én nem vagyok magyar?

egyenesen röhej, ha nem tartanak magyarnak, mert zsidó (is) vagyok!

magyar az anyanyelvem, nem is tudok héberül (csak egy kicsit olvasni, bibliát), ivritül pláne nem.Soha életemben nem jártam Izraelben. Magyar népdalokon nőttem fel.  (Kodály biciniumain tanultam szolfézst) A magyar irodalom lett a mindenem, szakmám is. (jelzem magyar zsidó költőivel-iróival együtt!) A magyar himmnuszt énekelem tercelve is meg könnyezve is, hiszen még egy ilyen szomorú himnusz nincs a világon, bár Vörösmarty szózata felesel rá...egyáltalán úton-útfélen magyar költőktől idézek, mert velük van tele a fejem, és a szivem...

ha távol vagyok otthonról, akármilyen szép helyen (a tengeren is akár), a Maros folyónk jár mindig az eszemben, annak partján vagyok igazán otthon. Ha hazajövök, megdobban a szivem a hid előtt a Maros táblát látván.

gyerekem és unokám is itt él, igaz a fővárosban, tudtommal nincs is szándékuk elmenni (még ha nagy i s rá a kisértés) Lányom is a magyar irodalom elkötelezettje, jeles szerkesztője és költőként-iróként művelője!

hát még véletlenül se jusson eszébe valakinek nem magyarként tekinteni rám!


máj 18