2019. május 22., szerda

a depresszió ellen


  • bevallom, pár hete szedek napi egyszer  egy icipici )kettétört felet, ami még szét is morzsolódik) u.n. hangulatjavítót, semmi hozzászokás, semmi mellékhatás (csak visszatartja a szerotonin szintemet) de mintha nem is lenne, de mintha mégiscsak jó lenne, hogy van (majdnem mint a homeopatiával, hogy alig van és mégis...)

merthogy tényleg jobb a hangulatom - valamicskét
így elviselhetőbb az élet, és magam is elviselhetőbb vagyok, magamnak
s hátha pont így vagyok igazán én, hogy nem gátlódnak a gátlásaim (hogy nem vonódik ki a szerotonin,

azt észrevettem, hogy jobban megmondom a magamét (futólag össze is vesztem), de összegezve mégiscsak "kellemesebb" vagyok - remélem

már untam a fancsali képem és gondterhelt magam

vajon látszik itt is a változás?

utálom a depressziót. még a szót is.
annyi fájdalmat okozott nekem (közvetve is)

de attól, hogy nem akarok tudomást venni róla, még van, sőt.

hát inkább legyőzöm.

ha kell hozzá kis segítség - nehezen szántam rá magam - hát azzal....




május 18

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése