2019. május 21., kedd

barna bőr

kora nyáron már barnára sültem, azaz alig kopott le télen a barnaságom,, szinte ráégett. Azaz dehogyis égett, mintha az lett volna a természetes színem, nem is perzselődött soha pirosra, és nem is hámlott le. Csak a fürdőruhám helyén a fehér csíkok jelezték, hogy a bőröm valójában (hó)fehér (szemem kék, hajam aranyszőke (volt), tiszta "Árja" vélhették volna a háborúban,-mit tán épp emiatt a külsőm miatt úszhattam meg - gondolom ma már.)

Ki hitte volna, hogy eljön  ez a világ, hogy idejön, ahol még elsőben valami ilyet verset tanultunk

nagy a világ sok-sok ország
s benne különböző emberek

vagy : egyik ember annyi mint a másik
           bár a bőre barna vagy fehér
         

és mindenkit magunkhoz öleltünk, még bőrszintől függetlenül

volt egy mesekönyvem  3 kis bájos "szerecsen" gyerekről szólt, akik különböző kalandokon mentek át, itt ezen az illusztárción, amit anyu le is festett külön nekem, épp szőke fehérbőrú kis barátnőjüktől búcsúznak egy gondolán!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése