újabban az apai nagyapám "kutatom" a Levéltárban (ill az Arcanum oldalain), 5 oldal, több mint 90 cikkely van róla, majd a végén (ha odáig eljutok) kronológiába rakom, rendszerezem, dolgos, hasznos élete fellelhető adatait .....
mindig találok valami egész újat. és meglepőt róla.. önmagában is, de kezdenek kibontakozni az összefüggések is az életútjában
a mai meglepetést az 1907 május 14-i Népszava egyik cikkében találtam:, ami már a dátum miatt is felkeltette külön érdeklődésem, hiszen ebben az évben született az apám, ekkor 3 hónapos és pár napos , s lám az apukája a cikk szerint épp a radikális polgárok gyűlésén vesz részt., vasárnap d.e. 10 órakaor a Lövölde nagytermében ,ahol az általános, titkos választojog megvalósitásáért állnak ki, illetve létrehoznak egy bizottságot a megalapitandó Polgári Radikális Párt előkészitésére amibe a nagyapám Dr Gonda Jenő ügyvédet is beválasztják...
jut eszembe a makói múzumban egyszer az egyik tárlóban az anyai nagyapámról , Löwinger Miksáról derült ki hogy mit csinált , hol volt, amikor az anyukám két napos volt... 1908. junius 22-én. Hát hol máshol, mint iskolában vizsgán iskolaszéki elnökösködött
úgy látszik a két nagyapám nem csak a nagy bajuszukban hasonlitottak egymásra....
hanem a közéletiségükben is (mert sokmindent csináltak ám a közért is...)
de azért jó apák is voltak (ezt nem hivatalos kutatásaimból tudom)
sajnos a nagyapaságot nem érték meg...)
sajnos egyik nagyapámat sem ismerhettem... személyesen
ezért is ilyen izgalmas sőt megrázó , ahogy "ismerkedem" velük hivatalos forrásanyagokból
......................................................
2013. jan. 22.
hol volt nagyapám anyukám 3 napos korában?
a kérdésre a választ a múzeumunkban kaptam meg, az egyik tárlóban...
a magyar kultura napja alkalmából invitáltak a múzeumba, (20-án..., nem, nem 22-én) ez alkalomból "ingyen tárlatvezetésre" is, de nem mondhatom, hogy barátságos meleg fogadott volna.... szó szerint didergető hideg volt (semmi fűtés), és bár sokan voltunk, nem tudtuk felmelegíteni a termeket, és a (jóllehet közvetlenkedő)tárlatvezetést se melegebbé varázsolni, rám is szóltak -. látva a fényképezőgépet a kezemben -, hogy nem szabad fotózni, ki is van irva... gondolom főleg az olajfestményeket féltették... Sisiről 2 is van a múzeumban, egyik Barabásé (de a másik, az ismeretlenebb festőtől talán még jobb, bár szinte ugyanolyan),... azért titokban csináltam , főleg a "tömegről"egy vakutlan gyorsfotót- igazán imponálónak és megörökitendő aktualitásnak tűnt ez az érdeklődés a "magyar kultúra" iránt...
a tárlók előtt egy-két mondat hangzott el, nagy lépésekben, Makó történelmi korszakairól, de az is elég volt ahhoz, hogy kicsit felborzolja a kedélyemet, s aztán egyre jobban... bizonyára az egyéni érzékenyégem is hozzájárult, de ördög tudja, azért nem hallgattam olyan nagyon szivesen, amikor a makói zsidóságról szó esett, és bár elismerték, hogy a hagymakereskedelemben elévülhetetlen érdemeik voltak, mégis állandóan éreztem valami olyan felhangot, a megkülönböztetését, ami bántó volt. Amikor a neológ és ortodox zsidók közti különbség ecsetelődött, úgy hangzott el a neológokról, hogy ők (egyébként itt zárójelben: mi is) , majdnem olyanok mint a magyarok, ugyebár szemben a pajeszos, kaftános (értsd: idegenszerű) zsidókkal, Pulitzerrel büszkélkedhettünk egy következő tárlónál, (bár ők nem sokáig maradtak a városban), aztán Erdeinél elhangzott hogy hallhatunk, tudhatunk róla jót és rosszat is, de érdekes módon pl Horthyról semmi rossz nem hangzik el..., csak jóizű, anekdotázgatás a "tengernagy"ról, aki Galamb mérnökben (még egy makói hiresség, a Ford modell-lé), felismerte, amikor látta, huszonvalahány év múlva, a régi szinténtengerészt.., meg azért is megemlitődött, mert jelen volt a Hősök szobra leleplezésénél, lám, ki is villan a fehér sapkája karimája a korabeli , s itt látható hiradó filmben, (milyen szerencse!meg hogy igyekezett minden szoborleplezésén jelen lenni) és bár egy tárlóban van a mellszobra József Attila képével,(hm...de hát igen, ez ugyanaz a kor)itt és most (az évekig makói) József Attiláról egy szó se hangzik el (majd az Espersit házban - ahova közfelkiáltásra mégis csak átmegyünk-, bár ami ott elhangzott, vele kapcsolatban is, az is hagyott bennem rossz érzéseket...)
...de mielőtt átmentünk volna, rákérdeztem, mert emlékeztem, hogy jópár éve találkoztam a nagyapám nevével egy tárló papirján, de most nem találtam a tárlót sem ott, ahol emlékeztem rá, a tárlatvezető ehhez nem tudott mit szólni, (de hát nem is az ő nagyapja..:)visszamentem hát a zsidósággal kapcsolatos tárlóhoz, és valóban ott, oldalt nehezen láhatóan de megtaláltam, amit kerestem (s még engedélyt is kértem a lefotózásához (sutyiban meg is kaptam a korábban rám szóló teremőrtől, psszt...de kösz a megértését)nos, ime... egy iskolaszéki jegyzőkönyv, amiben fel van sorolva hogy az iskolában az év végi vizsgákon mely FOTO1 iskolaszéki tagokat kérték fel a vizsgabizottságba, itt láttam meg nagyapám: Löwinger Miksa nevét, s kiváncsian megnéztem azt is, hogy vizsgáztatott, s mikor, igy tudtam meg, hogy 1908. junius 23-án, anyukám 3 napos korában hol is tartózkodott. Hát biztos nem újszülött kislánya mellett, ezek szerint. (de hozott ő nagyobb áldozatot is... gyermekeivel a közért, iskoláért, amikor alapitotta a kereskedelmi iskolát, a következő tanévre épp középiskolás korba került gyerekét,anyu hugát nem a gimnáziumba iratta, mint korábban a többieket, hanem hogy ezzel is jó saját példát mutasson, az új, kereskedelmi iskolába (fájlalta is ezt humán, irodalmi érdeklődésű nagynéném egész életében... igaz, később hasznát vehette, mert főkönyvelő is lett.)
