lóhalálában robogok a biciklimen a mindjárt (9kor) bezáró Lidl felé,,,a Mikes Kelemen utcán (azért ott hogy ne kelljen elmenni a párhuzamos Szegedi utcai régi házunk előtt, mit megint átalakitottak egy autóalkatrész bolttá, befalazva reklámmal az ablakokat!) de hiába, látom innen is a magas tetőket, napelemmel felszerelve, ó ha mi is megoldhattuk volna igy a fűtést, tán el se kellett volna költözni
már az utca végé felé vagyok, amikor a túloldalon egy ház előtti, otthonkás néni rám szól örömmel hogy de rég látott
túlmenve vsszakarikázok bár fogalmam sincs ki lehet
közelebbről fel is ismerem, régen ő is járt a kelemenbe ebédelni, a leghátsó asztalnűl ült mindig (amit egyébként én is sszerettelm.. volna.
rég látott... mondja
valóban
én is ritkán járok ebédelni oda, ő meg egyáltalán nem , mert kihozzák neki (azt hiszem, szoc juttatásként )
egyébként sehova se jár, nagyon lerobbanva érzi magát, pedig szerintem jól néz ki, a takaros előkertes házával a háttérben...
de azt mondja nem, valami történhetett vele...
próbálom, vigasztalni, ötéleteket adni
hogy felrázzam...
de nem nagyon sikerül
végül kénytelen vagyok otthagyni (tényleg bezár a bolt...)
de búcsuzóul még mondja, hogy majd csöngessek be hozzá, mondja a házszámot is
s még megkérdi (bár úgyis elfelejti) hogy mi a keresztnevem....
(ja és még megkérdezte korábban hogy hány éves vagy ok, 80 múltam mondom, és nem akarja elhinni (ő 51-es)
furcsa találkozás volt és elgondolkodtató
lám még én is lehetnék "felrázó"?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése