julikák, julik...

tulajdonképpen egyetlen "Julikáról" kellene irnom, Molnár Ferencéről azaz Lilioméról, de most konkétan, a Thalia szinházban látott előadás nyomán Schell Judit Julijáról. (valahol olvastam, hogy  futólag felmerült a korkérdés, hogy a szinésznő már nem 18 éves, és ezért is nevezik inkább Julinak...a darabban.- mint drusza megjegyzeném, hogy a becézés nem csak a fiataloknak szokott dukálni), de különben  is. Valóban Schell Julikája inkább Juli. Mert nincs benne semmi édeskés, kedveskés. És -valós kora ellenére - ártatlanabb és tisztább és egyenesebb mint sok mai "dörzsölt" 18éves....

Előitéletekkel menten a szinházba. Sokféle Liliomelőadás és Julika emlékkel. De amit itt láttam,  merőn új volt. És nem csak előitéleteket törlő, hanem utóitéleteket is szülő... Schell Judit Julija... fantasztikus, egyszerűen lenyűgöző! Az egyszerűsége, a tisztasága, a visszafogottsága, toleranciája, a magátólértetődöttsége, hogy szeret, és nem mondja (csak a amikor már úgyse hallja, akinek)...

Volt egy furcsa szinpadi kép még a darab legelején, a ligetben, ez a kép kifejezi, milyen ez a Juli:

meg se moccant a padon...(nem tudom fizikai vagy lelkierő kell e hozzá nagyobb, azt hiszem mindkettő, de a lelki az alap...) Van egy olyan mondás a mindent eltűrőkre, hogy "fát lehetne vágni a hátán".... ez a Juli is ilyen , de nem esik nehezére. Mert szeret, és mert...nem is tudom. Én ilyen értelemben nem vagyok "juli" (bár lehet hogy voltam az!) lányomban is vélek "juliságokat" látni... a "mindenes"ségében, az alkalmazkodásaiban, elnézéseiben -.de lehet, hogy rosszul látom, mert annál jóval öntudatosabb, ha kell "feministább", hiszen mikor emlitettem neki -minden célzás nélkül - a darabbeli (kulcs)mondatokat...Lilom és Juli lánya és Juli közt, Liliom túlvilági de titkos megjelenése után -és távoztával:

- Hát lehet az, hogy ilyen nagyot, ilyen erős nagyöt ütnek az emberre... és aztán nem fáj?

- Igen, fiam... az lehet. Megütik az embert... és... és nem fáj.

hevesen tiltakozott, sőt egy kuplészöveget hozzáasszoicálva -elutasitva, felháborodva: "ha megversz is imádlak én"? ..még mit  nem?! (Na persze a darabban sokkal többről, áttételesen  és összetettebben volt szó!) (de ami azt illeti Schell julija is csupa méltóság és tartás, is!)

(Csányi Liliomáról is lehetne beszélni, meg Udvaros Muskátnéjáról, vagy akár Fodor Annamária Marikájáról - egyik se volt szokványos, megérnének egy-egy tanulmányt, külön-külön is és együtt is mindhárman, azaz négyen.)

Hát hiába a szinház  - szinház.... ott a világ, a szinpad deszkáin, valóban... a világ a változatlanságában és a változásaiban...Mi vagyuk ott... (Akár magunkra ismerünk, akár nem... )