- aztán egy zongorakoncertre várakoztam a múzeum belsejében , szobrok közt, hallgatózva a remekül temperált zongorán a miskolci vendégelőadók gyakorlását, ami maga is élményszerű volt, az is, ahogy az egyik szoborképmástorzó kompoziciót alkotott velük,
de az nem kevésbé ahogy a zongora találkozott a Ford autómodellal (akár a szürrealizmus újabb definíciója lehetne...) ,
- 12 darabot adtak elő,remekül, egy albumot, aminek darabjait (főleg magyaros motivumokkal ) a korabeli magyar zeneszerzők (pl Mosonyi, Hubay..akkori nevükön)alkották Erzsébet királynő tiszteletére: Emlények.... remek volt az összekötő szöveg is, sokat okultam...de főleg a zene élménye, ebben a közegben, talán sorozatot is csinálnak itteni koncertekre, jó lenne...
Bár már esteledett de kiköltöztünk újra a kertbe a következő eseményekre,,, A kis színpadot szerencsére kis reeflektorfény megvilágította, ahol társas táncot láthattunk, ill. apró versenyszámetűdöket, majd a két műtáncos a már felsorakozó néptáncosokat tanítgatta a bécsi keringő lépéseire, bár nem volt sok dolguk vele, mondanom se kell,,, a kettős látvány meg magáért beszél, nem?
aztán jött a csúcs a Szent Iván éj gyanánt tűzugrás, bár úgy öltöztem, mégse volt bátorságom (majd jövőre, s addig gyakorlom, szárazon) állítólag egészséget ad, s ha egy pár együtt ugorja át, örökké szeretni fogják egymást. El is énekelték a Megrakják a tüzet... (ha "mi" annak idején vagy 40 éve átugorjuk "azt" a tüzet..., lehet, hogy másképp alakulunk" , s nem igy...ahogy meg is írtam...akkoriban a dal persziflázsaként.....végül is....belehalt a nyárba öröktüzünk lángja...)
no itt vártuk is hogy kissé hamvadjon a tűz, ne csapjon olyan magasra a lángja, , nehogy megcsapdossa a lábakat, különös módon, főleg kis gyerekek ugrálták, át, de mekkorára... nagyon egészségesek lesznek akkor! :) (bár én ezt is fordítva látom, az ugrik igy, aki eleve egészséges)
.
volt éjszakai tárlatvezetés is , 3 témában, ( ,irodalom, történelem, néprajz)mind végigjártam, pedig nálam nem is volt zseblámpa, de mások világítgattak...igaz, bele is fájdult a szemem, Az Espersit házban házban még nem jártam éjszaka (közben hívott lányom, szívesen is mentem ki telefonálni, mert úgy tűnt az új muzeológus nem is makói nem is irodalmár , nem tudott túl sokat mondani ...) , viszont a skanzent igazán élveztem ,mert remekül volt felújítva, berendezve korabeli bútorokkal, eszközökkel , és a vezetője igazi műértő és kedvelő szakember,élvezet volt hallgatni - el is határoztam, visszajövök világosban...
a múzeum felső emeletén újra megnéztük a Sisit ábrázoló és egyéb patinás festményeket, meg a város történetét a tárlók alapján... végighallgattuk. Fárasztott! (Horthyt pl itt is túl sokat emlegették, persze csöppet se rosszallólag,... és arra is rájöttem, hogy azt a szót, hogy a "zsidók" sokféleképp lehet ejteni , és bármit is mondhatnak utána, dicsérőt, pozitívat, mint itt is...az meghatározó és árulkodó... (sose értettem, mi van ebben kivetnivaló, magában a szóban, használatában....hát attól függ, hogy mondják --- persze az is lehet, hogy az én fülem túl érzékenyen hall...)
a végén már mindenképp lementem volna, mert megrekedt fent a meleg is, meg egy kicsit megülték a gyomromat a hallottak... s amúgy üres volt, ebéd óta nem ettem, már szédelegtem is
a biciklim már egyedül árválkodott az épület előtt, bezzeg mikor jöttem, alig tudtam beszorítani...
a múzeum igazgató, meg az alkalmazottak, sőt önkéntesek, még szorgoskodtak... volt látogató,aki most fél 12-kor jött be, hiszen éjfélig nyitva vannak, én eléggé elfáradtam-
Eleven beszámoló, élveztem.
VálaszTörlés(Aliz, ha te még jövőre tűzugrásra készülsz, nagyon is formában vagy, ne is beszéljünk fáradtságról!)
örülök...
VálaszTörlés(ami a készülést stb...illeti,önbiztatás is...:)
Próbálkozok egy megjegyzés írással. Talán sikerülni fog.
VálaszTörlésA regisztrálást valahol mindig elrontom, és eddig még sehol nem tudtam véleményt írni. Talán majd most.
Nagyon sok élménnyel lettél gazdagabb. Örülök, hogy erővel is ilyen jól bírtad.
Ahogy írtad, azért a végére megéheztél. Ilyen esetekre szoktam én mindig kis "túlélőcsomagot" betenni a táskámba. Jó reggelt keksz csomagok vagy mazsolás-mogyoró. A szünetben minden nagyobb előkészület nélkül elővehető, ehető, és két órára megint kellő energiát ad.
A korabeli ruhák bemutatására valóban igazi, a ruhákat nemesen viselni tudó hölgyeket találtak. Az ember szinte nem is érzi, hogy közben eltelt másfél század.
Nem tudom meddig kellene visszamennem a blogod olvasásába, hogy azt a verset teljes egészében olvashassam ("...belehalt a nyárba öröktüzünk lángja.")
Egyébként én is nagyon élveztem a beszámolót, éppúgy, mint Rózsa.
Sikerült. És köszönöm szépen!(előfordult már, hogy én se tutam visszalépni a saját blogomba)
TörlésSajnos nem vagyok ilyen előrelátó, étkezés terén (sem)...de volt is ott büfé(kocsi) , épp ehettem volna, de a vége felé tört rám az éhség, igazán, csak akkor, olyankor nagyon ... s hirtelen
kiderült, hogy a ruhabemutató hölgyek közt...a legautentikusabb pl, egy volt tanitványom néptáncosa volt! :)érdekes, hogy a ruha , hogy kötelez más-más viselkedésre, de azért kell hozzá alkati finomság is ezeket az előkelő ruhákat előkelőn viselni... nade ez a népviseleteikre is áll!
az a régi vers természetesen nincs meg a blogomban, én se kerestem ki, csak eszembejutott az ismerős és számomra emlékezetes dal(Megrakják a tüzet..! hallatán... Majd kikeresem, és lehet, hogy leirom valahova (tán kommentként)
örülök, hogy végig birtatok olvasni ...:) köszönöm (pedig sokszor fárasztó vagyok a magam számára is)