SZEPTEMBER 1 2010

 

szeptember 1

és nem megyek iskolába

nem mehetek, nem kell mennem, minek mennék...  variálhatom

ha jól számolom 12 évig mentem; diákként ,hozzávehetem az 5 éve egyetemet, az már 17 év - bár ott nem mindig szeptember 1-én kezdődött a tanév , hanem valamivel később - de még jócskán szeptemberben, és később is voltak különböző variációk, sokszor az első szeptemberi hétfő, ami ugyancsak nem épp szeptember 1-re esett, mindenesetre vagy 30 évig még  mint tanár is jártam iskolába szeptembertől. az összesen 47 év... az éveim túlnyomó többsége, a maradék mindössze 20. (bár az se semmi)

nem volt rossz iskolába járni, pláne így utólag és visszafelé nézve, mondhatom...

jó volt...

aztán az iskola is megváltozott, mint az egész társadalom körülötte, a változást érzékeltem már , mig iskolába jártam is... és nem is tetszett

de mégis, azt hiszem, a társadalomnak még mindig a legelfogadhatóbb szigete LEHET az iskola

a remény szigete.... mert az ifjúság mindig a remény

még akkor is, ha...., tudjuk, milyen nem reményteli jelenségek vannak az iskolákban is manapság (de mi lenne ez is, ha nem tükre a tágabb és durvuló kinti valóságnak)

de  minden újrakezdés, minden új tanévkezdés, minden szeptember 1 lehet(ne) a remény napja

boldog új (tan)évet!

és örüljön, aki még járhat iskolába!

....

és milyen jellemző és árulkodó: mennyire várom ezt a hiába várt szeptember 1-t, hiszen még csak augusztus 31 van! (jöttem rá, utólag) 

.....

http://lineas.freeblog.hu/archives/2007/09/01/szeptemberi_emlek/

 

aliz2. :: 2010. aug. 31. 0:34 :: 2 komment 
Kategóriák: naplószerűség :: Címkék: elmelkedes, iskola, tanitas, valosag

lejtőn

 már a fotókon is látszik

hogy sápadt fehér vagyok

nem csak a hajam

meg levert

küzdök a fennmaradásért

szó szerint, igen

minden lépéssel

pedig nehezen 

de azok is már csak

lefelé visznek egy lejtőn

minek végpontja

megnevezhetetlen

BABILON MELLETT A GODZSU UDVARBAN 2009

 

ülök a Gozsdu udvarban  két -már várt - Makkabi kiadós könyv bemutatóján. Az egyik egy új kabbala könyv: E. Hoffmann: A ragyogó fény útja - könyv a zsidó misztikáról és a modern pszichológiáról (mindkettő érdekel külön is, együtt meg különösképpen, a másik meg, szintén egy régi-új könyv ; a Zsoltárok könyve, de Raj Tamás  új fordításában.

a színpadon, Raj Tamás előtt, a 2 énekes (dalnok) a Sabbathsongból, a 137. zsoltárt dalolja, zengi, sírja, és egyszer csak már én is úgy érzem, hogy "Bábel folyóinál" ülök  én is... mint a megidézett zsoltárszerző, dalnokok... vagy tán még inkább a régebbi forditás szavaival: ülök "Babilon folyói mellett" olyan ősi érzésekkel, mint mikor József Attila , a Dunánál, én is azt érzem, hogy "ők én vagyok már"...

mi is ez? atavizmus, gének, sejtemlékezet, vagy "csak" a szavak és a zene megidéző ereje?

mindenesetre jó, otthonosságérzetet ad, mégha épp a számüzetésről szól is - otthonosságérzést egyfajta örök száműzetésben, valami örök honvágy ez, valami után, ahol sose voltam... vagy mégis, mert az ősök igen... és "ők én vagyok már"....

"Bábel folyóinál ültünk, ott sírtunk összeborulva, mikor Cionra emlékeztünk. A szomorúfüzekre aggattuk hárfáinkat, rabtartóink dalokat kértek ott tőlünk, kínzóink vidámságra vágytak: énekeljetek nekünk Cion dalaiból! De hogy is énekelhetnénk az Örökkévaló dalait idegen földön? Ha elfelednélek Jeruzsálem...."

