Nem tudtam kongruens lenni
kedves Szőke tanár úr
egész életemben nem
s nem csak az egyetemen.
Diploma után
sőt nyugdijasként sem.
De meg kell mondjam
Ön is csak beszélt róla
kicsit nagyképűen
s a viselkedése
nem kongruens
ellenkezőleg
többértelmű volt
mint bármely
agyonelemzett
közöskedvenc
József Attila vers
vagy akár egy
Dosztojevszkij regény
mitől pedig óvott
engem rendesen.
Aztán magam is
túl óvatos lettem.
Élni is.
„Marhaság” volt
valóban, hogy
eleve s nem csak
irodalmat tanitottam
olyan művészi érzékkel
mint (nocsak) bevallotta
(ha kicsit késve is)
s hogy abbahagytam
mit legjobban tudtam
a szinházrendezést
egy küzdelmes napon
és iró se
lett belőlem.
se zenész.
Csak egy bátor
tettem lett:
a gyerekem.
egyetlen s főművem
de legfontosabb nekem
a lányom - aki bátor
legalábbis kisgyereknek
az volt- (s verseiben most is az),
kimondott mindent
amit látott s érzett
s kongruensen
én meg kincsként
minden szavát
lejegyeztem
lássa mindenki:
ilyen „gyereknek lenni”
minden mondat
mély és igaz
s akár egy költemény.
Nem hiába figyelt fel rá
Ön is...
s irt is neki
”szeretettel”
örvendő levelet
emlékezve saját
gyerekkori verseire
de ezeket azok fölé emelte
s csodálta rajzait.
Meg nem látogattuk mégse
hiába volt e kedves kérése
(sajnálom ma is)
Lám „inkongruens” ez is.
Ez a levél is az.
Nem is lehet hova cimezni
pedig még annyi mindent
szeretnék mondani, kérdezni
s válaszát őszintén várná
"gondáskodó gondolkodó"
gondajulija
Utoljára
volt még egy
felemás
levélváltás
egy lapba irtam
visszhangot
ez lett csak az igazi
inkongruencia...
az a két
józsefattilai
adalék...
okoskodásom
ahhoz amit
korábban Ön irt
a költő vallásáról
de Önnek volt igaza
engem tévútra vitt a helyi
s hizelgő városi legenda,
ahogy még gimnáziumi
magyartanárom oktatta
pedig azt a (zsidó) kabátot
Attila nem is Makón kapta
bár sok egyebet itt
például egy jó tanárt
ki több lett : Galamb - barát
s kinek kongruens leveleket írt
a már nemdiák költőzseni
utaltam is rá
de Ön nem erre reagált
pedig most már
csak ezzel vigasztalódhatom
s vigasztalódhatnánk
valamennyien
magunkemésztő
szikár alakok
túl Irodalmon
És túl Életen
diák- tanár- szülő-
emberi léten:
"Minden lélek
az Urba szabadúl,
ott eggyé békülnek."
Igy legyen
.......
Néha az az érzésem, hogy talán ez lenne a te legmegfelelőbb írói kifejezési formád: ez a vers is, próza is, rövid lélegzetű sorok, mintha ez a ritmus felelne meg a te lélegzésednek is! Az íróinak mindenképpen... de valószínűleg ellentmondasz majd nekem valamiképpen... :)))
VálaszTörlésegyáltalán nem mondok ellent. SŐT! Hálás is vagyok az észrevételedért. Mert szinte számomra is különös, de valóban, ez a lehető legtermészetesebb kifejezési (nem akarom azt mondani, h létezési )formám, de tényleg úgy jönnek ki belőlem ezek a sorok, ahogy lélegzem, vagy ahogy a szivvem dobog...:) (néha az is szabálytalan nálam:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy egyetértesz intuíciómmal!:))
Törléshát mert talált! :)
VálaszTörlésEl tudod érni, hogy ne hasonlíts senkire és semmire, ugyanakkor egyetemes érvényű legyen, amit írsz.
VálaszTörlésnahát, ilyet! (nehogy "elszálljak"...)...nagyon köszönöm, amit irtál (akár igaz , akár nem - én elfogadom örömmel:), különösen az "egyyetemes" sznak örülök...egyszer majd elmondom, miért...!)
VálaszTörlésMi az, hogy igaz-e. Vagy negyedóráig gondolkoztam rajta, hogyan tudnám a legpontosabban leírni, amit gondolok.
VálaszTörlésNe szállj el, írd tovább. Rátaláltál a saját bölcs kövedre. Szerintem.
ezek maguktól jönnek (ha jönnek)
VálaszTörlésmegtaláltam véletlen: 2008. márc. 12.
VálaszTörléskabátügy
kabátügybe keveredtem...
úgy kezdem érezni magam mint az a Karinthy által megörökített figura, akinek ellopták a kabátját, s a végén úgy beszéltek róla, mintha ő lopott volna...
csak most szegény (szó szerint "szegény") József Attila kabátjáról van szó, ami nem volt neki, aztán most hirtelen, úgy tűnik, több is lehetett egyszeriben, igaz, halála után, mert a különböző visszaemlékezések szerint az derül ki, hogy többen is megajándékozhatták azzal a bizonyos kabáttal , amit a József Attila c. versében objektiven megénekelt, imígyen, névtelenül: " egy zsidó orvostól kapott kabátot" ...
(Majd folytatom..., csak most írtam meg - egy meggondolatlanul "a makaiak emlékezetében" Fried Árminra hivatkozó ÉSviszhangom után - a 3. válaszlevelem ez ügyben, ami kissé kimerített...
de addig is lehet jelentkezni....)
-----------------------------------------
...szóval folytatom, de mégsem akarok túlságosan belebonyolódni az ügybe, legalább itt nem, mert a végén még kabátlopásnál is nagyobb gyanúba keverhetem gyanútlan és jóhiszemű magamat, aki csak felült egy hihető legendának, ami még naív iskoláskorából eredt... persze, minthogy később bölcsész lett belőle, megtanulhatta volna, hogy filológiai kutatásokat nem mellőzhetünk, s akkor rájöhetett volna, hogy épp friss diplamaszerzése évében, 1966-ban a Tiszatájban Scheiber Sándor közölt egy cikket egy József Attila dedikálásról, aminek szövege: "Liebmann Istvánnak a megénekelt kabátért" - ez tehát egyértelműen azt igazolja, hogy Liebmann volt a megénekelt kabát ajándékozója. (bár a költő nővére, József Jolán szerint is az idézett sor Fried Árminra vonatkozik, s van (nevezetesen Berczeli Anzelm Károly), aki szerint az Rapaport Samu ideggyógyász lehetett.)
Most viszont levélben jelentkezett valaki, aki - a családi hagyomány szerint - nagyapjának: Dr Rottenstein Antalnak, tulajdonítja a kabátajándékozást, jóllehet ő egy kabátnál sokkal többet adott József Attilának, nevezetesen az életét, vissza, amikor "pubertáskori zavar"ában el akarta magától dobni azt, 60 aspirin által, amit aztán ez a nagyszerű gyerekorvos mosott ki a gyomrából. József Attila neki is dedikált köteteket az ő kedves orvosának, az aszpirin-ölő Rottenstein Antalnak sok szeretettel ;i lletve később "Dr Rottenstein Antal bátyámnak, sok szeretettel, jogszerűen ugyan az aszpirineset óta papának kellene őt hívnom, de így mégis közelebbi virágokat adhatok a nagyszerű orvosnak, aki bátyám, mert orvosnak - művész és költő."
Tanulság: ne bonyolodjunk kabátügyekbe, különösen nem költőkkel kapcsolatban... egyáltalán semmilyen biográfiai ügyekbe... Inkább csak olvassuk a költőket... (de József Attilát csak az, aki ismeri és szereti - mert erre külön kér....) A másik tanulság - de ami ezzel öszefügg- az írásom végén József Attilát idéztem, egy egymással tartalmában összecsengő levelet és versrészletet Istenhitével kapcsolatban. Ez, amiről itt ír, felemelő és megrázó és revelativ.
Ennek ellenére e sorokra senki se reflektált. Csak arra a szerencsétlen kabátra....
(S most akár meghallgathatnánk vagy akár el is énekelhetnénk záró motívumként Puccini Bohéméletéből a Kabátáriát...)
meg ezt:n memoriam Sz. Gy.
