pihenőnap

azt hiszem menetrendek böngészésekor találkoztam először ezzel a hivatalos kifejezéssel... amúgy jogi kategória, utána néztem, heti két pihenőnap jár a dolgozóknak, de 1 biztos... én már nem dolgozom, de eleinte, nem is kevés ideig, szombaton is dolgoztunk, jó lemlékszem...beszéltem a napokban egy biztonsági  őrrel, a 24 órás szolgálata közben, de azt mondta utána két teljes pihenőnapja van (bár nem valószínű, hogy mind pihenésre fordítja)....

nos én ma pihenőnapot tartottam.. holott már nincs is nagyon munkanapom. de észrevettem, hogy néha muszáj... azt a keveset se csinálni, ilyenkor elhagyom magam, mondhatnám, visszafekszek, visszaalszok, nem megyek el itthonról, legfeljebb este felé (mert azért ki a levegőre egyszer egy nap, ezt is muszáj)

érzi a szervezetem a pihenés  szükségességét, sokszor nap közben is, hogy le kéne "dőlni", az utcán is le-leülni egy padra....

ha meg nagynehezen elutazom, utólag mindig kijön rajtam az utazás fáradalma és az is pihenést követel magának, sokszor több napost is

ma, amikor a konyhában kicsit tettem-vettem, arra gondoltam, ilyenkor legalább a magam gondolataiban vagyok, s ez is pihenés (sokan szeretnek mosogatni s közben meditálni - tudom)---a nagy rohanásban ez is egy önfeledt sziget lehet

szóval nem csak a testünknek a lelkünknek is kell a pihenés

és akkor egész véletlen egy sose látogatott blogbejegyzést találtam épp

erről....

http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2017/06/lelekerosito-merj-pihenot-adni-lelkednek.html

Nem csak fáradt testünknek van szüksége a pihenésre. Kimerült lelkünk is igényli. Akaratunk, elménk, érzelmi életünk is kiég, ha sosem jut nyugalomhoz. A kimerülés lelkünk mélyéről jelentkező hangtalan jelzései gyakran kevésbé vehetők észre, mint mikor testünk kiált pihenésért. Elménknek is szüksége van rá. Akaratunkat is pihentetni kell. Érzelmeinknek is kell a nyugalom.

És ehhez Dávid Zsoltárát idézi

 „Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm” (Zsolt 131,1).
„Elcsendesítettem a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem”  (Zsolt 131,2). 
„Bízzál az Úrban!”  (Zsolt 131,3a)

nem restelltem elővenni az én Dávid zsoltáraimat, Raj Tamás (dedikált) forditásában...és ott ezt olvastam:

"Örökkévaló, nem volt elbizakodott a szívem,sem nagyravágyó a szemem,nem törtem túl nagyra,csodásra, hanem csitítottam,csillapítottam a lelkem, mint anya elválasztott gyermekét. Mint elválasztott csecsemő, olyan a lelkem. Bizakodj Izrael az Örökkévalóban, mostantól mindörökké!"

Van különbség!

 a lélek nem egyszerúen anyja ölén gyermek... hanem elválasztott... gyermek.

de van-e visszaút?

hát bizzunk ! s pihenjünk...

"