...akár  Szondy két apródja, vagy a walesi bárdok Aranynál...

mert, igen, ők is... a (magyar történelem és irodalom és nyelv is) az én "én hazám", és a zsoltárt is - bár éneklik héberül is, és a könyvben  is ott a héber szöveg, amit elolvasni ugyan tudok,(megtanultam, vén fejjel, újra!) de csak a magyar forditással -az anyanyelvemen!- értem meg igazán!

miközben ülök "Babilonnak folyóvize mellett" a Gozsdu udvarban, - Jeruzsálemtől (sőt most még Makótól is) távol- de nem feledve! (kicsit úgy is, mint Mikes Kelemen Rodostót úgy szeretve, hogy nem feledheti Zágont) ; ülök a Gozsdu udvarban és Babilon folyóvize mellett, egyszerre itt és ott, magyar "hazám"ban és Babilonban és Jeruzsalemből kiűzetve, illetve ott vagyok ahol nincs se tér se idő, mert az éppenhogy eltörlődik, nincs - csak az érzés, a dallam, - valami nagy fájdalom.... és a gyógyír is rá..

 

"Babilonnak folyóvize mellett" , a Gozsdu udvarban....

aliz2. :: 2009. aug. 31. 9:21 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: elmeny, konyv, zene

átmenetek

 ébrenlétből alvásba

alvásból álomba

álomból halálba(?)

KÖZÜGYEK ? 2008

 

egy kicsit túlszemélyessé vált a blogom, mint ahogy a napjaim is, mostanában...

nem hallgattam-néztem híreket,

TEGNAP KEZDTEM VOLNA EZT "PÓTOLNI"

AZTÁN RÁJÖTTEM, HOGY OLYAN NAGYON SEMMIRŐL SE MARADTAM LE

AMI FONTOS, AZ KÜLÖN ODAFIGYELÉS NÉLKÜL IS, BESZIVÁRGOTT A MAGÁNVILÁGOMBA

a csupa nagybetű véletlen átkapcsolás volt (vagy ki tudja?)

valójában épp arról lenne szó(m), hogy olyan jelentéktelen és érdektelen minden a "nagyvilágban"

annyira semmitmondóak a híradások, dejavu érzésem van, ha hallgatom-nézem a híreket, mintha már minden megtörtént volna, nem is egyszer

dejavu avagy mókuskerék?

nem is nagyon halad előre ... semmi...

így aztán nem is csoda...

aliz2. :: 2008. aug. 31. 17:31 :: 3 komment :: Címkék: hetkoznapok, hirek

veszett fejsze

 mikor már töprengsz

felkelj-e, kimenj-e,

veszett fejsze nyele

kicsit szomorkás... 2007

 

naszóval:"kicsit szomorkás a hangulatom máma"... (közben lehet hallani belül akár Darvas Iván kicsit raccsoló, szarkasztikus akár Bodrogi kellemeskedőn búgó somolykás hangján)  , de nem is csak máma, már tegnap is az volt - sőt ! -  úgyhogy remélem elmúlik .... nem szoktam "depressziós" lenni, semmilyen (se "ilyen" se "olyan") nem szoktam én lenni... Jó ideje nincs is " hangulatom". Nem foglalkozom vele. Ugyanis.

Azt hiszem, nem is kell. Az maga a kiegyensúlyozottság. Az énenkivüliség. Az aranyközép. Amikor egyenesen ülsz , a gerinced merőleges, és nem gondolsz semmire, főleg magadra nem. Legalábbis az egodra nem. Legfeljebb az "önvalódat" érzed, dehát az úgyis beleolvad a nagy mindenségbe, ahol minden egy...

Na jó. Nem váltok témát. ( se blogot, mert ez már a másik blogomba való... ahol egyébként épp azt boncolgattam (Tolle nyomán), hogy nem kell lereagálni ami egóból jön, ami negatív...)http://url2.blogter.hu/?post_id=185092

Lehet hogy front van - méghozzá kettős, elmúlt a nyár de még foltokban megmaradt, megrekedt a rendkívüli hőség. De már borul. (csökken a fény - a szerotoninszínt, hát persze, hogy itt az ősz, a depresszió - sajnos úgy tűnik mindenben , nem csak az időjárásban. Vagy azt regressziónak mondják? Mindegy.

Én nem hagyom magam!

Hű, máris optimistább lettem :)  Az én poharam igenis félig teli van! (és nem félig üresen)

Csak  azért "kicsit szomorkás a hangulatom"...  de már csak "máma"!

aliz2. :: 2007. aug. 31. 14:35 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: blog, dal, elmelkedes, hetkoznapok, idojaras, valtozasok

horkolok?

 megkérdezte a neurológus, hogy horkolok-e

honnan tudjam, mikor egyedül alszom?!

nincs kit zavarjak vele, legfeljebb sajátmagamat zavarhatnám--

egyébként  mostanában arra ébredek, hogy nehezen veszem a levegőt...

illetve mindezt hallom...

OSZTÁLYTÁRSUNK EMLÉKÉRE 2011

 telefont kaptam osztálytársamtól, aki minden találkozónkat is szervezi, hogy nem tudja, tudom-e... nem tudtam, de teljesen váratlanul nem ért a nagyon szomorú hír, hogy meghalt Gruber Gyurka, hogy már nem 10, hanem 11 osztálytársunk nincs köztünk. pár hónapja, az 50 éves találkozónkon

, a délutáni beszélgetésen még velünk volt, hófehérre őszült hajával, lefogyva, szinte átszellemülten, és mondta is, hogy 2006-ban nyugdíjba ment, 2009-ben beteg lett illetve rosszul ismerték fel a betegségét, és aszerint kezelték, s csak később, későn derült ki, hogy rák... "nem tudom mi lesz a vége" - mondta... És ezt is...:"Eltelt ötven év , és mintha tegnap lett volna"... Igy múlik el egy élet... Így múlunk el.(?) Olyan szorgalmas és dolgos volt, mindig is: diáknak is felnőttnek is. Nehéz sorsot kapott kiskorában. És mindig helytállt. Nagyon jó tanult, (pedig nem csak a tanulás lehetett a dolga) -(olaj)mérnők lett -ez is nehéz pálya)... - Nagyon rendes osztálytárs volt. Komoly, becsületes, jószándékú. És csupa jóindulat és figyelem. Most is, a találkozón, -ahogy nézem a csoportos osztályképeket, látom - amiken ő is rajta van; mindig arra fordult, figyelt, aki épp beszélt.. Jeles napnak tartotta a találkozónkat... nem hittem, hogy utolsó, és sajnálom, hogy este már nem maradhatott velünk, és hogy nem is tudtam vele beszélni...de mit is mondhattam volna...? ......... olyan nehéz... a temetésre sem tudtam elmenni, olyan fejfájásra ébredtem, a nyakamtól a fejem búbjáig, ami csak dél körül enyhült meg... addigra már eltemették... gondolatban én is ott... - felesége, (aki az osztályfőnökünk lánya, s nekem tanárkollégám),3 gyereke (orvos, pap, jogász), az iker unokái... nekik se tudtam volna mit mondani...csak hogy nekünk is hiányzik... az osztálytársunk... és szeretettel emlékezünk rá... őrizzük emlékét, amíg... a gyászjelentésen az újságban ez állt ... ez a Popper Péter idézet: "A hernyó jajgat; itt a vég. A mester azt mondja: Pillangó születik" Hát ne jajgassunk. Szállj, pillangó! Fölöttünk is, szabadon...

a MarosBAN!

 Bementem a Marosba. Becsalogatott. Alig ért bokáig, kis szigetei voltak, homokos, tele pici kagylókkal. Tornagyakorlat gyanánt fel is szedtem jónéhányat, egyben igazolandó is, hogy tényleg benne voltam a Marosban!!! :)

aug 24

BÚCSÚ A NYÁRTÓL 2010

 

ma búcsúzott a meteorológiai nyár

én meg tőle...

körbebiciklizve "e kis vidéki várost"...

közben épp Attillát emlegette valaki a járdán,  hogy "Attila se lett öngyilkos"... a bakter ismerőse mondta, aki látta, hogy beakadt a kabátja... hát ilyen betyár a történelem is"... mondta - csak így: "attila",  ortopéd cipőjével bicegve tolva biciklijét  ... (hát igy él József Attila e kis vidéki városa utjain még mindig, mintha élne  "a jó makóiak" szivében - hiába is irta ezt a búcsúversét "elköszönő szelid szavait" 18 évesen..., mert itt maradt! - el is haladok a szobra előtt, meg a (róla elnevezett) gimi, meg a házak előtt, melyek emléktáblákkal őrzik egykori nyomát... sőt a Maros parton is - leheveredve egy nyugágyra "a jó makaiaiknak" ajánlott versének: a  "Megfáradt ember"-ének sorait morzsolgatom  (egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,...a folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,harmattá vált bennem a gond és teher;) - az eget nézve,

 

 amire azért még nem  ültek ki a csillagok (homlokomra se, s a nyugodt Marosra se)  - mert még csak a déli órákban járunk, ebéd után, és egy gyors ötlettel vezérelve karikáztam csak ki, kitágitva a városi kirándulásom kereteit, egy igazivá, akárcsak hajdanán...

még jó idő van, nagyon is... kellemesen süt a Nap, de holnapra erős lehülést jósolnak, romlást; a térdem is jelzi ezt, ami olyan sokáig egyáltalán nem fájt , hogy azt hihettem végleg búcsút mondott nekem a fájása), de mégse, előre jelzi a hűvös időt, még mikor itt sincs (pár napja a derekam is megijesztett, az még finomabb szeizmográf lehet...)

de érzem én is, a lelkem is, már egy ideje, hogy vége a nyárnak...  már akkor is ezt érzem, amikor még tart...

reggel a postaládámban saját fotómat találtam; ami még augusztus 3-án készült, Balatonról jövet, az Intercityn,  s nem csak az IC hűtése miatt burkolóztam kiskabátba...,

de ma? már ("nemzeti") tanévnyitók  is vannak... a tanévkezdésből döbbentem rá mindig, hogy végérvényesen vége a nyárnak, és mindig rohantam le tanitás után, délután, a Maros partra, hogy pótoljam még (ősszel) amit (nyáron) elmulasztottam...

