2017. június 29., csütörtök

ritka de emlékezetes találkozásaim Bárdos Pállal

sajnos..több már - e földön nem lesz, nem lehet....

pár perce olvastam a hírt a fb oldalán, majd egy rövid recenziót (egy régebbi interjúval) a Szombat folyóiratban....ami bizonyossá tette

két éve felesége Fenákel Judit könyvének olvasókörén a Bálint házban, utoljára találkoztunk...



aztán
valahogy együtt mentünk az Operaházig, a sarokig, és úgy emlékszem végre egész könnyeden tudtunk már beszélni, és közvetlenül, két makói, akinek sorsában, főleg az elején sok közös volt...:

egyszerre mentünk azaz vittek el bennünket gyerekként Strasshofba egy marhavagonban... 1944-ben.

és 70 évvel később ugyanazzal a ("nemzeti zarándok") busszal, ugyanoda:



fel is idéztük később... jobb volt ezúttal...

említettem is neki, hogy a szervezők hívtak újra, következő évben, de nem mentem...mondtam némileg sajnálkozva,

mire ő, fanyar bölcsességgel megjegyezte: nem is kell minden évben Strasshofba menni

pedig mint író, témáiban makacsul és elszántan ragaszkodott a zsidó-témához, a holokauszt emlékéhez

az Első évtized című kis könyvét még annak idején megvettem, elolvastam (a makói vonatkozások miatt is, persze), aztán a másodikat is...

de a  4 kötetes családregényét csak részben (Frau Földes, from Makó)
, majd pótlom!
de az az érzésem, hogy a hivatalosságoknak is lehet törleszteni valója vele szemben

jut eszembe, fiatal tanárként a bölcsészkaron egy továbbképzésünkön Katonát ezzel a szlogennal vezette be: legalább két tragédiája volt,  a Bánk bán, és az élete....Petőfivel kapcsolatban meg, ugye tudjuk, hogy sose szavalta el a nemzeti dalát a múzeum lépcsőjén, azaz ott nem...(nem tudtuk) (most olvastam a fbon valaki , régi tanítvány, emlegeti a felejthetetlen Petőfi szemináriumait, )

először én is (leszámítva a nem tudatos srasshofit), az egyetemen találkoztam vele, ötöd évben a TO tól kaptam egy levelet, félévi vizsgaidőszak kellős közepén, hogy menjek be a szakdolimmal kapcsolatban, valamit rendezni kell, de nem volt bent a témavezetőm a tanszéken, helyette ott találtam egy fiatal, kedves arcot... vigasztalt... de engem nagyon idegesített vele, mert tudtam, hogy nem is lehet nagy baj azzal a beadott anyaggal, nem  is értettem, mi lehet a baj-- (hát később kiderült, hogy tényleg, csak az volt, hogy a bibliográfiámat abc sorrendbe vagy kronológia sorrendbe kellett volna rakni -de hát erről korábban nem világositott fel senki )(egyébként pár hóval később jelesre védtem meg a szakdolit, azzal a hozzáfűzéssel, hogy nagyon kis kibővítéssel, de csináljak belőle doktori disszertációt (ha jobb dolgom nem lesz (hát úgy látszik, ha nem is jobb...de lett, sok egyéb dolgom), ő meg hamarosan ott is hagyta az egyetemi állását, felment a rádióba dramaturgnak...

jóval később Makón a könyvtárban egy könyvbemutón hallottam, akkor még meg voltam sértődve azon (is), hogy úgy beszélt a strasshofi deportálásról, mintha csak ő lett volna ott gyerek, a jelenlévők közül fel se tételezve, hogy esetleg más is, és mintha nem is szívesen adta volna át ezt a privilégiumát.... (persze, inkognitó maradtam)

aztán mikor megirtam a magam deportálási történetét (a Sós kávéban), elolvashatta, és tett is néhány javitó és alapos kritikai megjegyzést rá (irásban), amiben pontositott információkat

tulajdonképpen igazán Strasshofban (a második utunkon )kerültünk emberi sorstársi közelségbe... ott és később is

ennek mindössze csak 3 éve, sajnálom, hogy nem előbb, és hogy sose tudja az ember előre mikor találkozik valakivel utoljára, mikor néz ki úgy valami, hogy egy barátság kezdete is lehetne, mikor épphogy a vége.... de főleg,  hogy mikor is találkozik az ember valakivel utoljára , mint én vele, az Opera sarkánál...ők balra mentek, én jobbra, aztán vissza , Makóra... (ahonnan a nagyanyja...Frau Földes)

2-án Budapesten temetik, 11,30-kor,  a Kozma utcai temetőben...

de itt Makón  is emlékezünk rá...a Kecskeméti Ármin Baráti Társaság is...