az Espersit házban "borultam ki" igazán... a kommentároktól.. olyannyira, hogy nem is szivesen mondom..., hogy s miért, mert még mindig nem higgadtam le teljesen, ahogy felidéződik
Espersit baráti társaságának tagjairól volt szó, még az elején, a kiállított fotók alapján, és mikor Fried Ármin került sorra, szinte csak az emlitődött meg róla, (tán még a neve se!)hogy ... 1944-es haláláról sejthető, hogy milyen származású volt. (sic) (egyébként botlató kő is jelzi a makói utcán, egykori lakása előtt a sorsát), az igazán felháboritó az a megjegyzés is volt, hogy nem tudja szerette-e, ezt a zsidó fogorvost József Attila, dehát ha már Espersit baráti köréhöz tartozott, akkor megemlitendő... (nos az én magyar tanárom még úgy tanitotta, hogy a makóiak úgy tudják -ták, hogy ő volt az, akiről szólnak ezek a József Attila-i sorok a sajátmagáról irt József Attila cimű versben:"egy zsidó orvostól kapott kabátot"...(irtam is erről, meg is jelent az ÉS-ben) , ja és egyébként, megjegyezte tárlatvezetőnk Fried Ármin fotója előtt is, nagykegyesen, hogy nemigen látszik "más"nak.. (egyáltalán, miért kell ilyen megkülönböztető megjegyzéseket tenni? ha nevét meg nem is? (hiszen valaki mellettem álló kérdezte épp tőlem, a látogatók közül,hogy mi a neve... - aztán mikor a 3.terembe értünk, elhangzott, hogy ha már ennyi(!) szó esett eddig a zsidókról,(sic!), akkor Makai Emilt is megemliti ... (jut eszembe, akkor Weisz Emilionál (alias Vén Emilnél), aki szintén a körhöz tartozott, a Rudnay művészteleppel,- is meg kellett volna emliteni a zsidó származását, s később, a József Attila teremben Makai Ödön gyámnál is(?), sőt az Etelkával közös fotónál Homonnai Nándor fotós esetében is... ha már...
Azt már meg se emlitem, hogy a folyosón (a félhomályban is láthatóan) a régi makói képeknél az elsőn a Horthy park aláirás diszelgett... (csak nehogy valakinek eszébe jusson a mostani Petőfi park nevet "visszakeresztelni"...
De
szerencsére láttam a zsinagógák képeit is. A lerombolt neológét is... (azt is nagyapa is alapitotta)
(egyébként a neológ zsinagóga eredeti fotója a múzeumi tárlóban is megvan, bekeretezve, ahol a nagyapa neve is azon az iskolaszéki jegyzőkönyvön... hogy mégis csak happy enddel zárjam a múzeumi látogatást felidéző -kissé (vagy nagyon?) szubjektiv soraim...,
aliz2. :: 2013. jan. 22. 2:24 :: 8 komment :: Címkék: bosszúság, MAKÓ, múlt, múzeum, történelem, zsidóság
z önismeret, önkeresés regénye a Karnevál - márpedig az, akkor el KELLene olvasni! )ennél fontosabb kérdés az életünkben u.i. nincs, nem lehet! (a görögök szerint is, így találhatjuk meg Istent azaz az istenit bennünk.) '48-50-ben írta meg Hamvas a lélek kalandregényét (én ekkor kezdtem általános iskolába járni!) Ő már akkor elmúlt 50, én meg most már 60 is - ebből a szempontból tényleg nekifoghatnék(bár épp Dúl "sértegetése" szerint 60 fölött már nem is olvasnak az emberek!) Kabbalára is meg kell érni, azt mondják, 40 év előtt nem tanácsos foglalkozni vele, én jóval előbb elkezdtem, de mondják azt is, hogy ma már lehet is... akcelerációban élünk... Szóval, a Karneválra meg kell azért érni - az mégse róható fel sehol, hogy nem kötelező olvasmány középiskolában... Igen, vannak dolgok, amire meg kell érni... még a a zenében is, pl. Hamvas is a démoni örvénylésű Schumman zenére(?), nekem meg hasonlót mondott a hegedű tanárom, amikor Xerxes imáját játszottam. Handeltől... Szóval a Karneválra keskeny idősáv maradhat - most vagy soha?.... Hamvasnak fordulópontot jelentett maga a megírás, olyan tudatállapotba juttatta, ahol már mindent elfogad, és nevetni is tud rajta. (mint Buddha).... ezt bizony nekem még - fordulatok ide s oda- meg kellene tanulnom! (s akkor a "bosszuságok címkét is kivonhatnám e blogból meg főleg az életemből - s én is csak mosolyognék mindenen, de jó lenne!)
s életmü, s feldolgozása, neten is olvasható:
