és még meg se fésülködtél - mint észrevételezte az unokám, a képernyő előtt, de éppenhogy kimásztam az ágyból és egy csattal feltűztem kócos szénaboglya hajam, lezuttyantam a szgép elé. és már szólt is a messenger hívás... hogy vagy - kérdezte lányom, hát igy, kell ehhez magyarázat? - nevettem pironkodva a képemre mutatva (ne is beszéljünk róla)
lányom s unokám már rendben felöltözve, fél tíz is lehetett, készültek is valahova
de előtte felköszöntöttek, anyák napján,nagy örömömre
anyja Unokám fülébe súgta a vers szövegét, igaz, az első mondatot nem is értettem igazán, de aztán rákérdeztem és az volt az igazi, hogy a legnagyobb ajándékot adtam az unokámnak, éspedig az anyját
és ez így is van!
meg hogy mindig megértem őt... ez is így van
mutatott valami becsomagolt szívecskét is amit mamáknak készítettek az oviban...
aztán hogy nem láttam jól az arcocskáját a saját képemtől, szóltam hogy menjen arrébb
de hirtelen teljesen elment a kép
visszajött, de már menniök kellett , lányom felfelé nézett, valószínű a férje mondhatott valamit
***
elillant a kép....
de a szívemben vannak!
...és még meg se fésülködtél - mondta Vince unokád. Az én Vincém is hasonlóképp "pirított" rám tavaly nyáron, amikor hirtelen-váratlan érkeztek hozzám, és zuhanyozás után még csak fürdőköpeny volt rajtam. Mondta: - Mama! Egész nap nem volt még időd felöltözni?
VálaszTörlésMondtam neki, hogy épp most zuhanyoztam, és ezért vagyok fürdőköpenybe.
A lényeg, hogy mindig "fogadóképesnek" kell lennünk unokáink felé:)))
jav.: fürdőköpenyben.
VálaszTörlésde csak itt az én szövegemben volt ez a kezdés valójban először én szabadkoztam a rendezetlen külsőm miatt, és ehhez fűzte hozzá azt hogy és még meg se fésülködtél (hiba, hatásvadász vagyok a szövegemben, még a rovásomra is) sajnos már megfésülködve se vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék unokám előtt...de ő elfogadott "öregnek" :)
VálaszTörlésjav:valójában, hiába
VálaszTörlés