eltékozolt szerelmeim

Istenem!
mennyi szerelmet toltam félre...
S menyit nem értem el!
Már adni, s kapni se tudok...
Vége.
Nincs kitől
s nincs már kinek.

Bocsássatok meg nekem
Én  is nektek

s magamnak

bár az a legnehezebb.

tanusitványnak, tanuskodni...

igen, nekem kell megirni a történetemet (nincs mese), mindenkinek magának kell(ene), mert életünkben nem is a tények fontosak, hanem hogy hogyan éljük meg, (át-, túl-) azokat. S azt csak az tudhatja, aki részese illetve cselekvője (vagy szenvedője). U.i. ugyanaz az élettény boldogithat valakit, ami mást elkeserít)
A viszonyulásunk a lényeg, abban vannak a miértek és a mélységek, az okok, s az élet kérdéseire a -talán kiolvasható - válaszok....

kései találkozás Hatvanyval

tulajdonképpen találkozhattunk volna -elvileg- már előbb is, pontosan 1961-ig (18 éves koromig, pont az érettségimig) bezáródva, mert életem első 18 évét egyidőben éltük , nagyjából egy helyen is, leszámitva azokat az éveket, amiket ő is én is, némileg hasonló okból, bár más kivitelezéssel külföldön (én Strasshofban, Zlabingsban, Theresienstadtban, ő Oxfordban, Londonban, töltöttünk), de azt hiszem, lettek volna egyéb akadályai is a találkozásnak... Én a gimáziumi irodalomtankönyvben olvashattam a nevét többször is, mint  mecénásnak (lépten-nyomon belébotlottam), és volt egy könyvünk is otthon, amin az ő neve és Petőfié (Igy élt Petőfi)...nehezen is egyeztettem , mert szinte csak mecénásként olvastam, tudhattam róla...egyébként még azt se, hogy zsidó... (pedig zsidóbárónak is "becézték")

Tulajdonképpen most, a makói múzeum kistermében, egy kamara vándorkiállitáson döbbentem rá, hogy ki is volt ő, és mennyire több mint mecénás (és mecénásként is mennyire nem a pénze játszotta a főszerepet, az irókkal költőkkel kialakitott bensőséges kapcsolataiban - hanem inkább gát volt . (Ady irja egy hozzá intézett leveleében:" Bévülről állandó tiszta, szerető és hű barátod voltam.", és emberi kiválóságára utal. József Attila meg magáról ,aki nem is a z anyagi támogatásért szereti, hanem "inkább azért, mert éjjel forditgatott Catullust, Goethet lelkesen nekem...(:::) Én nem tudom, honnan a pokolból szedtem Laci bátyám iránt elfogódó tiszteletem, de megvan...")

Mitagadás nagy hatással volt környezetére. És nem is csodálom. Még a képekről is lejön ez a vonzás. Jó atmoszférája lett a kis múzeumi szobának is. (ahol bele-bele lehet hallgatni is a műveibe, fejhallgatón)..

Az ismerős atmoszférához egy kicsit még az is hozzájárul, (bár ezt először, utoljára vettem észre(mert kétszer is jártam itt - a kiállitásnyitáskor idő előtt rámzárták volna az ajtót, vissza kellett újra jönni)...

hogy az egyik képen az öccsével és még valakivel áll (kávézgatás közben) és az öccs, (ő épp nem kávézik) megszólalásig hasonlit az apám öccséhez (a nagybátyámhoz) Szóval még apám is lehetne ilyen alapon (?) (bár ő apámra -külsőleg - nem hasonlit, jóllehet az általa is alapitott Nyugatba irt...). 

Makó igézetében

Dr Tóth Ferencről azt állitják, hogy ő a legmakaiabb makai, és amit ő nem tud Makóról (ha egyáltalán), azt nem is érdemes...
Nos most megjelent  reprezentativ könyve Makóval kapcsolatos cikkeiből, ta

nulmányaiból, fotókkal tarkitva....
és be is lett mutatva a makói könyvtárban, általa

fejezetenként(témánként) vetitésekkel tarkitva....
ami élénken eszembe juttatta, hogy kb 55 éve hasonlóképp vetitett nekünk, a gimiben, művészettörténet óráján...(Mintha ma lett volna?) A dedikáláskor megis emlitettem neki, (mire?), úgy aposztrofált a könyvbe, hogy "egyik legkiválóbb tanitványomnak"....
Bár én is itt élem sokasodó éveimet, meg olvastam is már jónéhány cikkét, korábbi könyvét... hallottam újakat... és -gondolom-találok is a könyvben...
pl -bár tudtam, hogy Makó valamikor sokkal nagyobb és jelentősebb város volt, mint manapság, mégis meglepett, hogy1890-ben számszerűleg az ország első 12 városa közt szerepelt.Nagy épitési fejlesztési lázában azonban észre kellett vennie, hogy hiába, mert agrárváros, és igy a nagyratörő világvárosi tervek szertefoszlottak.
Node.... nem véletlen új szlogenunk: Makó nem csak hagyma...
Itt is most is, milyen jó hallani a kultúra egykori fejezeteiből ezeket a makóinak (is) számitható s ismerős neveket:
Espersit János (ház) révén Juhász Gyula, Móra Ferenc, Vén Emil (azaz Weisz Emilio), Páger Antal (azaz Téni), Ecsődi Ákos, és persze József Attila......

Strasshof, 1944, 2014...

Azok a sinek ugyanazok
de most turistabusszal érkezem,
nem marhavagonban
s anyám nem fogja a kezem
a leszálláskor
könnyes a szemem.

Egy gyűröttszirmú,megtépázott
piros pipacs a sinek mellett
megriaszt
égetőn tűz a nap
Kér vizet? - nem
hadd szomjazzam
mint akkor rég

hetven éve

másfél évesen

Kavicsokat rakok
az emlékmű szélére
egyet hazaviszek
anyám sirjára
ki már nincs velem
de hazahozott

hősiesen

Auschwitztól

menekitve meg

Felnőtt a kisgyerek
Megöregedett
Emlékei sincsenek
Csak azok a sinek...
.....

 

Kinek fáj,ami nekem?
Ki tudja,mi fáj nekem?
Fájt-e akkor igy -
nem hiszem.
Most fáj az is,
ami akkor nem.
Hetvenszeresen

forditott átváltozás

Willendorfi lett

a Miloi Vénuszból

ideje fogytán

hűség a hűtlenekhez

hű voltál hazádhoz,
mely megtagadott
a városhoz
melyben születtél
bár 44-ben elüldözött

anyádhoz
bár kissé megkötött
s már rég nincs
de álmaidban is
aggódsz érte
ha soká nem telefonál

pedig lányod az
hozzá is hű vagy
bár elküdött egy párszor
de ha baj van kellessz neki
s azt mondja azért szeret

hű vagy magadhoz
legalább is ebben a
mások iránti hűségben

a munkahelyedhez
volt iskoládhoz
pedig nem becsült eléggé
csak kihasznált
diákként, tanárként

az iráshoz
pedig nem publikálsz
és nem ostromolsz kiadókat
csak irsz a világba

a becsülethez
pedig ez nem kelendő
manapság

Maga vagy a hűség
azaz a sziklaszilárd
kimozdithatatlanság

vagy lehet hogy
csak kényelmes és lusta
a változtatáshoz?

de hát igy vagyok
maradok
önmagam
......

NA DE HÁT MI AZ AZ
önmagUNK?

(V.Ö. A MÁSIK VAGYUNK)

azt hiszem
lehetnék hű
a változáshoz is...