Á néni milyen szókimondó volt!
Nyíltan, nyersen megmondta mindig rosszalló véleményét, nem rejtette véka alá, ha belegondolok nem is rám vonatkoztak ezek, de egész közeli hozzátarozóimra (anyu, nagybátyám) igen, így közvetve engem is megbántott,sértett velük,de úgy tűnt, hogy a megállapításaival a szemem akarja felnyitni?nem is tudom...Mindig is volt benne valami fölényes kissé anyáskodó, tanitani akaró gesztus...s engem felrázni gyanútlan, naiv "kislányságomból"...
A férje :Gy bácsi többnyire , inkább hallgatott, szomorkásan de beszédesen. Nem is lehettek ártó gondolatai. Bár valamikor népbíró is volt, s az Auschwitz jegyzőkönyv általa is került Horthyhoz. Nehéz múlt....De csak felszínes dolgokról beszélt, mondhatni pletykált, (az ismerőseiről, neves emberekről, színészekről, a Fészekből, nem is mindig teljesen valósakat, ahogy az anekdoták sose azok, de jellemzőek- ismerte őket, ügyvédjük volt)
Egyszer egyetlen éjjel együltükben azaz fektükben elolvasták a regényemet, úgy hogy adogatták egymás kezébe a lapokat. Bizonyára érdekelte őket...a téma...A nagybátyámék (még gyerekkorukból ismerték egymást)meg egy kicsit én is talán)
Gy bácsi ismerte nagyapámat is, az íróasztala díszes lábának köszönhetően lett ő is ügyvéd, meg apámat is, mesélte, hogy ő mindig a folyosón egy ablakban ült és olvasott (egy házban laktak....)
Mindig könnyben úszott a szeme, amikor rám nézett, de az is lehet hogy örökké szemgyulladása volt?
A kislányomtól el volt bűvölve, rá mindig mosolygott.
Még majd irok, róluk, különösen a történetük végéről, ami elég szomorú, node kinek nem az?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése