mert olyan szép tud lenni
még egy faág is
melynek levelét
átvilágítja a napfény
de akkor is szép
ha beborul
s ha jön az ősz
és sárgulva lehull
lehet gyönyörködni
az elmúlásban is
mert az élet szép
még búcsúzásban is
ha fölsejlik az őszben
a zöldelő nyár tavasz
s a nyárban is
a közeli ősz
és közben tudjuk
mindig az újrakezdő
élet az ami győz
legfeljebb majd más
ül a padon
a levelekben
gyönyörködőn
"legfeljebb más..."... azért prózában ill. a triviális valóságban ezt a nagyvonalú könnyedséget még el kell érnem... ezt a legyintést magamra.. illetve elfogadni, hogy a "más" is "én"...(..l.Weöres A teljesség felé)
VálaszTörlésHa rátekintesz kedvesedre
akit szeretsz: tán nem te vagy?
Ha koldus lép a küszöbödre
akit kivetsz: tán nem te vagy?
Ki orrodért nyúl s orrát fogja
és gúnyolod: tán nem te vagy?
A dal ajkad testtelen foglya
és dúdolod: tán nem te vagy?
Fu, bárány, tigris, féreg, ember,
akit megölsz: tán nem te vagy?
Fu, bárány, tigris, féreg, ember,
aki legyoz: tán nem te vagy?
Bárki megy hóban akadozva
s befedi tél: tán nem te vagy?
Jutsz üdvösségre, kárhozatra,
s aki ítél: tán nem te vagy?