élünk-e?!!

 Egyszer csak volt osztálytársam nekem szegezi a kérdést

Él még az unokabátyád?

ahogy mondják köpni , nyelvi nem tudtam

csak dühbe gurulva, elképedve, ráförmedni

hogy lehet valaki ennyire tapintatlan és sértő...

erre ő, de hát rég látta, (Kanadában él!), és már 90 ferhat

ezek aztán az érvek!

elóször is 5 évvel idősebb nálunk,  tehát 86

errre ő igazolva érezve magát ráerősit, kerekitve az 90 - mondja 

nincs ebben semmi szerinte....

najó, hát akkor én is megkérdezem  tőle: TE ÉLSZ? Vagy netán a szellemeddel beszélgetek?

Tényleg? és én élek? Még?

***

Mondjuk ha meg is fordult a fejében, hogy már nem él az unokabátyám,,,

sokkal emberségesebb lett volna, ha (előbb) azt kérdezi, hogy hogy van?! Nem?

de nem sehogyse látja be , hogy durva volt...

egyébként, jut eszembe  van egy másik unokabátyám is, (szintén Kanadában)akit ő nem ismer, ő túl van a 90en is jóval, (most született a 6. dédunokája, és küldte el a nemrég befejezett családtörténetét)

és épp ma beszélgettem Szegeden a szintén Kanadából itt levő unokanővéremmel, ő meg 91!!!

H. I. ÉLNEK!

Isten éltesse őket!!!!

egy mozgalmas nap fele -

 fölöttébb mozgalmas és aktiv napom volt ma

Azzal kezdődött, SZegedre mentem be a zsinagóga

kiállitótermébe  erre a kiállitásra:

én is küldtem anyagot a rendező Kriszta kérésére,

ez a kettös kép pl

nade ne rohanjak előre, igaz?) (bár elég rohanós volt az egész nap)

meg két versem is ki lett nyomtatva (amit Kriszta interjúfelvételekor olvastam fel, és "megtetszhetett neki", úgyhogy fel lettem kérve elmondásukra is a megnyitón (de annyian voltak s annyira nem volt levegő, hogy a hosszabbról lemondtam...(nehogy elájuljon valaki vagy esetleg én(?) (viszont még a kezdés előtt meginterjúvolt a szegedtv)

meg láttam a két antológiánkat is:

1 órával előbb bementem, meg volt beszélve hogy unokatestvérem Dóra is átjön Kanadából azaz már Vhelyről (hasonló összejövetelről) de ő nem jött be előbb, igy aztán nagyon kevés időnk maradt egy kis beszélgetésre a zsinagóga padjaiban, kicseréltük, amit hoztunk, ő megint egy paksaméta levelet mit anyuval Magdinéninek irtunk (már Háború és béke terjedelem)

én meg odaadtam a lefénymásolt családregényünket, két Marosvidékkel, amiben irtam, a családunkról)

aztán rohantam a buszhoz, hogy elérjem a makói programokat (fotókiállitás, és gála! de arról legközelebb---de addig is: 

gyönyörű volt, felemelő (a gála)

***

Nők és gyerekek a szegedi holokausztban – Szegedi Híradó – 2024. 06. 17.

Versek, képek, naplóbejegyzések – ötven, a deportálást átélt szegedi személyes emlékeiből nyílt kiállítás az újzsinagógában. A Szegedi Zsidó Hitközség kutatói azt tapasztalták, hogy még ma is nagyon nehéz beszélni arról, ami 1944-ben történt. Az emlékkiállítást a holokauszt 80. évfordulója alkalmából nyitották meg.

11, 55 -

VIRÁG SZÖKŐKÚTTAL 2022 JUNIUS 16

 

MAKÓI LÁTKÉP 2022 JUNIUS 16

 

könyv és/vagy bor

 KÖNYVhét van...ja, Makón BOR fesztivál!

(kinek -kinek igénye szerint)

"szegény rokon"

Rég hallottam ezt a kifejezést, a kifejezéssel együtt eltűnhett a jelenség(e) is?

Anyutól hallottam kiskoromban nem egyszer - sajnos ránk vonatkoztatva, s nagyon zokon véve - önérzetében megbántva. Nehezen viselte, megalázónak tartotta - mikor azt gondolta, mi azok vagyunk..

Mert senki se születik annak, a körülmények,, a sors(a) elakadása teszik azzá.

s valóban, elviselhetetlenül

pláne olyan magasztos, méltóságtelilélek, amilyen anyu volt

aki - ha belegondolok .soha nem is viselkedett "szegény rokonként"

soha nem kért , nehezen vagy inkább sehogyse fogadott el, sokkal inkább ő adott, erején felül , szivből

és mellesleg soha nem nézte le az "igazi" szegényeket

Gazdag is volt: A lelke,,, és az számit!

vannak emberek...

 Vannak emberek, akik jobban tennék, ha meg sem szólalnának, vagy csak ha nagyon muszáj.

(De érdekes módon épp ők a legbőbeszédűbbek!)

ovábbi 4 embe