a barátságtalanság oka

 mikor leesett a lánc a biciklimről szombat délben és hétfőig bőjtölnöm kellett biciklizés dolgában, hétfőn első utam a szomszédos kerékpárudvarba vitt.

oda alig lehet beférni a sok ilyen-olyan kerékpártól, de néha szerelő is akad köztük

most épp a tulajdonos volt középen, csinált valamit egy biciklin

mikor mondtam, hogy fel kéne tenni a láncot....

egyből elutasitó volt, nem teszi fel, még legalább 3 bicikli van előttem  hasonló okból, vigyem máshova (hova?)

nagyon fáradt voltam, magyarázkodtam, hogy nincs semmi  kólönösebb baj ,. csak leesett a lánc, pár perc alatt feltehető

nagynehezen ráállt, lehajolt a biciklim elé, és akkor kezdődött a  durvsa támadás

de minősithetetlen hangon, hogy én hogy viselkedek, és nem elég hogy... és  leb---őket! utasitom ...pedig ők is emberek, nem állatok ! 

nem jutottam szóhoz, (mellesleg én az állatokat se bántom!) mit kéne csinálnom vajon, mindig esdeklek egy kis levegőért a bicikligumimba  (főleg a beosztottjainál), mikor már nem birja se a lábam se a szivem hajtani a kerékpárt a puhuló gumik miatt... s persze a  gyaloglás se megy

jelzem, észrevettem, hogy ő egyre barátságtalanabb velem.. mondom

hát ezért, mert...

és mindig kérdem, mivel tartozom, mindig azt mondják semmivel

hát bizony, már évek óta járok, és felérhetném ésszel..

mit? hogy akkor is adhatnék, ha azt mondják hogy nem kell?

szívesen adnék is! csak mondják meg...

jelzem mikor egy.kétszer javittatni is viszem a biciklim, mindig  busás árat kér érte, több ezret.. gondoltam olyankor számolja fel a levegőt ,a szivességüket...

közben jött valaki...abbahagyta az ócsárlásom

de most is mikor egy perc múlva megkérdeztem, mivel tartozom, azt mondta, semmivel...!

megköszöntem szépen

s ő még köszönt is: viszontlátásra

de én csak annyit tudtam mondani viszontnem........

s egész nap nem ment ki a fejemből az eset

mindenestre elhatároztam többé ide nem megyek, esetleg csak nemlétező tartozásom tisztázására

már kinéztem két másik szerelőt, ha messze is vannak, nincs mit tenni

*************************************************************

ma sem megy ki a fejemből...

egyszerűen érthetetlen...

hogy velem esett ez meg, velem, aki világéletemben, gyerekkoromtól kezdve,  csodáltam,tiszteltem, a kétkezi embereket.... szinte már-már érthetetlen módon...

talán mert én annyira nem vagyok "kétkezi"

tán ez rí le rólam félreérthető módon????

ez a kontraszt? balul? 

(de én se adhatok mást, csak mi lényegem)