tegnap valaki ezt írta fel az iwiw üzenőfalára:
"Tisztelt állampolgárok! Sajnálattal közlöm Önökkel, hogy az ország holnap elmarad."
nos, kedves, bóhókáskedvű Örkény-utód ...: mégsem maradt el, azaz úgy is felfoghatjuk, hogy mindig is "elmarad" az ország - nem csak BKV és MÁV sztrájkok idején marad el, azaz pontosabban le. Másrészt Budapest a látszat ellenére se egyenlő "az országgal", így pl Szegeden is közlekedtek a trolik, buszok, villamosok - igaz Szegedről se indult vonat. De az országban sok település van, ahol biciklin közlekednek az emberek (pl. Makónkon is többnyire), vagy netán gyalog. A személyautók se sztrájkoltak. Bár parkolási nehézségeik biztos voltak.
és amúgy is "mindig ma van" - villant a Kárász utcai könyvesboltban a szemem elé egy könyvcím
azaz csak ma van - és akkor egyből jobban érezzük magunkat, és se nem félelmetesnek se nem illuzórikusnak a "holnapot" - mert nem is törődünk vele - fölöslegesen
Azért remélem - komolyabbra forditva a szót - hogy nem lett a sztrájknak súlyos következménye...
Egyes iskolások biztos örültek neki (ahogy még emlékszem némileg lógós diákok mentalitására) - hiszen előre bejelentették, hogy igazoltnak vesznek minden távolmaradást.
aliz2. :: 2008. ápr. 7. 22:50 :: 4 komment
VálaszTörlésCsefimi:
2008. 04. 08. 12:15
Talán nem értjük, hogy szabadok vagyunk. Talán falakat látunk, ott is ahol mi vagyunk. Talán nem tudunk ablakot nyitni a lelkünkön, hogy megláthassuk gyermekeink vágyait.
Őseink elfogadták az "erős kezet", mely a rabságból kivezetett, talán nem értettük meg. Talán csak a kezünk rest, pedig "mi vagyunk a szabadság vándorai"... "itt vagyunk egy ég alatt"... Miért festenénk oda rácsot, ahová szabadság költözött?! Miért kapaszkodnánk mások kultúrájába? Mert az ismeretlen szebb, vagy őseink szerződése minket nem kötelez? Ugyan, miért is tennénk jót és jól, ha lehet?! Az egész úgy is egy folyam, a sokaság számít... A szerződés láthatalan, ha lelkünket nem érinti meg... Talán a "lemaradás" bennünk van, félünk az érintéstől, mert kötelez...
2. aliz2.:
2008. 04. 08. 13:35
Adyra gondoltam: "mi mindig mindenről elkésünk" - ami még mindig aktuális...
3. aliz2.:
2008. 04. 08. 13:38
másrészt: aki rabnak született, nem tud mit kezdeni a szabadságával talán - semmiképp se tudja kezelni, majd,"40 év" sivatagi bolyongás után, az eljövő generációk...
4. Csefimi:
2008. 04. 08. 17:00
Kétségkivül nem rendelkezünk a szabadság attitüdjével, de a felelősség attól még a miénk. A késés sajnos aktuális. Egy népet a tanítói, s a lelki pásztoraik vezetik, ha akarják, és akkor is ha nem. Oktattuk a demokrácia célrendszerét az eltelt évek során? Tudatosan felkészítettük, neveltük a fiatalokat rá? Majd megtanúlják a maguk kárán... Azt hiszem ezt nem tehetjük velük, és a magunk lelkiismeretével sem... A tanárainkkal való viselkedésük minket minősít és ez lesújtó, nem különben a szélsőségek megjelenése..