2017. június 19., hétfő

mert szép




mert olyan szép tud lenni
még egy faág is
melynek levelét
átvilágítja a napfény

de akkor is szép
ha beborul
s ha jön az ősz
és sárgulva lehull

lehet gyönyörködni
az elmúlásban is

mert az élet szép
még búcsúzásban is

ha fölsejlik az őszben
a zöldelő nyár tavasz
s a nyárban is 
a közeli ősz

és közben tudjuk
mindig az újrakezdő
élet az ami győz

legfeljebb majd más
ül a padon
a levelekben
gyönyörködőn






1 megjegyzés:

  1. "legfeljebb más..."... azért prózában ill. a triviális valóságban ezt a nagyvonalú könnyedséget még el kell érnem... ezt a legyintést magamra.. illetve elfogadni, hogy a "más" is "én"...(..l.Weöres A teljesség felé)
    Ha rátekintesz kedvesedre
    akit szeretsz: tán nem te vagy?
    Ha koldus lép a küszöbödre
    akit kivetsz: tán nem te vagy?
    Ki orrodért nyúl s orrát fogja
    és gúnyolod: tán nem te vagy?
    A dal ajkad testtelen foglya
    és dúdolod: tán nem te vagy?
    Fu, bárány, tigris, féreg, ember,
    akit megölsz: tán nem te vagy?
    Fu, bárány, tigris, féreg, ember,
    aki legyoz: tán nem te vagy?
    Bárki megy hóban akadozva
    s befedi tél: tán nem te vagy?
    Jutsz üdvösségre, kárhozatra,
    s aki ítél: tán nem te vagy?

    VálaszTörlés