én biztos igen

szomorú vagyok... és "kevesebb" is , mert már egész biztosan tudom:

 "minden halállal én leszek kevesebb"

........


„...Féltünk ott a reggeltől és az estétől, a lefekvéstől és ébredéstől, az ukrán őröktől és az SS-őrszemélyzettől a gépfegyvertornyokban. 
Féltünk a bombatámadás dübörgésétől, és a csendtől, amelyben meghallottuk szapora szívverésünket.”  (Bárdos Pál)


féltünk...Strasshofban....fél(t)ünk ...lehet hogy egész életünkben... s még halálunkban is?

Talán-talán helyénvaló itt és most a szokványos klisé: 

Nyugodjon békében!

Bár én jobb  szeretem (s talán ő is inkább) ezt a zsidó kívánságot:

Lelke legyen bekötve az élet kötelékébe....

azzal is, hogy olvassuk itt hagyott könyveit

17 megjegyzés:

  1. Milyen találó ez a zsidó kívánság. Sokkalta többet mond a Nyugodjon békében kívánásától.
    Ehhez a szomorú apropójú bejegyzésedhez majd írok bővebben, bár nem Bárdos Pálra, hanem a feleségére, Fenákel Juditra és unokanővérére Gergely Ágnesre vonatkozóan. Most csak ennyire volt időm.

    Én is ezzel a frissen tanult kívánsággal búcsúzom Bárdos Páltól: "Lelke legyen bekötve az élet kötelékébe!"

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen , találó, és (remélem) igaz...

      itt van erről (is) egy eszmefuttatás:

      http://www.or-zse.hu/hacofe/vol2/sirfelirat-golan.pdf

      Törlés
    2. ..."Kiemelkedően pontosnak
      tűnik, szóbelileg és értelmileg egyaránt Raj Tamás főrabbi ל"ז egy válaszában
      talált fordítás: Lelke legyen egybefűzve az örökké élők kötelékével."

      Törlés
  2. Egy hete hoztam ki a könyvtárból Bárdos Pál: Keresztül-kasul az életen c. memoárját. Olvastam már megjelenése évében, 2008-ban, valami miatt újra a kezemben maradt. Most tudom, miért. Nagyon kedves tanárom, az egyetemi évek alatt mentorom volt... Furcsa egyezés. Nyugodjon békében!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. most már nekekm is rémlik ez a könyv(cim) is! tán meg isvan...(?) (lassanként nem tudok eligazoddni a könyveimben, meg emlékeimben sem... mert annyi van belőlük) Titeket tanitott? Én ötöd évben láttam először az egyetttemen, azon a nevezetes TO berendelte napomon...akkor végezhetett, amikor titeket kezdett tanitani(?) Jó tanár lehetett, meglepő gondolatokkal nem?

      Törlés
    2. ne nézd az elütéseim! itt nem tudok javitani, és vakon gépelek

      Törlés
    3. Nagyon megértő és tapintatos tanár volt. Neki köszönhetem, haogy a tud.szoc. államvizsgán átengedtek. Valami háborús esemény elemzését akarták tőlem, én meg elsírtam magam, hogy nem bírom a második világháborút. És akkor a fiatal tanársegéd Pali pártfogásába vett. Irodalmi elemzésekre jártam hozzá év közben.

      Törlés
    4. ...ez teljesen rávall... ő aztán tényleg szintén nem birhatta a második világháborút! :( jól, mélyen és alaposan elemezhetett!!!

      Törlés
  3. Nem lévén magyar szakos, csak a sziluettjét láttam néha az egyetemen: felrémlik az arca is...

    VálaszTörlés
  4. (Beillesztés a Google-ról)
    Gergely Ágnes - Fenákel Judit közös könyvük ismertetőjéből pár sort hoztam.

