a karthauzik, kik némaságot fogadó szerzetesek, vajon csak szóban nem nyilvánulhattak meg? vagy irásban is?
mert ha igen, én biztos beleőrültem volna,.
(node gondolkodni sehogyse lehetett tilos, és az is szavakkal történik.,
humbug az egész! :)
(u. i.még kis gimnazista koromban találkoztam Eötvös József Karthauzi c., regényével egy vásárhelyi rokoni nyaralás alkalmával, de nem birtam végigolvasni, annyira nyomasztott, és soha nem is fejeztem be) (egyébként A falu jegyzőjével is kinlódtam....)
május 23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése