2017. június 6., kedd

antonio megtagadott (majd visszafogadott:) kaméliátlan hölgye

van egy filmklub a Nyitott Műhelyben...mindig meghiv rá egy fb ismerősöm és mindig bosszankodom, hogy bár "érdekel" de sose tudok  ott is lenni...

hát most , ha már Pesten - mindenképp elmegyek, gondoltam

igaz, hogy az alagsori helyiségbe, ami be is volt spalettázva, mikor kinyitottam, semmit nem láttam...csak a  műhely vezetőjének gáláns segitségével tudtam lejönni a lépcsőn...

itt szoktak lenni kulturális, irodalmi események, lányomnak is itt volt már könyvbemutatója, saját is , meg szerkesztettje is, épp két napja...még látok is az asztalon az akkor bemutatott könyvekből..


a falakon érdekes, szuggesztiv képek, Gerlóczy Sárának a kiállitása pár hetes..
nem vagyunk sokan, de egy filmklub már ilyen, (mindig is éreztem benne valami konspirativat,), már-már muzeum, közben nézem a képeket is a falon....Antonioni 10 éve halt meg, de a róla szóló előadássorozat cime is ez , a tekintet, ami megváltoztatta a világot. én mindig is szerettem...


és már benne vagyunk az estében, amikor eszemebe jut, dejavu érzéssel, hogy a szegedi egyetem auditorium maximumában, , lehet már 55 éve is?  néztünk mi Antonioni filmeket, szent áhitattal, pl (az itt is emlitett) sivár Vörös sivatagot (Monica Vittivel... meg a közösen  egzisztencialista életérzéssel)
a mostani film, szinte a legelsője, zsenge,53-as (még csak 10 éves vagyok, ekkor még nem nézek Antonioni filmeket, de annál inkább érdekel a kor. is..) főszereplője a szép és csinos Lucia Bosé

   (később eltűnt (ő is az Antonioni  filmekből...tán nem volt annyira tehetséges? mint ahogy nem eléggé az a lány se, akit itt a filmben alakit...)

állitólag Antonioni meg is tagadta ezt a filmjét, de később, mikor kapott is valami dijat rá, azt mondta, egész jó, vagy nem is olyan rossz..

hát maradjunk ennyiben...

nem remekmű, de szivesen néztem végig, mint előzményét sokmindennek, ami később sokkal kiforrottabban megjelent a filmvásznon, akár Antonioninál, akár a felemlitett Rosselininél, (inkább külső hasonlóságként a storyban... Ingrid Bergmannal egyetemben) de én leginkább (az itt nem emlitett )Fellinire asszociáltam párszor...

érdekes este volt..az előadás nem volt nagy szám, de mégis(s lehet, hogy csak azért mert én nem vagyok már újszülött, akinek még minden vicc is érdekes lenne, mert új..., két lány még ott maradt beszélgetni az előadóval, elmentemben hallottam, ez volt a második film, amit Antonionitól láttak... Hát akkor nekik még van mit nézni az elkövetkezőkben....

(meg hát nekem is lenne... akár másodszor is, hiszen Makón a hagymaházunkban már megint  száműzöttek a művészfilmek, )

jaj, és most látom csak, épp holnap lesz a Foglalkozása riporter (láttam, láttam, de akkor még nem is tudtam nagyon ., hogy ki filmjét,...meg is nézném még egyszer,...)

2 megjegyzés:

  1. Olyan jókat írsz mostanában!
    Antonionit nagyon kedveltem, újra föl lehet fedezni, az is milyen jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jaj,Klári olyan elnéző vagy, a regeteg félreütésemet szégyellem (most javitottam át),
      az ingergazdag környezet az ok amúgy, ha Pesten vagyok, ha pár napot is, tele leszek mindig mondanivalóval:)

      Törlés