VálaszTörlésőzike őzik-e , ezzel a rímes-játékos feladvánnyal tréfált meg először, megszeppent "őzikét"? - aki bizony őzött a kisvárosból az ugyancsak (bár rejtetten) őző nyelvjárású de nagyobb, egyetemi városba kerülvén, még eleinte. Kiszólított a táblához, s mondta írjam fel: őzike, özike... értetlenül néztem körbe, s leírtam kétszer ugyanazt a szót, hiszen ugyanazt hallottam- nem tagolta szét, nem könnyítette meg a dolgom. A többiek már kézzel-lábbal magyarázták a jó megoldást, de én értetlen maradtam. A padban nekem is könnyebb lett volna okosnak lennem, de egy őzike, ha kiszólítják, megriad.Hát még ha őzik is! - Meglepetésekben később se volt hiány, tőle tanultunk másképp látni, sablont törni, formát bontani. Meglátni, hogy mi van, mi minden az irodalmi alkotások mélyén, mi játszódik a mélyben , mi mozgatja az irodalmi hősöket valójában ,s mi mozgathat bennünket - hús-vér embereket . Nem is volt sokkal idősebb nálunk. Talán 8 évvel. De hozzánk képest - mindentudónak tűnt. Mondjuk éreztette is a korkülönbséget; velem egyszer közölte is, hogy mélyen, de hibásan gondolkodom - mint általában a 20évesek - mondta, pedig még ő se lépte át a 30-as határt. Amúgy se szórta a dícséreteket; vagy ha mondott is valami elismerőt, mindig kapcsolt hozzá valami ellenkezőirányba mutatót - vagy fordítva. Ügyelt az egyensúlyra. Egyszer, koratavasszal, a 8-as teremben, üresen hagyva az első padsorokat, odaültünk páran lányok, ahova épp besütött a Nap, hosszú , de még nem is igazán elmúló, csak szünetelő tél után; napszemüvegben, rövidujjú pulloverben. Szolzsenyicin akkor felfedezett művéről az Ivan Gyenyiszovics egy napjáról beszélt , olvasott részletet. S mikor megkérdezte, kire emlékeztet a stílusa, csak úgy kijött belőlem: Hemingway-re (az egyszerűsége, kifejezőereje)- meglepődött , ő is erre gondolt, holott akkoriban mindenki Alekszej Tolsztojhoz hasonlította. De csak ennyit mondott: "Nem kell bedőlni ennek a marhaságnak "- intett ki, utalván a még csalóka Napra, s hozzátette, "de tény, hogy J. fején találta a szöget.".... dehát nem is magamról kéne írni, nem arról, hogy ő mit mondott rólam, hanem nekem csak róla ... de nem megy. Nagyon megrendített ez a halálhír. Ma az És - ből olvastam egy nekrológot, olyan színesek, élményszerűek és könnyedek ezek az nekrológok , szinte megidézik, a mi időnkben még csak pszichologizáló, de később pszichológussá is lett, egyáltalán nem "professzoros" professzor alakját, akiben mindig maradt valami gyermeki, játékos. (nem is hiába volt mindig is József Attila a kedvence, meg Kosztolányi)- az se lehet véletlen , hogy felfigyelt lyányom gyerekkori (vers)kötetére, s el is küldte neki az ő - saját gyerekkorában írt - verseit... kár, hogy a felajánlott személyes találkozás elmaradt... és most már nem lehet pótolni. Nem is az idő múlik, mi változunk... A 40 éves (eddigi első) egyetemi találkozónkra nem jött el, talán már akkor is beteg volt, csak nem is figyeltünk igazán oda. Volt egy felemás (Visszhang)levélváltás(unk) az ÉSben egy József Attiláról szóló írással kapcsolatban. Persze, hogy neki volt igaza! és nem a makóiak legendájának...(akik lokálpatriotizmusa a makói Fried Ármin fogorvost olvasták bele az "egy zsidó orvostól kapott kabátot" -sorba...) már mindegy. Ez is. Meg annyi minden... milyen nehéz beszélni. És milyen nehéz hallgatni. (..."a többi néma csend"?)
De azért: ifjú szívekben él tovább!
forrás: http://lineas.freeblog.hu/
de azt hhiszem most már ismétlésbe bonyolodtam (csak megörültem az elveszettnek hitt szövegnek LEGALÁBB :(
VálaszTörlésde valaki szerencsére ide irta: http://sgforum.hu/listazas.php3?azonosito=psyche&id=1202664909