eltűnések

                           in memoriam H Mari

úgy tűnnek el
az emberek
körülöttem

mintha sose
lettek volna

egyszer csak
nincsenek

H Mari
nem is olyan rég
még leült mellém
egy utcai padra
s az utazásairól
mesélt nekem
nagylelkesen

most az unokahugával
összefutottam
kisbabáját tolta
s kérdésemre
a nagynénéd hol van
azt válaszolta
úgy találták a lakása
padlóján holtan....

egy nappal előbb
hogy a kisbaba
megszületett
nem várta meg
átadta neki a helyet

-----

volt egy fotóm róla
az Oka  partján ülő
akár egy szépségkirálynő
darázsderekas
oda akartam adni neki
de eltűnt az is
még évekkel ezelőtt
akárcsak a
darázsdereka
már jóval előbb

meg az a sok közös emlék
diákként majd tanárként
gimnáziumból egyetemről
orosz nyelvről
Leningrádról
Moszkváról
s igen, ott az Oka partján
beázva sátorozván
az épitőtábori
munkáról

már nem kell félnem
többszörösen nem
hogy elmondhat mindent
anyámnak mit letagadtam
onnan a  rosszat
a jók mellett

legfeljebb odaát
mesélhetne róla
ha találkoznak
mint anyáink
a piacon
kicserélve
kintről érkezett
leveleink
tartalmát
egykoron
s igy nem maradt
anyámnak
a rossz
se titok

de ki tudja
ki hol van
mikor már
nem van
s mire ki
emlékezik

csak azt tudom

lassan mindenki
ott van
kivel beszélgetni
tudtam
legalább...

eltűnésükig