Hát most is ezt tettem.

Ezért is bicikliztem e hirtelen ötlettől vezérelve (de nagyon is bennem levő régi indittatásból, szinte reflexszerűen) a Maros partra, az én Marosomhoz...

lányom - a HÉVen utazva, Aquincum felé tartva felhivott,- miközben én is "utaztam" a biciklimen a város körül (ahogy tettük mi is óvodáskorában , ő a csomagtartón, és "kirándultunk" - jobb hiján - a város szélső-környező utcáiba), mondom búcsúzom a biciklimen a  nyártól, a várostól, holnap itt az ősz - azt mondja ő úgy hallja, hogy még vissza fog térni a nyár... hát akkor jó, az lesz a vénasszonyok nyara (duplán az enyém) nem is kell akkor még  búcsúzni...

legalábbis nem kell véglegesen, lesz még egy kis prolongálás, remélhetően... 

aliz2. :: 2010. aug. 30. 0:52 :: 5 komment :: Címkék: elmelkedes, emlekezes, epizod, idojaras, JÓZSEF, MAKÓ, mult, vers

mozdulj ki!

 ha otthon maradsz, megposhadsz

kint pedig mindig ér valami éltető , 

felpezsditő impulzus

SZENTFÖLDÖN 2009

 

...igen, ma ott jártam....

bár nem kellett hozzá kilométereket zarándokolnom

elég volt Budapesten lennem, és ott elmenni a Szépművészeti Múzeum jeruzsálemi kiállítására, majd a Zsidó Múzeumba, Capa izraeli fotókiállítására, este meg a Dohány utcai zsinagógába, a Zsidófesztiválra, Palya Bea szefárd koncertjére

de beszéljenek a képek:

a Szépművészeti Múzeum látványa önmagában is élmény, kilépve a földalattiból, s egyre közelebbről látni

innen már jól látható "A SZENTFÖLD ÖRÖKSÉGE - KINCSEK A JERUZSALEMI IZRAEL MÚZEUMBÓL"  kiállítás palkátja is , ahova igyekszem:

bent már tilos a fotózás , időszaki kiállításokon, de kijövet tudok venni képeslapokat, amik segítenek felidézni a hermetikusan elzárt termekben látható "kincseket"

                                                                Templom-tekercs, Qumran

                                                             A ruzsini rabbi imakönyve

                                                                      A torinoi lepel

Chagall imádkozó rabbija

----

a Capa kiállitás épein látszik a vaku nyoma

  de nem tudom nem feltenni - nekem így is sokatmondók):

kb.ilyen idős voltam én is 1949-ben..., mint ez(ek) a kisgyerek(ek) itt...vagy tán még fiatalabb!

***

A Dohány utcai zsinagógába jóval a 7 órai koncertkezdés előtt bementünk, beültünk...

de legalább külön is tudtam gyönyörködni a zsinagóga szépségében és ezúttal fotózni is ; először oda néztem, a karzatra, ahol valaha - '45-ben! nagymamámmal, voltam.... ez személyes emléktöredékem a legkorábbi visszaidézhető időmből - és nem elmesélés alapján tudom; évekkel ezelőtt kislányomat is oda vittem fel, ugyanarra a helyre ültünk, ahol én a  nagyanyámmal:

 

jó felnézni a mennyezetre is:

előttünk, lent meg már folynak az előkészületek

 a közeledő koncertre:

ami remek volt. Palya Bea szefárd (zsidó) dalokat énekelt, meg törököket, bolgárokat, magyarokat - és mind szinte ugyanazt az ősi elementáris erőt és élniakarást - és -tudást sugározta... Minden dala az életszentségről szól...

aliz2. :: 2009. aug. 30. 9:29 :: 3 komment :: Címkék: Budapest, fotok, kiallitas, kultura, muzeum, zene, zsinagoga

mi vonz a Marosra

 rájöttem, mi vonz a Maros partjára

a friss, szabad levegő!

az ég, a fák, a viz szaga...

(amiben sajnos már nem úszom... kár... kéne)