    Hajtogatós... Emlékeznek a gyerekkori játékra? Írjunk meg együtt egy történetet! Enyém a kezdőmondat, s ráhajtom a papírt, hogy leshess. Most te következel, írsz, ráhajtod, írok, ráhajtom, nagy nevetések közepett, mindaddig, amíg úgy nem érezzük, a végére értünk... minek is? a türelmünknek? a mondanivalónknak? az életünknek?! Fenákel Judit és Gergely Ágnes hajtogatóst ír: prózát, verset vegyesen, kinek milyen nyelven idéződik föl a közös gyerekkor, a csupa-titok világ: az endrődi ház, a kút, a szilvafa, meg Bikficke és fantáziajátékaik többi hőse; aztán a nagyszülők, az anyák; később az ifjúság, a pályakezdés, szerelmek és kudarcok, most már kinek-kinek a magáé...

    E könyv nagy terjedelemben megtalálható valahol az interneten is. Évekkel ezelőtt olvastam, nagyon erősen hatottak rám a közös gyermekkori éveik. Sajnos Bárdos Páltól még nem olvastam semmit, de majd igyekszem pótolni a hiányt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Makóra is lejöttek e könyv bemutatására (Bárdos Pál is itt volt)

      Törlés
  5. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  6. Ha valaki elolvasná, itt találja Bárdos Pál felesége és Gergely Ágnes költő közös könyvét:
    http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/534/

    VálaszTörlés
  7. Igen, valamiért nem folytatódott ezen a linken, pedig itt olvastam régebben az egész könyvet.

    VálaszTörlés
  8. megtaláltam:Kedves Gonda Júlia! Olvastam deportálása történetét. Ha nem haragszik, néhány dologban kiegészíteném, hisz maga akkor kisgyerek volt, csak hallott a dolgokról. Szegedről nem három vagon ment, hanam 3 transzport, nagyon sok vagonnal. A 3. transzport Ausztriába ment az első Auschwitzba, a másodikat, amelyben az én családom is volt, Felsőzsolcán kétfelé vágták, fele tovább ment Kassa, Oderberg felé az ismert halálúton, bennünket visszafordítottak a mai Ausztria felé. Ha édesapja Cservenkán halt meg, az nem az "erőltetett menet" volt, és nem Németország felé, Radnóti másik csoportban volt. A cél: Szentkirályszabadja, repülőtér, onnan indult az "erőltetett menet," mármint a Radnóti megénekelte gyalogút, akkor már csakugyan Németország felé. Remélem, nem haragszik a kiegészítésért, hanem tiszteletem jeléül fogja föl. Kezét csókolja: Bárdos Pál
    Gonda Julia Kedves Bárdos Pál! köszönöm a hozzászólását, de szeretnék tovább kérdezni... a két menet "menetelése" közt mi volt a különbség? A bori munkaszolgálatosokról Csapodi könyvét olvastam (kapcsolatban is voltam vele már a könyve irása előtt is)... Az első menet lehetett , amiben apám meghalt, úgy tudom Radnóti is ebbe került (méghozzá külön kérésre)... ez az első lépcső járt szerencsétlenebbül, a másodikat már felszabaditották a partizánok...György Péter apja,az Apám helyett c. könyvében irt erről (ill. Kucsevóról) legutóbb.Nem tudom, hol ölték meg az apámat, de az biztos, hogy "menetelés" közben, már Bort elhagyva - Pancsován látták utoljára és Cservenka után már nem.... Ezt a deportálási történetet évekkel ezelőtt irtam meg... azóta irtam apámról, sorsáról, talán pontosabban is, de sajnos nem sikerült egész pontosan megtudni mi történt vele 1944 október elején. Ezért is "adekvát" az az eufemisztikus kifejezés, hogy a munkaszolgálatból nem tért vissza"... én azt hiszem, hogy Szentkirályszabadjáig is "erőltetett" volt az a menet... másrészt ez nem változtat a szomorú lényegen, mint ahogy az se, hogy transzport helyett vagont irtam... metonimikusan... Sajnálom, hogy a tegnapelőtti makói kiállitásmegnyitóra nem tudtam visszaérni Pestről. Tegnap láttam a kiállitást, és emlitették, hogy a beszédében utalt rá, hogy csak aki átélte e történteket az tudhatja igazán, mit jelentett... az emlékező könyveit is nagy érdeklődéssel olvastam...üdvözlettel: Gonda Julia

    VálaszTörlés