azért meg-megdobog a szívem egy kicsit, amikor a gimnázium előtt haladok el. Hiszen majdnem egy fél élet, amit ott töltöttem el (kora reggeltől!...) nem múlik el nyomtalan. Kicsit az enyémnek is érzem az épületet.Ha a kapuját nagyon ritkán nyitom is ki.
s ha már zömmel idegenek is vannak benne
máj 19 2
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése