igen, nekem kell megirni a történetemet (nincs mese), mindenkinek magának kell(ene), mert életünkben nem is a tények fontosak, hanem hogy hogyan éljük meg, (át-, túl-) azokat. S azt csak az tudhatja, aki részese illetve cselekvője (vagy szenvedője). U.i. ugyanaz az élettény boldogithat valakit, ami mást elkeserít)
A viszonyulásunk a lényeg, abban vannak a miértek és a mélységek, az okok, s az élet kérdéseire a -talán kiolvasható - válaszok....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése