2017. június 6., kedd

a madarak elszállnak

unokám nevetve
galambokat kerget
egyre
a játszótéren
de egyszer csak
kiröpülnek
a kerités fölött

unokám siránkozik
anyjának panaszkodik
egyet se tudtam megtartani
mondja

anyja
igy vigasztalja:
a madarak elszállnak
a szabadságot szeretik
nem a bezártságot

....

de hát mi emberek
ugyanigy vagyunk ezzel
lehet hogy ezért is
olyan nehéz
megtartanunk egymást
sokáig

gondolom én

(hát még akkor
ha igazán
semmi és senki
nem is volt miénk)


junius 3.

3 megjegyzés:

  1. jut eszembe egy régim:

    kör, érintkezési hibával

    még kezemben tartottam
    s már szállni láttam

    el is szállt

    most megérintem
    szárnya suhogását

    és várom,
    hogy visszaszálljon

    1974. augusztus.... hát várhatom...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem is úgy "tarthatunk meg" valakit leginkább, ha nem kötözzük meg, hanem állandóan nyitva tartjuk a kalitka ajtaját...
      Én legalábbis soha nem éreztem, hogy valaki az "enyém"...

      Törlés
    2. szerintem sehogyse könnyű...(a megtartás) - de/és kölcsönösen

      Törlés