják a szegedi Délmagyar újságot....

Ez adta az ötletet, hogy kiváncsian kikeressem szegedi őseimet is (merthogy anyai ágon minden dédszülőm szegedi...)....

Anyukám  anyukájának az édesapjáról:

Bárány Salamonról... viszonylag keveset tudtam (a familiáról, a beszélő név adásával kapcsolatos legendáról, a rokonságról Bárány Róbert Nobel-dijas orvossal, ill. Bartos Gyula  szinésszel - igen )... de a dédapámról most fedeztem fel - ezeken a régi újságlapokon -, milyen nagyszerű ember is lehetett...ő is.

1923. okt. 28-án... Félszázad cimel egy megható jubileumi ünnepségről irnak.... a száztiz éves hires Eisenstadler cég  köszöntötte három öreg tisztviselőjét, akik több mint félévszázadig szolgálták a a céget, köztük ... a jubilánsok közt Bárány Salamon, a dédapám...

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1923+244+4


1924-es lapokban már sajnos a haláláról olvashatok: http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1924+265+7

"Bárány Salamon, az Eisenstadter és tsai cég 55 éven át volt érdemes tisztviselője folyó hó 18-án 80 éves korában elhúnyt. Több mint fél százados munkássága alatt mintaképe volt a fáradhatatlan szorgalmú, odaadóan kötelességtudó tisztviselőnek.

A szeretetreméltó, rokonszenves öregurat két társával együtt múlt év decemberében ünnepelték jubileumán a kereskedelmi kamarában. Halálát mélyen sújtott gyermekei, unokái és kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése folyó hó 20-án, csütörtökön délután 2 órakor megy végbe a Feketesas utca 22. számú gyászházból"

Másnap a gyászjelentés, a családtól és a cégtől:

http://dm.ek.szte.hu/sztekk/delmagyar?dmp=1924+265+9

Drága dédapám..." Szeretetreméló, rokonszenves öregúr!, a becsületesség, odaadás és kötelességtudás mintaképe"   Most ismertelek meg...?!

És a többiek. a családban....akiknek "legönfeláldozóbb" apja.., nagyapja voltál ... akiket még  én is ismerhettem:... a gyerekeid: nagymama, Erzsi néni, Aranka néni, Pista bácsi, az unokáid: Lili néni, Gyuri bácsi, Anyu, Magdi néni, Feri bácsi....... Már mindenki... veled van.... Akik utánuk jöttek, jöttünk, nem ismerhetted, nem ismerhettek....

.....

Elmúlt több mint 90 év.... A régi újságlap meg majdnem jelenné teszi a múltat... Kicsit visszahozza őket nagyon kicsit. De mégis....

.....


És elkezdem keresni őt  azokban, akik később születtek, születtünk.... bennünk, utódokban.

Nem akarok méltatlan lenni hozzá, se.

***

jöttek adatok a geniről

Bonyhádon született!

apja Bárány Mózes

anyja Bárány Leonóra (Guttmann!)

házasságkötés: 1876 junius 4

feleség: Ungar Irén (Bárány) Aradon született!

anyja Bak Mária Szeged

ki Bárány Lipót ?

NYILVÁN Ő IS ROKON bÁRÁNY, MÉG bONYHÁDRóL )ÉRDEKESSéGkÉnT LÁTOM rendszeresen küldött a bonyhádi rabbi révén adományokat  Bonyhádra)

Zomboron Chebra Kadisa elnök

Felesége gyászjelentésén látm, hogy "elit családnak számitotrtak és népesnek

Nem tudom,hogy és miért kerültek errefelé. Lipót Leopold fiával gabonakereskedő Zomboron

Salamon dédapám meg Bácsföldváron, a közelben...

(innem már csak egy ugrás lett SZeged)

Makón is felébredtek a nők!

van ez a mozgalom, már pár éve, "Onebillion rising"... tánccal az erőszak ellen, azaz a nők, gyerekek bántalmazása ellen.

február 13-án, a mi kis városunk öntudatos női is kiálltak a szőkőkútnál a városközpontban és táncoltak...erőteljesen, szépen, összeghangoltan, kifejezően... erre a  mintára: 

aztán elhangzott egy harcias kiáltvány a vezetőjük szájából, aminek egy mondata valahogy igy hangzott: azt táncolták el, amit másképp nem lehet kifejezni

ezért is vagyok én most bajban..mert ugyan én, aki nem is táncoltam, csak a biciklim tartva álltam oldalt, és néztem őket,egyetértően és főleg egyetérezve,  fotózva....és közben  egy-egy könnycsepp megindult a szememből!... mitől is? meghatódottságtól, örömtől, régi sérelmek, sebek feltörésétől?... én sem tudom szavakkal elmondani , de jó volt legalább látni, hogy ébrednek a nők, és nem hagyják a bántalmazást, tiltakoznak, és szolidárisak a bántalmazottakkal, ha  őket nem is bántják épp... (mert akit bántanak , az biztos nem táncol...)

talán megváltozik a világ...mintha igazságosabb lenne, affelé haladna a nők "felébredése" révén...

Ébresztő! Ne az szégyellje magát akit bántanak!, hanem aki bántana, szégyellje el magát,  még mielőtt megtenné.... Nnna... Mindjárt inkább táncolok én is, mert az -ugye-  erősebben "szól"?!  

VISSZA A FELADÓNAK!

minden levelem
másnak cimeztem
mint kellett volna
küldjétek vissza!

inkongruens kései levél

Nem tudtam kongruens lenni

kedves Szőke tanár úr

egész életemben nem

s nem csak az egyetemen.

Diploma után

sőt nyugdijasként sem.

De meg kell mondjam

Ön is csak beszélt róla

kicsit nagyképűen

s a viselkedése

nem kongruens

ellenkezőleg

többértelmű volt

mint bármely

agyonelemzett

közöskedvenc

József Attila vers

vagy akár egy

Dosztojevszkij regény

mitől pedig óvott

engem rendesen.

Aztán magam is

túl óvatos lettem.

Élni is.

„Marhaság” volt

valóban, hogy

eleve  s nem csak 

irodalmat tanitottam

olyan művészi érzékkel

mint (nocsak)  bevallotta 

(ha kicsit késve is)

s hogy abbahagytam

mit legjobban tudtam

a szinházrendezést

egy küzdelmes napon

és iró se

lett belőlem.

se zenész.

Csak egy bátor

tettem lett:

a gyerekem.

egyetlen s főművem

de legfontosabb nekem

a lányom - aki bátor

legalábbis kisgyereknek

az volt- (s verseiben most is az),

kimondott mindent

amit látott s érzett

s kongruensen

én meg kincsként

minden szavát

lejegyeztem

lássa mindenki:

ilyen „gyereknek lenni”

minden mondat 

mély és igaz

s akár egy költemény.

Nem hiába figyelt fel rá

Ön is...

s irt is neki

”szeretettel”

örvendő levelet

emlékezve saját

gyerekkori verseire

de ezeket azok fölé emelte

s csodálta rajzait.

Meg nem látogattuk mégse

hiába volt e kedves kérése

(sajnálom ma is)

Lám „inkongruens” ez is.

Ez a levél is az.

Nem is lehet hova cimezni

pedig még annyi mindent

szeretnék mondani, kérdezni

s válaszát őszintén várná

"gondáskodó gondolkodó"

gondajulija

Utoljára

volt még egy

felemás 

levélváltás

egy lapba irtam

visszhangot

ez lett csak az igazi

inkongruencia...

az a két

józsefattilai

adalék...

okoskodásom

ahhoz amit

korábban Ön  irt

a költő vallásáról

de Önnek volt  igaza

engem tévútra vitt a helyi

s hizelgő városi legenda,

ahogy még gimnáziumi

magyartanárom oktatta

pedig azt a (zsidó) kabátot

Attila nem is Makón kapta

bár sok egyebet itt

például egy jó tanárt

ki több lett : Galamb - barát

s kinek kongruens leveleket írt

a már nemdiák költőzseni

utaltam is rá

de Ön nem erre reagált

pedig most már

csak ezzel vigasztalódhatom

s vigasztalódhatnánk

valamennyien

magunkemésztő

szikár alakok

túl Irodalmon

És túl Életen

diák- tanár- szülő-

emberi léten:

"Minden lélek

az Urba szabadúl,

ott eggyé békülnek."

Igy legyen

.......

jön, mosolyogva

anyu jön felém

a Szegedi utcán

szikrázó napsütésben

havas tájban

sugárzó mosolyával

fehér minden

s tiszta

körülötte

akár a tekintete

és újra örülök

ideér a mosolya

ha lépteink már

nem is érhetnek

össze soha

csak messziről

látom őt

mégis oly közel

érzem

mint mikor

egyszer

dél körül

tanitasból jövet

váratlanul feltűnt

a havas uton

s jött felém

egyre közelebb

többhetes otthonfekvő

dermedt depresszió után

jólesőn meglepett

hirtelen fölkelt

kockás kabátba

kötött sapkába

sálba, kesztyűbe,

csizmába

s tetőtől talpig

mosolyba

öltözve

jött szembe
velem

és jön

egyre jön

ma is

bár sose

ér ide

de a mosolya

igen

és mosolyra is

fakaszt engem

mert az a mosoly

még mindig ott van

ott lebeg

éterien

a Szegedi utcán

az aszfalt felett

és hiszem

meg is marad

anyu jön

szembe velem

mosolyogva

örökösen

ha arra

visz az

utam

tekintet

hova lesz

a tekintet

az után

miért fogják le

a szemeket

ha meghalnak

az emberek

miért az

a végső halál

mért tesznek rá

érmeket

vagy miért a kő

s mi az hogy

szemfedő

…..

ne csukjátok le

szememet

majd megteszem

ha mennem kell

de utolsó percig

látni akarom

a tekinteteket

vagy tán azután is...

….

vagy majd látok

szem nélkül is?

(mint most is

néha

szembecsukva)